Átláthatóbbá válhat az EU külpolitikája

Az MKI-ban tartott előadásában Kiss J. László kiemelte: már régóta létezett az igény egy koherens, hatékony és átlátható uniós külpolitikára, amely intézményi, személyzeti és pénzügyi szempontból is jól működik. Kérdéses volt azonban, hogy a külpolitika az Európai Bizottságba vagy a Tanácsba integrálódjon, esetleg önálló intézményként valósuljon meg - tette hozzá.

Mint kifejtette, 2005-ben még az volt az elképzelés, hogy hatályba lép az alkotmányos szerződés, megteremtve a külügyi szolgálatot, amely nem a Bizottság vagy a Tanács része lesz, de szoros kapcsolatban áll majd velük. A külügyi szolgálat személyzete a tervek szerint részben a Bizottság, részben a Tanács, részben pedig a nemzeti diplomáciák munkatársaiból állt volna - jegyezte meg.

Kiss J. László emlékeztetett: az alkotmányos szerződés végül nem lépett hatályba, a Lisszaboni Szerződés pedig létrehozta a kül- és biztonságpolitikai főképviselő posztját, amelyet Catherine Ashton tölt be. Őt bízták meg a külügyi szolgálat tervének kidolgozásával, de az első javaslata nem volt sikeres - idézte fel. Hozzátette: Catherine Ashton újabb tervét azonban júniusban elfogadták, ez egyebek mellett együttdöntési jogot ad az Európai Parlamentnek bizonyos kérdésekben, így például meghallgatásra hívhatja a külügyi szolgálat nagyköveteit.

A külügyi szolgálat központjául Brüsszelt jelölték ki, az első nagyköveteket Catherine Ashton szeptemberben nevezte ki - mondta. Hangsúlyozta: a szolgálat december 1-jén azonban csak formálisan kezdhette meg működését, mivel az uniós költségvetés körüli bonyodalmak miatt még nincs saját forrása.

A Lisszaboni Szerződéssel olyan külügyi szolgálat jött létre, amely sem a Bizottságba, sem pedig a Tanácsba nem integrálódott, hanem önálló lett, saját költségvetése van, és nincs döntéshozó szerepe, hanem a kül- és biztonságpolitikai főképviselő munkáját megkönnyítő, "szolgáltató szervként" működik - fogalmazott. Úgy látja, a szerződéssel egyszerűsödik az uniós külpolitika külső megjelenése, mivel kevesebb szereplője lett. A külügyi szolgálat létrejöttével nem szűnik meg a nemzetállamok diplomáciája, mivel azokkal párhuzamosan működik - mondta.

Kifejtette: a külügyi szolgálat létrehozását több vita előzte meg, de az EU sosem volt "a béke oázisa", hanem mindig is a kemény érdekegyeztetések színhelye volt. Példaként említette, hogy a személyzet kiválasztása kapcsán Németország szerette volna, ha a német nyelvet is feltételül szabják az angol és a francia mellett, de ezt nem sikerült elérnie. Nem volt egyetértés a földrajzi eloszlás súlypontjai és az új tagállamok "szerény képviselete" kapcsán sem, és Catherine Ashton személye is vitatott volt, mivel többen tapasztalatlanságára és a nem megfelelő nyelvismeretére hivatkozva megkérdőjelezték, hogy eredményesen reprezentálja az uniót - fűzte hozzá.

Kiss J. László összességében úgy vélekedett, bár a külügyi szolgálat létrehozatala önmagában nem jelent forradalmi változást, de az EU mindig is apró lépésekkel haladt előre, és ez az újítás mindenképpen lehetővé teszi, hogy hatékonyabban használja ki a kapacitásait.