A mocskos popszakma

Hálás témát adott az amatőr bloggereknek az utóbbi hetekben a Médiahatóság, ami először Ice T-re, majd a Híradó egyik hírére mutogatta tűhegyes fogait. Problémának számít, hogy egy amerikai rapper egy szlengekkel teli dalszövegben káromkodik, olyan kifejezéseket használva, amelyek valós értelmezéséhez szakértők szükségesek.

Mindenesetre az eset visszhangjának hála a népesség egy jókora része lett tisztában az angol káromkodások gazdag felhozatalával. Azóta Marika néni is tudná jellemezni nagy haragjában az Oxford Streeten bármelyik árus édes anyukáját.

Depresszív őszi táj egy véres széklábbal

Problémát jelentett az RTL Klub híradója is, ahol a szerkesztők figyelmeztetés nélkül mutogattak véres széklábakat és matracokat. Megjegyzendő, hogy az a bizonyos vér ha nem is sár igazából, már annyira megalvadt, hogy most már biztos sárnak néz ki. Egy nyolcadik kerületi lomtalanításon tömegével találkoznánk hasonló bútordarabokkal. Ott még a szagát is éreznénk.

Nem csak a leselejtezett bútorok bemutatásával volt gond. Lehangoló volt a környezet is. Sáros, ápolatlan udvar, köd, borult ég, utoljára Kádár elvtárs korában lefestett házikó. Ez nagyon lehangoló. Pont, mint a legtöbb falu egy borús őszi reggelen. Mennyivel szebb lett volna, ha egy tiszta, rendes, nyuszikkal teli udvarban, sugárzó napsütésben történt volna a mészárlás, ahol svéd gyártmányú steril bútorok környezetében.

Nyugi, a gyerek csak popzenét hallgat!

Bár a híradók nem a legnézettebb műsorok a fiatalok között, a szakértők leginkább az ő lelki békéjüket féltik. Hiszen főműsoridő. No meg valószínűleg a tinik a matek- és töriórák közti szünetben biztosan a híradóban látott aktuális történtekről diskurálnak, miközben Barbi telójáról Ice-T üvölt. Bár a nagy promónak hála utóbbi még meg is eshet.

Igazából nem kellene aggódni. Barbiék inkább nézik a zenetévéket, mint a híradót és inkább hallgatják a legújabb populáris slágereket, mint a Tilos Rádiót. Nem is lett erőszakos képük a világról. Csupán olyan, amelyben a világ legtermészetesebb dolga, ha valaki szado-mazo cuccokban táncol, vagy harisnyás, tűsarokban flangáló férfiakat kínoz egy lestrapált – de nem véres lábú! – ágyon.

Kis kutatást végeztünk és megnéztünk három népszerű 2010-es klippet, hogy lássuk mit néznek a fiatalok újra és újra a végtelenségig a nap huszonnégy órájában.

Christina nem önmaga ma este

Christina Aguilera videóklipje, a Not Myself Tonight alaposan felborzolta a kedélyeket az óévben, hiszen a sajtó remekül elcsámcsogott azon, hogy mennyire utánozza Lady Gagát. A probléma pedig igazából nem ez.

A videóklipben rendkívül érdekes koreográfiát láthatunk, aminek leglényegibb elemei közé tartozik a nemiszervek vizsgálata és a női mellek tapogatása. Az aggódó táncosok a klipben igencsak meg akarnak bizonyosodni arról, hogy a művésznőnek nincs e emlőrákja.

Így táncolni pedig vagy egy templomban jó, egy ékkövekkel kirakott tornadresszben, vagy fehérneműben szakadó esőben néhány gyerekkori félmeztelen jóbarát társaságában. Néha a templomi tánchoz pedig jól illik egy fojtogatómaszk is. Mivel ebben nem lát semmit az ember, ajánlatos befeküdni a többiek közé. Christina is pont ezt teszi.

Ha éppen nem táncolnak a klip szereplői, akkor üldögélnek. Egy széken, meztelenül, szegecsekkel, láncokkal, bilincsbe verve. Megjegyezzük, tiszta fehér háttér előtt. Nincs köd és borult idő és a szék lába is teljesen tiszta.

