Aztán a metált bírod-e?

Mielőtt még bárkinek is hiányérzete támadt volna, pénteken a Slayer elhozta a már hagyományosnak mondható hegyaljai vihart. Bár az utolsó percig kitartottak a srácok, azzal már ők sem tudtak mit kezdeni, hogy két perc alatt háromszor ment el az áram és mindenhol villámok cikáztak. Ezért sajnos Raining Blood helyett csak sima eső volt, viszont legalább a zenekar dobosa (Dave Lombardo) hajnalig bulizott a Jäger Bárban, a fesztiválozók legnagyobb örömére.

Német rave és amerikai death metal

Idén is hibátlan volt a Hegyalja Fesztivál, nem véletlen, hogy rekordszámú látogató jelent meg a rakamazi kempingben. Összesen nyolcvanötezer ember bulizott önfeledten négy nap alatt, a legtöbb embert a Scooter és a Slayer fellépése mozgatta meg. (Előbbinek a Maria című slágeréből már-már fesztiválhimnusz lett.)

Az évek óta folyamatosnak mondható nézőszám növekedés valószínűleg annak is köszönhető, hogy a szervezők már régóta próbálnak minél többféle zenei stílusnak teret adni. Így fordulhat elő, hogy míg Nathan Flutebox Lee beatboxos koncertjén árad a szeretet meg a ganja szag, addig nem is olyan messzire meg darabolós metálra őrjönghet az, aki inkább abban látja az igazságot.

Ráadásul más élethelyzetben talán nem is fordulhat elő, hogy például megátalkodott tört ütem függők teljes egyetértésben aljasodjanak metallerekkel, jóféle tokaji borok társaságában. Arról nem is beszélve, hogy mutasson valaki olyan fesztivált ahol Lady Gaga számokat lehet élőben hallgatni, metálra hangszerelve.

Tombolás és nihil

Nagy várakozás előzte meg a Guano Apes fellépését, azonban a nemrég új lemezzel jelentkező banda egy meglehetősen lapos koncerttel rukkolt elő. Bár az Open Your Eyes és a Lords of the Boards című számaik még mindig ütnek, de egy jó koncerthez két szám elég kevés… Ráadásul Sandra mintha túl fáradt lett volna ahhoz, hogy kellően felpörgesse a közönséget (és saját magát).

A Hegy’ színpad (a legnagyobb színpad Hegyalján) legsiralmasabb koncertjét a brit Ladytron nevű zenekar követte el. Az még hagyján, hogy hazánkban nem igazán ismerik őket, de ez után a produkció után nem valószínű, hogy sok követőre tesznek szert. A színpad előtt kb. kétszáz ember verődött össze este hétkor és ők is fásult unalommal hallgatták a négy szintetizátorra és egy dobra épülő szörnyen melankolikus és egysíkú gót muzsikát.

Az őket követő 21. századi Kispál (30y) viszont már hatalmas bulit csapott és ezzel egy időben a Subscribe is bebizonyította a Pepsi színpadon, hogy a magyarországi zenekarok élvonalába tartozik.

Vegyes érzelmekkel vártuk a lakossági drum and bass élharcosát, a Kosheent. Már csak azért is mert, nem is olyan régen az ELTE TTK gólyabálján is fölléptek, de volt már magyarországi pláza-haknijuk is. Ettől függetlenül a Hegy’ színpad utolsó fellépője remek hangulatú bulit csinált, aki környéken volt az nem bírta ki tánc nélkül.

RE:poharat minden fesztiválra!

A Hegyalja Fesztivál még mindig szerethető, emberléptékű fesztivál. Külön öröm, hogy a szervezők kiemelt szerepet szánnak a környezettudatosságnak. Ennek egyik alapvető eszköze a RE:pohár, ami tavaly debütált és idén is nagy sikere volt. Masszív műanyag pohárról van szó, amit ki lehet mosni, és a fesztivál után visszaváltható. Ebből kifolyólag Hegyalján nincsenek óriási szeméthegyek melyek alapját többnyire az eldobható műanyag söröskorsók képezik.

Szintén a környezettudatosság ihlette a Hegyalja 2011 mobilalkalmazást, ami a programfüzeteket hivatott kiváltani. Ugyanakkor, akinek nem okos a telefonja, az kénytelen volt a hagyományos lapozgatós módszerhez folyamodni, ezért nyomtattak is füzetekből, de jóval kevesebbet, mint az előző években.

A fotókért köszönet a beats.hu-nak!