Egyre inkább dagad a dioxin-botrány, melyet Németország szabadított Európára. A napokban kiderült, hogy dioxinnal szennyezett tojásokkal voltak tele a német üzletek, mely szer nagy veszélyt jelenthet az emberi szervezetre. Az ügy legnagyobb áldozatai eddig mindenesetre nem a fogyasztók, hanem a tyúkok és gazdáik.
Eddig több mint nyolcezer tyúk lelte halálát a bezárt farmokon, csupán azért, mert jóhiszeműen elfogyasztották a tápot, melyet a gazdáig tálaltak fel nekik. És itt jön elő az elsőszámú felelősség kérdése, hiszen az egyik legfőbb kérdés, ki által került ilyen takarmány terítékre.
A takarmány előállítója, a német Petrotec cég, közölte, hogy a termékei nem élelmezési célokra használatosak, kizárólag kenőanyagként adják el azt. A kenőanyagban pedig lehet dioxin, hiszen a csirkében ugyebár nem lehet kenőanyag.
A legzavarbaejtőbb kérdés, hogy milyen világ az, ahol kenőanyagot gondolkodás nélkül etetnek ipari mennyiségben állatokkal, amelyeket aztán az ember fogyaszt el. Milyen lehet napjainkban a takarmány, ha az feltehetőleg hasonlít bármilyen kenőanyagra?
Először is illik tudni, hogy mi is az a dioxin és tényleg akkora veszélyt hordoz-e bárminemű fogyasztása, mint amekkorát a sajtó hízlalt belőle. A nem kívánt szerről Zacher Gábor toxikológussal beszéltünk.
„Helytelenül beszélünk a dioxinról egyes számban, hiszen itt dioxinokról kellene beszélni. Olyan klórtartalmú vegyületekről van szó, amelyek alapvetően a természetben nem fordulnak elő. A húszas években került előtérbe ez a vegyület, amikor számtalan módon használtak fel az ipar rengeteg területén."
"A hetvenes években jöttek rá a dioxinok káros hatásaira. Három vegyületet hívunk összesítve dioxinoknak, ezeknek nem mindegyike okoz problémát, de alapvetően van egy vegyülettípus, a PTCB, amely toxikus hatással bír. Jelenleg is erről a szerről van szó.”
Mindennapi mérgek
Kérdés, hogy mennyire is veszélyes ez a szer. Hiszen mérgeket minden nap fogyasztunk. Csak a legbátrabb emberek mernek szembenézni azzal a valóssággal, amelyet a bolti árukon található összetételek és „ebből készült” leírásokon olvashatunk.
Éppen ezért kap a vásárló és fogyasztó a szívéhez, ha valamiben már annyi méreg van, hogy azt kivonják a forgalomból. De mennyire is jogos ebben az esetben a méreg szó használata? Vajon tényleg olyan, mintha Hófehérke almájába harapnánk bele?
„Ez a szer a szervezetbe bekerülve legalább hét év alatt ürül ki. Tartósan felszaporodik, a zsírszövetekben gyülemlik fel és már kis adagokban is okozhat toxikus károsodást. Ezekből a vegyületekből a heti megengedett mennyiség borzasztó kicsi, de mivel nagyon hosszú lebomlású szerről van szó, évek alatt van esély a vegyület kumulálódására."
"Viszont egy fertőzött csirkemell elfogyasztásától még nem várható, hogy mérgezés alakul ki, csupán az történhet meg, hogy a szokásosnál több dioxin-vegyület kerül a szervezetünkbe."
@@
Nagy zaba, nagy élvezet, nagy baj
Dioxinokat tehát végeredményben mindennap fogyasztunk, csak az nem mindegy mennyit. Fontos kérdés, hogy mekkora mennyiségtől kezdve is gondolkozhatunk a végrendeletünkön.
„Ha tartósan, hónapokig, három-öt fertőzött csirkemellet fogyasztunk el tizenöt tojás kíséretében, akkor már elméletileg kialakulhatnak olyan egészségügyi károsodások, akár daganatos betegségek, amelyek a dioxin rovására írhatók.”
Tehát nem kell aggódni, ha normálisan étkezünk. Ettől függetlenül kikerülhetetlen a tény, hogy ez a vegyület folyamatosan jut be a szervezetünkbe, és bizony sok kicsi sokra megy. Károsnak káros a dioxin, de mit is tehet velünk, ha már elég van belőle?
„Ezek a vegyületek elég sokféle helyen árthatnak a szervezetnek. Toxikus hatásuk a bőr elváltozásaiban nyilvánulnak meg. Ilyen volt Juscsenkónál is, akit ugyancsak dioxinnal mérgeztek meg és úgy nézett ki, mint egy pattanásos kiskamasz."