Rihannának kínos, hogy egy nő hajt rá

De azért hagyja, hisz buli van emberek. A barbadosi énekesnő nyári slágerében, a Te Amóban feldolgozta azt az örök (?) problémát, mikor a velünk egyező nemű legjobb barátunk, vagy barátnőnk össze akar velünk bújni. Bár káromkodás nincs a dalban, míg előzőleg Aguilera a rövidital-fogyasztásról dalolt főműsoridőben, Rihanna most egy nő visszautasítását énekelte meg.

Ha a szülő belekukkant a videóba néhány másodpercre nem áll el a szava. Ízléses szép környezet, nagy kastély, nagy udvar, fura hajú lány jógázik a gyertyák között. A többi jelenet már kimarad. Például mikor az énekesnő erotikusan öleli, vagy simogatja a másik lányt, vagy éppen kikötözve játszik vele a közös ágyban, egy szoftpornó előadást prezentálva. Nem tudjuk, itt a szövegbeli szomorú visszautasítás pontosan hol is jelenik meg, de az talán most nem is lényeges.
@@
Lady Gaga, Mexikó és a nácik

Eddig az erotikáról beszéltünk, de Lady Gaga kiválasztott videójánál, az Alejandrónál inkább a nyomasztó hangulat ábrázolásáról ejtenénk néhány szót. Bár a magyar őszi valóságtól is szívünkhöz kaphatunk néha, a tabukat lazán döntögető Lady Gaga legutóbbi videójától inkább valósággal megijedünk. És még rossz kedvünk is lesz tőle.

A mexikói szappanoperák sztorijaira hajazó dal klipje messze elrugaszkodik a napsütéses drogbárós Mexikótól és a második világháborúba kalauzol el minket, néhány alternatív ferdítéssel. Itt a katonák neccharisnyát és tűsarkú cipőt hordanak, öldöklik egymást és nyomasztó háborús képek előtt táncolnak – elég agresszív módon. Egy rövid jelenetben csoportosan verik meg az énekesnőt. Vagy inkább megerőszakolják?. Ki tudja ezt már követni…

Gaga sem nyugtatja meg a zavart lelkünket. Vagy egy ágyban erőszakolják meg lekötözve, vagy halott apácaként fekszik merevvé vált arccal. A halál oka egy rózsafüzér lenyelése. Mindezt olyan színekkel és világításokkal, amik mögött elbújhat a legszürkébb, legködösebb hétfői hajnal is.

Ilyen a popszakma

Ilyen tehát jelenleg a popszakma, ezt látják ma a gyerekek óránként a tévében. Míg régen Britney iskolásruhában táncolt a sulifolyosón, ma már Marilyn Manson is zavarba jön egy-egy könnyűzenei videó láttán.

A megrázó nem ez a kulturális metamorfózis, hanem sokkal inkább az, hogy már erre van szükség ahhoz, hogy az előadók felkeltsék a tizenévesek figyelmét. A klipekről Pásztor Sándor gyermekpszichológust kérdeztük, aki egy elég szomorú jelenképet vázolt fel nekünk a serdülő generáció lelki állapotáról.

„A serdülők többségének ingerküszöbe – köszönhetően a hasonló és durvább videóknak, akciófilmeknek, agresszív reklámoknak, stb. – manapság igen magas, ezért az őket megcélzó üzletemberek (sztárok, filmrendezők, marketingesek) igyekeznek minél extrémebb ingerekkel támadni"-így Pásztor.

„Jól bevált eszköz erre a szexualitás és a gyors váltások, agresszíven felvillanó képek alkalmazása. A találmány nem új, csak pár évtizeddel ezelőtt még elég volt egy kivillanó melltartó, hogy tinik tömegeit becsábítsák egy-egy mozifilmre (és persze az akkori szülők ezt ugyanúgy erkölcsi fertőnek érezték). Ma már úgy látszik, extrém szexre, majdnem teljes meztelenségre, homoszexualitásra, illetve annak sejtetésére van szükség, hogy a fiatalok felkapják a fejüket”-magyarázza lapunknak Pásztor Sándor.

