Kultúra
„Egység a sokféleségben”
Egyre jobban hisz az európai identitásban, illetve a sokféleség kavalkádjában Per Olov Enquist svéd író az idei budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál nagydíjasa, aki pénteki sajtótájékoztatóján erről és munkamódszeréről is beszélt.
Az európai identitást tagadták az elmúlt ezer évben – vélekedett -, az Európai Unió retorikája, hogy létezik egység a sokféleségben. Sokszor kritikus voltam az Európai Unióval, Svédországban többször tartottak népszavazást a közösség ügyeivel kapcsolatban – emlékeztetett az MTI kérdésére válaszolva. "Mégis, sok tekintetben igaz, hogy bár különbözőek vagyunk, kis nyelvekben létezünk – mint a svéd és a magyar -, de ennek ellenére létezik valamiféle kapcsolat a szívek között."
"Kis országok, kis nyelvek, de érdeklődünk egymás iránt. Számomra ez az egység a sokféleségben" – fogalmazott. Európa kinyílt, ezt értékelni kell – tette hozzá.
A központok
A sikeres író, akinek legutóbbi regénye az Egy másik élet címet viseli, elmondta, talán egy-egy térségen belül – így Észak-Európában, Dél-Európában, vagy éppen Kelet-Közép-Európában – szorosabb kapcsolat van a nemzetek között. "Európának olyan sok központja van. Például a Baltikum, vagy a Krakkó, Varsó, Prága, Bécs és Budapest fémjelezte régi közép-európai vidék. Egyre jobban szeretem ezt a kavalkádot" – hangoztatta.
Az író szerint Svédországban például nagy az érdeklődés a magyar szerzők iránt, jól ismerik Kertész Imrét, Konrád Györgyöt és Esterházy Pétert is. "Persze a nagyobb nyelvek jobban reprezentáltak, de így sem rossz a magyar irodalom helyzete" – árulta el.
Per Olov Enquist sokáig – két évtizeden át – élt hazájától távol, de már közel húsz éve egy Stockholm közeli kis szigetet nevezhet otthonának. Mesélt arról is, hogy a norvég határ közelében egy nyaralót is fenntartanak feleségével.
Intenzív munka
Ha épp van ötlete, rendkívül intenzíven dolgozik. "Viszont nagyon fájdalmas, amikor nem írok" – jegyezte meg. Enquist az 1980-as éveket tartja élete és pályája legsötétebb időszakának, amikor a legmélyebbre került alkoholizmussal vívott csatájában. Abban az időszakban nem is tudott írni – fogalmazott. "És még mindig vannak ilyen terméketlen időszakok" – tette hozzá.
Ha viszont van ötlete, korán reggel, már hat órakor felkel, sétál egyet kutyájával, kávézik, majd belevág az írásba. "Aztán 11-12 óra körül lepihenek egy órára. Utána már nem jó dolgozni, dél körül már egyre hülyébb az ember" – taglalta.
Az író Magyarországon is jól ismert munkásságának kevesebbet emlegetett részét jelentik a gyerekkönyvek. A sajtótájékoztatóján elárulta, A három barlang hegye című történetet például unokáinak szánta karácsonyi ajándékként. Mindössze öt példány készült volna a gyerekeknek, nem szánta kiadásra. Szerkesztője viszont meggyőzte, így megjelent a könyv. "Aztán egy pillanat alatt 26 nyelvre fordították le" – mondta.
Kiemelte, soha nem ír a gyerekeknek "bal kézzel", ugyanolyan – ha nem nagyobb – figyelmet szentel kicsiknek készülő történeteire. "Én és a kutyám vagyunk a főhősök" – vallotta be, de örömmel hallja, hogy a legtöbb gyerek azt hiszi, ők, a kis olvasók az Enquist-mesék hősei. "Nehogy azt mondják nekik, hogy nem" – óvott.