Miller Zoltán: MegEMBERelte magát

Az időközben kétgyermekes apává lett Miller Zoltán és Berkes Gábor öt teljes éve nem állt együtt színpadra, de egyikük sem tűnt el a szemünk elől, hiszen mindketten folyamatosan dolgoztak az elmúlt időszakban. Gábor az Első Emelettel járja az országot, míg Zoli musicalszínészként látható-hallható Pesten és vidéken egyaránt. Ezúttal ő mesél nekünk szakmai és családi életének alakulásáról.

A mai rohanó, és igencsak értékrendjét vesztett időkben jóleső dolog olyan dolgokkal foglalkozni, találkozni, amelyek ha csak pár percre is, de megmelengetik a lelkünket. Ilyenek az EMBEREK zenekar időközben örökzölddé lett slágerei is, amelyeket szünet nélkül játszanak a rádiók sok-sok éve.

Ha kasszát csinálnánk rólatok, miről tudnátok beszámolni, mivel töltöttétek az elmúlt öt esztendőt?

Egyikünk sem lógatta a lábát, azt biztosan állíthatom! Berkes Gábor barátom-kollégám az Első Emelet zenekar oszlopos tagjaként dolgozik, emellett filmzenéket, reklámzenéket ír, valamint különféle produkciókban szerepel, sőt, még zenei producerként is ismerhetjük őt. Ami engem illet, én az elmúlt öt évben színházakban játszottam folyamatosan (Jelenleg a József Attila Színházban vagyok látható a Made in Hungaria című előadásban, Szolnokon pedig a Nyomorultak musicalben játszom.) Nem az volt a gond, hogy nem akartunk a zenekarunkkal foglalkozni, csupán hol egyikünk, hol másikunk szerette volna beindítani, mostanáig nem egyezett az ebbéli óhajtásunk.

Felmerült a kérdés, miszerint ha csak telnek-telnek az évek koncertezés, lemez nélkül, akkor jobb volna megszüntetni az együttest?

Soha nem volt szó megszűnésről! Ez amolyan se veled, se nélküled kapcsolat, mert bár csakugyan nem koncerteztünk, nem adtunk ki új lemezt, mégis ragaszkodtunk a duónk létezéséhez. Ha valamit abba akarunk hagyni, annak kell hogy legyen indoka, oka, nálunk pedig ilyen sosem volt. A zenekarunk létezése se Gábor, se az én érdekköreimet, munkáimat nem zavarta, tehát nem is kellett eltörölni, ráadásul mindvégig jóban voltunk, a barátságunk sem sérült hála Istennek!

Most viszont egyezett az akarat és mindketten ráértetek…

Igen, valahogy úgy! Decemberben környékén kezdtem el azon gondolkozni, hogy mivel februárban 15 éves lesz a zenekar, és mert volt 5 éves jubíleumunk a Budai Parkszínpadon, volt 10 éves a Madáchban, ünnepeljük meg illően a mostanit is!

Lesznek új dalok is, vagy a régi repertoárt hallhatjuk?

Nálunk az a meglepetés, hogy egyáltalán játszunk, koncertet adunk! Vagyis nem lesznek új nóták, váratlan vendégek, csak zenészbarátok a hátunk mögött a színpadon. Mi magunk vagyunk a meglepetés! Remélem, nem tűnik tőlem nagyképűségnek, de bizony írtunk pár olyan dalt, amik mára örökzöldekké váltak, te is említetted, hogy folyton játsszák egyiket-másikat a rádiók, láthatóak valamelyik tévés kívánságműsorban. Ennek pedig mi borzasztóan örülünk, és büszkék is vagyunk rá.

Egy időben szerettél volna szólókarriert kezdeni, aztán elcsendesültek az erről szóló hírek…

A szólókarrier megkezdése valóság, hiszen 2008-ban aláírtam egy két lemezre szóló szerződést egy kiadóval, és meg is jelent az első, önálló szólólemezem. A második viszont már sosem készült el, és fogalmazzunk úgy, hogy ezt egyik fél sem bánta igazán. A könnyűzene sajnos óriási válságban van már egy jó ideje, főként értékrendi válságban, egyre-másra rendezik meg az énekversenyeket, tehetségkutatókat, nem is értem, mi szükség van ennyi új énekesre, énekesnőre, zenekarra ebben a kicsike országban?

Hiszen meg is kellene élni belőle! Ehhez viszont túl sok a fóka, és kevés az eszkimó. A kultúra ma nálunk századrendű fontosságú, nincs meg a minőség, a követelmény. Erre akarják rátolni az embereket, ami aztán csak arról az egy-két évről szól, amíg felkapják az új arcokat, kiszednek belőlük annyi pénzt, amennyit csak lehet, utána pedig eltűnnek a süllyesztőben.

