Amazónia esőerdőinek mélyén különös ének vezette a tudósokat egy új madárfajhoz – ez az első ilyen felfedezés több mint 75 év után. Aranyos és kimondottan barátságos madarat találtak, de sajnos a madarászoknak egy hírhedten balsorsú faj jut róla eszébe: a dodó.
Az új faj a palamaszkos tinamu (Tinamus resonans), amely a nyugati Amazonas-vidék Serra do Divisor hegységének erdei élőhelyén fordul elő. Becslések szerint mindössze 2 106 egyed él belőle.
A brazil kutatók először 2021-ben észlelték, amikor a távoli vidéket járva furcsa, visszhangzó hangot hallottak – a tinamúkra emlékeztetett, de egyetlen ismert faj hívásához sem hasonlított teljesen. A csapat az évek során újra és újra hallotta ezt a rejtélyes éneket, mindig ugyanazokon a hegyoldalakon, de a sűrű növényzet és a nehéz terep miatt lehetetlen volt megpillantani a madarat.
Végül 2024 novemberében egy digitálisan szintetizált hangvisszajátszás két egyedet is előcsalogatott. A további kutatások kimutatták, hogy egy teljesen új fajról van szó. A tinamuk (Tinamidae) családjába tartozik, amely a moa – az Új-Zélandon kihalt óriásmadár – legközelebbi ma élő rokonai közé tartozik.
A palamaszkos tinamu azonban korántsem óriási. Körülbelül tyúk méretű, jellegzetes megjelenését fahéjas árnyalatú tollazata, kerekded teste, vékony nyaka és sötét csíkkal keretezett, nagy, gyöngyszerű szemei adják. A többi Tinamu-fajhoz hasonlóan gyenge repülő, ideje nagy részét a talajon tölti. Bár kezdetben rendkívül rejtőzködő volt, a kutatók megjegyezték, hogy a madár feltűnően közömbös az emberek jelenlétével szemben.
„Közvetlen találkozáskor az egyedek nem mutattak kerülő viselkedést, meglepően szelídek voltak, és láthatóan nem ismerték fel az embert potenciális ragadozóként. Emellett – más tinamukkal ellentétben – lassan és éberség nélkül haladtak át a nyílt aljnövényzeti területeken” – áll a tanulmányban.
A dodó sorsára juthat
A kutatók szerint a faj viselkedése meglepően hasonlít a dodóéra. A tinamu talajlakó, nincs természetes félelme a ragadozóktól, és kifejezetten naiv az emberekkel szemben – ezek a tulajdonságok együtt okozták a dodó vesztét, amikor a 17. században az európaiak megérkeztek Mauritiusra. Jelenleg ez a szelíd viselkedés nem jelent komoly veszélyt, mivel a terület rendkívül távoli és ritkán lakott, de ez hamarosan változhat: tervek vannak a térség gazdasági fejlesztésére, ami megnyithatja a vidéket az emberek előtt. „A madár viselkedése tükrözi a dodóról szóló történelmi beszámolókat, és a kipusztulás kockázata így elég nagy” – mondta Luis Morais, a tanulmány vezető szerzője és a Rio de Janeiró-i Nemzeti Múzeum zoológiai doktorandusza a New York Timesnak.
Fotó: Pixabay
