Kultúra
A Don-kanyarra emlékeztek
A Magyar Királyi 2. Honvéd Hadsereg 1943-as doni hadműveleteinek 68. évfordulója alkalmából rendeztek megemlékezést és koszorúzást január 12-én délelőtt a Budai Várban.
A Mátyás-templomban tartott szentmisén részt vett dr. Schmitt Pál köztársasági elnök, a Magyar Honvédség főparancsnoka és a honvédelmi miniszter képviseletében dr. Szarka Gábor kabinetfőnök is.
A megemlékezés misével kezdődött a Mátyás templomban, majd a Hadtörténeti Intézet díszudvarán Szakály Sándor történész tartott megemlékező beszédet.
A történész utalt arra, hogy a 2. magyar hadsereg 1942 tavaszán és nyarán három ütemben érkezett ki a keleti frontra. A körülbelül 200 ezer fős hadseregbe több ezer zsidót és kisebb részben munkásmozgalmi aktivistákból álló munkaszolgálatos alegységeket is besoroztak.
Az első lépcsőben kiérkező, Orjol és Kurszk térségében kirakott III. hadtest nyomban az első vonalba került és a német csapatokkal együtt harcolva, igen súlyos veszteségek árán küzdötte előre magát Voronyezs irányában a Donig. Az ezt követő két lépcsőben érkező csapatok ugyan harc nélkül, de több mint ezer kilométeres gyalogmenetben érkeztek a Donhoz, majd azonnal megkezdték védőállásaik kiépítését.
A folyó mentén több mint 200 kilométer hosszú frontszakasz védelmét látták el a magyar csapatok. Tőlük északra németek, délre olaszok helyezkedtek el.
A 2. magyar hadsereg a Magyar Királyi Honvédség alakulata volt, amelyet 1942-ben állították fel, és a keleti frontra küldték harcolni. A hadsereg 1943. januárjában a Sztálingrád körzetében vívott harcok során rendkívül súlyos, megsemmisítő veszteségeket szenvedett. A Don-kanyarban vívott harcok a magyar hadtörténelem legszomorúbb fejezetei közé tartoznak: a megfelelő fegyverzet, felszerelés nélkül kiküldött, lehetetlen feladattal megbízott honvédek ezrei szenvedtek és vesztek oda értelmetlenül a mínusz 40 fokos orosz télben.