A Blochamps – amely több mint húsz éve vizsgálja a hazai vagyonosok világát – hét pontban teszi helyre a félrevezető értelmezéseket.
1. Igen, nő a külföldi eszközállomány – de csak ott, ahol a vagyon is koncentrálódik
Az MNB adatai szerint öt év alatt megháromszorozódott a külföldi megtakarítási állomány, amely jelenleg 7415 milliárd forint. Tíz év alatt ez körülbelül négyszeres növekedés – önmagában nem kevés, de ugyanezen időszak alatt a magyar lakosság teljes bruttó pénzügyi vagyona 73 000 milliárd forinttal nőtt.
A külföldi eszközök teljes állománya – ingatlanokkal együtt – 2025 második negyedévében 11 820 milliárd forint, ami továbbra is csak 10 százalék körüli részesedést jelent. Vagyis a külföldi vagyon aránya nem ugrott meg látványosan.
A valódi motor egy szűk kör: a felső 1–2 százalék, akiknek vagyona eleve gyorsabban bővül. A lakosság 80–90 százalékának nincs akkora megtakarítása, hogy egyáltalán érdemes lenne külföldi befektetésben gondolkodnia.
2. A külföldi megtakarítások valójában csak hozzák az EU-átlagot
Hiába nő a külföldi eszközállomány, a háztartások pénzügyi vagyonának továbbra is csak 10–11 százaléka van külföldön. A külföldi betétek aránya például mindössze 1,91 százalék, ami alig magasabb a 2020-as 1,54 százaléknál.
Az EKB adatai szerint az eurózónában a háztartások közvetlen külföldi kitettsége 2,8 százalék, befektetési alapokkal együtt 9,8 százalék. Magyarország tehát a sokat emlegetett „kitalicskázás” ellenére egyszerűen az európai átlagot hozza.
3. A vagyon nagy része továbbra is itthon keres helyet
Öt év alatt a hazai bruttó pénzügyi vagyon 68 ezer milliárdról 116 ezer milliárd forintra nőtt. Ehhez képest a külföldi megtakarítások bővülése továbbra is marginális. A jelenség megint csak azt mutatja: nem népmozgásszerű vagyonkivitelről van szó, hanem a már amúgy is tehetős réteg eszközeinek átrendezéséről.
4. A statisztika félrevezető
A „külföldi vagyon” jelentős része:
magyar szolgáltatónál vezetett értékpapírszámlán,
magyar felügyelet (MNB) alatt,
magyar bankok és brókercégek rendszerében található.
A statisztika csak a kibocsátó országát nézi – nem azt, fizikailag hol van a pénz. Ha valaki amerikai ETF-et vásárol egy magyar brókernél, az a jegybanknál külföldi eszközként jelenik meg, de valójában egy forint sem hagyta el az országot.
5. A kulcs a vagyonkoncentráció – a „pénzkivitel” nem lehet tömeges, mert nincs miből
A hazai pénzügyi vagyon 13 százalékát a 100 leggazdagabb magyar birtokolja, és közel 20 százalékát a leggazdagabb 1000 fő.
A Blochamps becslése szerint az elit vagyona 2025 és 2028 között akár 65 százalékkal nőhet.
A középrétegnek viszont nincs akkora mozgástere, hogy érdemben külföldre vigye a pénzét – így a „magyarok kimenekítik a vagyonukat” narratíva szakmailag nem tartható.
Ráadásul tíz éve a 2012-es bóvli-minősítés és a gyengülő forint valóban pánikot okozott, de a később kivitt pénz nagy része visszaáramlott a magas állampapírhozamok miatt. Most semmi ehhez hasonló nem történik.
6. Külföldi számlát nyitni ma már kifejezetten nehéz
A valóság távolról sem olyan, mint amilyennek a „mindenki számlát nyit Ausztriában és Németországban” című legendák lefestik.
Az osztrák FMA és a német BaFin szigorított a pénzmosás elleni szabályokon.
A bankok extra dokumentumokat, forrásigazolást, folyamatos monitoringot kérnek.
A korábbi gyors és egyszerű számlanyitás megszűnt.
A leggazdagabb ügyfelek többségének már rég van külföldi számlája – az „új hullámot” inkább a Revolut-helyi fintech feltöltések adják, jellemzően néhány ezer eurós összegekkel. Ezeket nem lehet valódi megtakarításnak tekinteni.
7. A külföldre vitt pénzek egy része ingatlanban landol
A nagyobb összegek gyakran ingatlanvásárlásra mennek:
Spanyolország,
Horvátország,
Dubaj – mind népszerű célpont.
Az ilyen tranzakciók pénzügyi kiáramlásnak tűnnek a statisztikában, de az ingatlan nem pénzügyi eszköz, így a vagyon máshol jelenik meg. A külföldi ingatlanokról ráadásul sok helyen nincs statisztika, ahol pedig van, ott magyar vásárlókból:
Horvátországban kb. 500,
Spanyolországban kb. 700 jelent meg 2023-ban.
Ez ismét messze van bármiféle tömeges pénzmenekítéstől.
A magyar lakosság döntő többsége egyszerűen nem rendelkezik olyan vagyonmérettel, amelynél érdemes lenne külföldi diverzifikációban gondolkodni. Amit látunk, az a legtehetősebb 1–2 százalék régóta működő, teljesen racionális stratégiájának folytatása: a portfóliók földrajzi diverzifikálása és a devizaeszközök súlyának növelése.
Fotó: Pixabay


