Nálunk pörög az élet!

A művészpáros igazán boldog, amiért nem csupán egy színháznál dolgozhatnak, hanem ugyanabban a darabban is lehetnek egymás partnerei. A fiatalok semmin sem bánkódnak, inkább igyekeznek boldogan élni. Mindketten vallják: minden csak addig jó, míg ezerrel pörög körülöttük az élet!

Hogyan találkoztatok először?

Tibor: – Verebes István mutatott be minket egymásnak. Pár hónap múlva egy próbafolyamat során derült ki, hogy nemcsak kollégák leszünk…
Andrea: – Egy kávézóban. Amikor Verebes István meghívott az egyik kabaré részleteinek megbeszélésére, Ő is ott ült az asztalnál…

Mi tetszett meg a párodban, mi az, ami a leginkább megfogott benne?

Tibor: – Az a fajta lelki tisztaság, amire remélem ő is büszke! Nem mellesleg, amikor megláttam, olyan gyönyörű volt, hogy sokáig nem nagyon tudtam mit mondani, csak habogtam. Ez elég ritka nálam, úgyhogy éreztem, hogy itt valami komoly dolog történik.

Andrea: – Soha ilyen pazar humorral még nem találkoztam, mint amilyennel ő udvarolt nekem. Nem csak szóban, e-mailben is képes volt ontani a poénokat, éjjel kettőkor a gép előtt ültem és folyt a könnyem a nevetéstől. Ehhez pedig nem akármilyen mosoly társul!

Hogyan egyeztetitek a munkát a magánélettel?

Tibor: – Szerencsére könnyű, mert egy színházban dolgozunk. Színésznőként hál’ istennek tökéletesen megérti, ha egy hosszú munkafolyamat miatt kevesebbet lehetünk együtt.

Andrea: – Amennyire lehet, próbáljuk különválasztani a kettőt. Nem befolyásolhatja a színpadi történést az otthoni állapot és ez visszafelé is érvényes. Előfordult, hogy én hajnalban forgattam, amikor hazaértem, Tibor ment próbálni a színházba. Ha pedig olyan előadás volt este, ahol mindketten játszottunk, együtt mentünk haza hullafáradtan. Én rosszabbul viselem a fáradtságot és olyankor ingerültebb vagyok, Tibi viszont szelíd ember.

Mivel tudod felbosszantani a párod?

Tibor: – Ha pszichológust játszom. A be nem fejezett pszichológiai tanulmányaimat sajnos sokszor rajta akarom gyakorolni. Na, ilyenkor előtör belőle az amazon, de ezt is olyan bájjal csinálja, hogy sokszor röhögéssé fajul a vita.

Andrea: – Nehezen bár, de fel tudom bosszantani azzal, ha TV nézés közben folyamatosan beszélek és kommentálom a látottakat. De ha egyszer nem bírom megállni…!
– Mi a legemlékezetesebb közös emléketek?

Tibor: -Ebben a pillanatban a sümegi kirándulásunk ugrik be, ahol egy nyolc hetes kemény munka után tudtuk kipihenni magunkat. Meg az a pillanat, amikor a Budai Várban le akartam őt fotózni és miközben pózolt a domboldalon, a rossz mozdulattól hanyatt esett. Nem volt időm megijedni, mert vagy húsz métert gurult lefelé, miközben folyamatosan nevetett.

Andrea: – Nyáron elmentünk táncolni egy sörsátorba a Városligetben. Spontán helyzet, imádtam! Szeretek táncolni a színpadon kívül is, különösen a párommal, de őt erre csak ritkán lehet rávenni…

Hogyan képzelitek el a további jövőtöket együtt? Van valamilyen különleges tervetek?

Tibor: – Pillanatnyilag szeretnénk végre meginni azt a kávét, ami itt gőzölög előttünk egy ideje… Hosszútávra pedig az a tervünk, hogy ilyen boldogok maradjunk, mint most!

Andrea: – Ami a szakmát illeti: jelenleg öten (mindnyájan fiatalok), készülünk egy új kabaréval… de erről egyelőre csak ennyit! Ami pedig engem illet, azt hiszem, ideje megtanulnom végre rendesen főzni!