Új gárdára van szükség

Az atomenergia békés célú felhasználásakor a fő kutatási irány a negyedik generációs, úgynevezett gyorsreaktorok technológiájának fejlesztése. A biztonság további növelésével összefüggő kutatásokra nincs szükség, arra azonban választ kell adnia a tudománynak, hogy mi legyen a kiégett fűtőelemek sorsa.

A magyarországi nukleáris kutatások összehangolása a fő célja az MTA KFKI Atomenergia Kutatóintézet vezetésével tavaly ősszel megalakult Fenntartható Atomenergia Technológiai Platformnak, amely az Akadémia Székházában tartotta első tudományos konferenciáját. A szakemberek szerint a nukleáris stratégiai kutatási tervre egyebek mellett a paksi blokkok üzemidejének meghosszabbítása miatt van szükség.

– Az atomenergia békés célú felhasználásának területén a fő kutatási irány jelenleg világszerte a negyedik generációs, úgynevezett gyorsreaktorok technológiájának fejlesztése – nyilatkozta Gadó János, az MTA KFKI Atomenergia Kutatóintézet (AEKI) igazgatója.

Az atomfizikus szerint a biztonság további növelésével összefüggő kutatásokra nincs szükség, arra azonban választ kell adnia a tudománynak, hogy mi legyen a kiégett fűtőelemek sorsa.

A ma működő reaktorokból lassan lebomló radioaktív hulladék kerül az atomtemetőkbe. A jövő atomerőműveinek ezért olyanoknak kell lenniük, amelyek nemcsak az uránkincsek jobb felhasználását teszik lehetővé, hanem radikálisan csökkentik a radioaktív hulladék kezelésével kapcsolatos kockázatot – hangsúlyozta az MTA doktora.

Gadó János elmondta: a gyorsreaktorok erre a problémára jelenthetik majd a megoldást azzal, hogy a nukleáris üzemanyagciklus segítségükkel lényegében zárttá válik.

Ezzel a technológiával ugyanis nemcsak kevesebb, de gyorsabban is lebomló veszélyes hulladék keletkezik, ráadásul más reaktorokban is hasznosítható hasadóanyag is termelődik. – A gyorsreaktorok fejlesztése egyelőre még csupán kísérleti szakaszban van, az első ilyen berendezések üzembe állítása az évszázad közepén várható – illusztrálta egy példával Gadó János a kutatókra váró munka nagyságát.

Az atomfizikus szerint Magyarországon – amely energiafogyasztásának 40 százalékát atomerőműből fedezi – jelenleg rendelkezésre áll az a szakembergárda, amely az atomerőmű hatékony és biztonságos működtetését el tudja végezni, de úgy véli, ez az állapot a jövőben romolhat.

Az MTA KFKI Atomenergia Kutatóintézet igazgatója az okok között említette egyebek mellett azt, hogy kevés fiatal érdeklődik a reaktorfizika iránt, de – mint mondta – nem is feltétlenül ilyen képzettséggel rendelkező szakemberből lenne szükség többre, hanem olyan gépész-, villamos-, és más mérnökből, aki tisztában van az atomerőművek működésének és üzemeltetésének sajátosságaival is.

Gadó János szerint a megfelelő szakemberképzés egyik akadálya, hogy a jelenlegi finanszírozási rendszerben a különböző karok közötti keresztoktatás nehézséget jelent, mert a megszerzett forrásokat mindenhol helyben, a saját hallgatókra akarják elkölteni.

Az igazgató a Fenntartható Atomenergia Technológia Platform egy fontos céljaként említette az egyetemek és a kutatóintézetek közötti kapcsolatok erősítését. Gadó János kiemelkedőnek nevezte azt a háttérszerepet, amelyet az MTA kutatóintézetei betöltenek a Paksi Atomerőmű hatékony és biztonságos üzemeltetésében.

Az atomfizikus felhívta a figyelmet arra, hogy a kifejezetten az atomenergiával foglalkozó AEKI mellett olyan akadémiai intézetek is részt vesznek a Paksi Atomerőmű működtetésében, mint például az irányítástechnikai feladatokat ellátó MTA SZTAKI, vagy a tervezett bővítés helyszínének kiválasztásában segítő MTA Földrajztudományi Kutatóintézet.