Gond egy szál se

Felkaphatja hát fejét a médiahatóság, de meglepetésünkre már hiába. Pásztor Sándor szerint ugyanis az ilyen képi anyagok hatása a tinédzserek számára már nem lehet káros, tekintve azt is, hogy ez már a megszokott anyag, amit kapnak. A többi pedig már csak és kizárólag a szülőkön múlik

„A nemi identitást és a nemi érdeklődést a videók biztosan nem változtatják meg gyökeresen, tehát egyetlen heteroszexuális fiatal sem lesz homoszexuális attól, ha ezeket nézi. A képernyőn látható merész ruhák, agresszív szexuális magatartás lehet izgató a serdülő számára, fantáziáját foglalkoztathatja, vagányabbnak érezheti magát, ha ezeket nézi, de az esetek többségében ezek a minták a megnyilvánuló viselkedésben nem fognak megjelenni”-véli Pásztor.

„Amennyiben a szülők, a család jól végezte a dolgát, odafigyelt a gyermekre, a heteroszexuális tinédzser fiú nem fog necc harisnyát húzni, és a tinédzser lány sem fog bőrszerelésben, gátlástalanul a barátnőjére, vagy a barátjára ugrani. Aki mégis ezt teszi, az nem a videoklipek miatt cselekszik így, annak a viselkedésében, öltözködésében előbb-utóbb videók nélkül is megjelenik az extrémitás”-mondja a gyermekpszichológus.

Joggal vetődhet fel a kérés, hogy mi van a kisiskolásokkal, vagy a még fiatalabb korosztállyal, akik ugyanúgy végignézhetik az ilyen műveket, mint idősebb társaik. A szülői felügyelet itt már kötelező és elkerülhetetlen.

A hiba az Ön készülékében van

A gyerekek védelme tehát nem biztos, hogy az állam feladata, az igazi felelősség mindig a szülők vállát nyomja. Naiv képzetnek könyvelhető el, hogy kiküszöbölhetők a lelket terhelő, sértő dolgok a világból, hiszen egy olyan világban élünk, ahol Lady Gagának neccharisnyás nácitisztekkel kell táncolnia ahhoz, hogy felfigyeljenek rá.

Késő bánat, eb gondolat. Nem a véres székkel van itt a probléma, nem is a szülőkkel, sőt, nem is bármilyen hatósággal. A hiba az Ön készülékében van. Mert ha abból a készülékből kiszűrnénk minden picit is durva képet vagy szót… Nos, akkor egy lendülettel ki is dobhatnánk a kábel- és internetelőfizetésünket is. Mert akkor nem szólna semmi. Erőszak és szex nélkül már csendes lenne a szórakoztatóipar és a média. Az erkölcstelenség már a levegőben van. A levegőt pedig nem lehet cenzúrázni.

Hol kezdődött?

A populáris szférában fellelhető szexualitás még a szociológusok szerint is egy személyre vezethető vissza, Madonnára. Az énekesnő már a kilencvenes években olyan anyagokat próbált a nagyvilág elé tárni, amik elbújhatnak a mai énekesnők erotikus és vad művei mögött.
Akkor az énekesnő olyan videóit, mint a Justify My Love vagy az Erotica nemes egyszerűséggel betiltották, magyarázat nem nagyon kellett hozzá a korai kilencvenes évek prűd emberének. Ma már szexuális forradalomként emlegetik a korszakot, hiszen a mainstream számára ekkor vált teljes természetességgel kezelhető témaként a szexualitás.
A kérdés ma már az, hogy mikor szalad el annyira a ló a társadalommal. Már ha elszaladt…

Gondolataink

A mocskos popszakma

Kapcsolódó cikkek

Olcsó trükk a politikához fordulni?

Orbán, a patás ördög narancskoronával és árpádsávos zászlóval

Ne osztályozz! – Pokorni Zoltán nem tévedhet

Ezt adjuk össze: Gyurcsány Ferenc Horn Gyulához hasonlítja Orbán Viktort