"Az immunszervek károsodása, a csecsemőmirigy, a lép és a nyirokcsomók elfajulása alakulhat ki. Csontvelőkárosítását, hormonális hatást, például a méh növekedését, vesecisztát és daganatos betegségeket is okozhat. Az az élelmiszer, amelynek a dioxin-értéke az előírtnál magasabb, az emberi fogyasztásra nem alkalmas – ezt mindenképpen le kell szögezni. De ha fogyasztunk belőle, attól egészségkárosodásunk még nem lehet. Önmagában véve pánikra semmi ok nincsen”-mondta lapunknak Zacher doktor.
Megint csak morális kérdéseket vet fel, hogy milyen világ lett a Földön, ahol daganatos betegséget okozhatunk magunknak csak azzal, hogy táplálkozunk. Lehet, hogy nem csak a koleszterinnel kellene foglalkoznunk, hanem azokkal a mesterséges hozzávalókkal is?
Hiszen ha megnézzük, hogyan is alakulnak ki és hogyan kerülnek táplálékainkba ezek a szerek, kijelenthetjük, hogy az egész a jó öreg emberiség hibája. Az ősembernek még nem okozott fejfájást az, hogy mit eszik, nálunk viszont kellene, hogy okozzon. Mitől is alakul ki a dioxin? Zacher Gábor a keletkezési tényezők valóságos garmadáját sorolta fel nekünk.
„Korszerűtlen hulladékégetés, a PVC elégetése, szén alapú fűtés, belső égésű motorok, kohósítás, széntartalmú hulladékok másodlagos felhasználása papíriparú melléktermékként, vízklórozás… Csernobil is erősen hozzájárult a szennyezéshez, vagy akár az ikertornyok összeomlása is, amely jelentős mennyiségű szerves klórtartalmú por levegőbe jutását eredményezte. De akár egy sérült teflonedény elégetésével is dioxint termelünk.”
Tehát akire mindenki mutogathat, az a saját faja. Itt pedig irónikusan élhet az a mondás, hogy „edd meg amit főztél!”
Ha egy picit viszont mégis elfelejtjük csúnya világunkat, némileg megnyugodhatunk. A dioxin felkapott téma lesz a következő napokban, sőt, hetekben, kétségbeesni viszont nem biztos, hogy okos gondolat. Ugyanis vigyázni vigyáznak ránk.
„Fontos lefektetni és kihangsúlyozni, hogy az élelmiszeripari biztonsági határérték és a toxikus határérték között egy jelentős szorzó van beépítve. Ezek a rendszer biztonsági tartalékai, amik jelentős biztonsággal szolgálnak. Attól, hogy valami emberi fogyasztásra nem alkalmas, még nem azt jelenti, hogy ettől bárkinek bárminemű betegsége lenne”- fejtegette Zacher.
Csak semmi pánik?
Éder Tamás, az Élelmiszer Feldolgozók Országos Szövetségének elnöke is óva int minket a pániktól. Elmondása szerint Magyarország egyelőre nem érintett az ügyben, hisznen nálunk nem etetnek állatokat németországi takarmánnyal. Abban pedig semmi megrázót nem kell látni, hogy Magyarországon a napokban találtak németországi tojásokat. Német import mindig van a polcokon és attól, hogy német, még nem fertőzött biztosan.
Éppen emiatt félhet a német ipar és szoríthatja össze a fogát a következő időszakban. Az elnök szerint, ha a most zajló vizsgálatokból kiderül, hogy a fertőzöttség nagyobb, mint azt a szakértők gondolták, Európa legnagyobb sertéstenyésztő nagyhatalma omolhat össze. Ez pedig nem csak Németországnak tenne rosszat, mivel valószínűleg egész Európa területén csökkenne a sertés- és baromfihús kínálata.
"A probléma országunkra nézve remélhetőleg gyorsan lokalizálható, de potencionális veszélyről szó sincs." – árulta el nekünk Éder.
Tehát megnyugodhatunk és abbahagyhatjuk a hűtőszekrény alapos leltározását, DE-s jelzés után kutatva. Ettől függetlenül ne hagyjon minket nyugodni néhány kérdés. Például, hogy miért fogadjuk el a mindennapi mérgeket? Miért etetnek kenőanyagot tyúkok ezreivel? És legfőképpen, hogy miért nem jó nekünk a magyar hús és a magyar tojás.
Így dagad egy botrány
A botrány kitörése után Németországban átmenetileg több mint 4700 gazdaságot zártak be. Szlovákiában és Dél-Koreában is gyorsan reagáltak a történtekre, minden hústerméket bevontak az üzletekben, amelyek Németországból származnak.
Nagy Britanniában az édesszájúakat fosztottak meg több árucikktől is. Mivel az angol áruházakban több piskóta- és süteményfajta elkészítéséhez is német tojást használtak fel, ezeket a nyalánkságokat is kivonták a forgalomból.
Magyarországon fokozott ellenőrzést rendeltek el, hogy német hústermék ne kerüljön a magyar piacra. Miután egy vásárló jelentette, hogy német tojást talált egy budapesti üzletben, a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal azonnali vizsgálatot indított el.