Az EMBEREK zenekar mindig értékeket képviselt, mind szövegben, mind zenében, fontos is, hogy fennmaradjon. Ti sosem álltatok be a pénzkeresők sorába oly módon, hogy csak az anyagiak miatt csináltátok volna a dolgotokat, nektek a zene az örök szerelem marad, ami nekünk, a ti hallgatóságotoknak is jó dolog. Megállapodtatok Gáborral a folytatásban, vagy sem?
-Most én azt mondom: mindenki erre az egy koncertünkre készüljön! Szeretnénk az elmúlt 15 évünket mind a rajongóinknak, mind azoknak, akik támogattak megmutatni ezen az estén, szerezve nekik – és persze magunknak is – egy csodaszép zenei élményt. Egyelőre nincs másról szó.

Első házasságodból származó Dávid fiad most 14 éves: ott lesz a koncerten hogy hallja a papáját?

Természetesen ott lesz, nélküle nincs is koncert! Nagyon szereti a munkáimat, a dalaimat hallgatni, szereti az EMBEREK zenéit, színházi előadásaimban is többször látott már, az édesanyját szintén, viszont egyáltalában nem érdekli úgy sem a zene, sem a színészet, hogy errefelé vegye az irányt pályaválasztás gyanánt, holott tripla dózisban részesült ezekből szülei okán! (Dávid édesanyja Ullmann Mónika színésznő- a szerk.)

Egyelőre nagyon úgy tűnik, hogy Dávidból élsportoló lesz felnőttkorára is, jelenleg a Vasas csapatában vízilabdázik, nem is akármilyen szinten. Egy ilyenfajta sportolás olyan fajta kitartást, fegyelmet, mentális erőt kölcsönöz egy embernek, amire mindig lehet építenie, főként a mai világban. Rettentő büszke vagyok rá, mert nagyon udvarias, céltudatos, tisztelettudó srác is, mindemellett majdnem színtiszta kitűnő a bizonyítványa.

A sporton kívül a nyelvek érdeklik még nagyon, nemrég tette le a középfokú nyelvvizsgáját angolból. Mindezeket egybevéve csak a magam nevében szólhatok ugyan, de engem nem bánt igazán, ha Dávidból nem lesz se zenész, se színész, inkább azt tartom fontosnak, hogy csinálja azt, amit szeret, amiben tehetséges, amiben sikerélményeket szerezhet magának, hiszen ezek függvénye az, hogy boldog tudjon lenni az életében.

Nagy változás következett be szülőként nemrég az életedben, hiszen 9 hónapja született egy kislányod, amihez szívből gratulálok! Mesélnél Emmáról?

A párommal való két évnyi együttélés után érkezett meg közénk Emma, aki óriási boldogság a számomra! A neméből fakadóan is más most ez az eset, meg az én életkoromból fakadóan is, hiszen a fiam születésekor alig huszonéves voltam, pár év múlva pedig betöltöm a negyvenet. Érzem magamon, mennyire másként állok a kislányomhoz, és nem a szeretet oldaláról beszélek most, hiszen a fiamat mindig is a csodák csodájának tartottam és úgy is kezelem amíg élek! De egy saját kislány azért az mégiscsak igazi szerelem…

A fiad hogy fogadta Emma érkezését?

Dávid rettentően örült a hugának, már csak azért is, mert körülbelül 5-6 éve emlegeti, mennyire szeretne magának egy kistestvért. Nagyon-nagyon jó volt (a válásunk dacára is) a kapcsolatunk, erre mindig odafigyeltem. Én már akkoriban megtanultam, hogy nem az számít, mennyi időt töltünk együtt, hanem hogy az együtt töltött idő milyen minőségű, és a mi esetünkben ez mindig nagyon komoly szinten mozgott.

Én magam is így voltam a saját édesapámmal (Miller Lajos operaénekes – a szerk.) , talán ezt örökítettem tovább, bár a szüleim a mai napig nagy szeretetben élnek együtt. Emma megszületésével – ha kicsit megkésve is – teljesült a vágya, ki is használ minden alkalmat, hogy együtt lehessen vele.

Mónikáék Római Fürdőnél laknak, mi a XIII.kerületben, úgyhogy közel vagyunk egymáshoz. Dávid nagy srác már, barátnője is van, egyedül utazgat a városban, ezért gyakran látogat meg minket, és olyankor szinte el sem lehet mozdítani Emma közeléből. Most már a kicsi is elkezdett ragaszkodni hozzá, nemrég jártunk négyesben a párommal és a két gyerekkel Thaiföldön, és remekül szórakoztunk! Úgy tűnik, nagyon jó testvérek lesznek, ami nagy áldás lesz mindnyájunknak.