Pusztulunk? Kellemes államalapítást!

Ezeket a sorokat távolról írom. Kényszerszerelemből. Otthon államalapítást ünnepelnek, egy súlyosan beteg társadalomban. A maroknyi túlélőhöz szólok. Az elsöprő tömegben lévő többségről. 

Köszönhetjük ezt a minket, hódító bevándorlókat a keresztény kultúrkörbe beolvasztó Vajknak, a későbbi I. (Szent) Istvánnak és természetesen édesapjának, az élete végéig ősi szokásainknak hódoló Géza fejedelemnek. 

 

 

Valljuk be, hódító bevándorlók voltunk.

Birtokunkba vettük a Kárpát-medencét, legyőzve az erősen meggyengült, azért még létező Morva Fejedelemség maradékát annak érdekében, hogy egy jó fél évszázadon át raboljunk és fosztogassunk az európai „őslakosokat". 

De erre, illik nagyon büszkéknek lennünk. Régen volt, na!

Immáron tényleg európaiak vagyunk.

Üldözőből üldözött, üldözöttből üldöző

Az emberiség írott – és feltehetően az azelőtti – történelme során, egyik népvándorlás követte, és követi a másikat.

Nem turizmusból, viccből, mókából tették mindezt, hanem egy, a csoportjuk fennmaradását veszélyeztető, olyan óriási kataklizma miatt, amelyeknek egy jelentős részéért saját embertársaik voltak a felelősek.

Az erősebb akkor is szerette elnyomni a gyengébbet, leginkább anyagi okok miatt – nőért, aranyért, jószágért, termőföldért? egykutya – a lehető legkevesebb gondolkodást, jobbító szándékát latba vetve.

Persze érdemes megemlíteni azt a tényt is, hogy a korábban élő embertársainknak nem volt a kezében akkora tudás a Földünkről, mint ami számunkra akár egyetlen kattintással jelenleg elérhető:nem beszélve a közeljövő virtuális világáról, amely egyre közelebb hozza a másikat. A másikat, aki talán nem ugyanabban az Istenben hisz – vagy nem hisz – mint mi, korban és nemben, érdeklődési területében, ismereteiben sem egyezik velünk, de szívesen elköltene társaságunkban egy virtuális teát csak azért mert attól még gondolkodó és ember…

Falépítés, károgás…globálisan

Vajon tanulunk a történelemből és időt, minden létező erőforrást igénybe véve ha nem is akadályozzuk meg, de kevésbé véresebbé, esetleg akár pozitívvá változtatjuk a legújabb, amúgy elkerülhetetlen népvándorlást? Segítjük a kibocsátó országok megfelelő szintű oktatását, működőképes infrastruktúrájuk kiépítését, élhetőbbé téve ezzel a sorsukat, lassítva vagy megszüntetve az ijesztő mértékű kivándorlást?
 

 

Helyette falakat építünk meg károgunk. Még – talán – „mi” vagyunk az erősebbek, talán az okosabbak is, ám ezt illene bizonyítani.

Ha ez nem sikerül, akkor mi lesz? Semmi… csak újult erővel, több vérrel az, ami mindig is volt.

Kellemes Államalapítást!

Ezért jöttem el Magyarországról.