Egy kínai kukás párizsi kalandjai

Hozzá hasonló kínaiak sokasága él a Párizs belső kerületeit övező gyorsút-körgyűrűn túl egy lerobbant toronyházban, amelynek a címét nem adja meg sem Huj, sem a Le Monde, a kínai férfi életéről beszámoló francia lap.

Ezen a hajnalon többen vártak Hujjal együtt a metrómegállóban, tucatnyi szomszédja is kerekes bevásárló alkalmatossággal vágott neki az aznapi útnak. Mialatt a szerelvény befúrta magát az alagútba, a férfi ellenőrizte aznapi címeit: rue de Washington, avenue Friedland, avenue Hoche. Párizs legelőkelőbb környéke. Aztán valamennyien kiszálltak, és megkezdték a szisztematikus munkát. A kukázást.

Huj szerint kora reggelenként több százan rajzanak ki a sötét toronyból, amelyet a tartózkodási engedély nélküli kínaiak Szin San -Kishegy - néven emlegetnek maguk között. Kívülről ugyanolyan, mint a többi behemót, kopott panelház, odabent azonban elképzelhetetlen zsúfoltságban élnek.

A sápadt folyosókról nyíló ajtók mögött minden szobában hatan szoronganak, az emeletes ágyak a mennyezetig magasodnak, egyesek lepedőkkel próbálnak egy kis saját teret elhatárolni maguknak. Huj az emeletes ágyon, jobbra fenn rendezkedett be, lábánál a takarón három deszka: ezen tartja fülhallgatós laptopját. Mivel a Kishegyen főleg egyedülállók élnek, egy-egy lakáson belül külön szobája van a nőknek és a férfiaknak. A férfiak "kocsiznak", a nők szabnak-varrnak, nem egyszer magában a szobában.

Huj nyolc hónapja él a párizsi toronyházban, amely afféle átmeneti menedék. A párizsi kínai közösség - mondja -, manapság már nem szívesen alkalmaz olyanokat, akiknek nincsenek rendben a papírjaik. A kínai vendéglőkben már régóta ez a helyzet. A válság előtt még az építőiparban lehetett reménykedni, de amióta ott is gyakoribbá vált a hatósági ellenőrzés, annak is vége. A Kishegyen addig húzzák meg magukat, amíg lehet.

Ezen a kínai szigeten szinte minden névtáblán ázsiai nevek olvashatók. A torony lábánál egy kiskocsmában hagyományos kínai levest és Szajnában fogott halat szolgálnak fel, előtte madzsongot játszanak a vendégek.

Igazodás a szemetes autók órarendjéhez

Huj jól érzi itt magát, és esküszik rá, hogy "Franciaország tin hao, nagyon jó." A kukázásból származó jövedelme több mint háromszorosa annak, amit odahaza motoros kézbesítőként keresett: akár ezer eurót (275 ezer forintot) is összeszed, Kínában háromszázat, ha összehozott. Ebből fizetni tudja az ágybérletet (havi 130 euró) és már 4500 eurót visszafizetett az utazását megszervező embercsempészeknek járó 15 ezer euróból.
Ezért aztán olyan buzgalommal végzi dolgát, hogy csodálatot vált ki a luxusépületek portásaiból. Reggelente a Champs Elysées-n, délután az Eiffel-toronynál vizsgál át minden szemetes kukát, és több kilónyi zsákmánnyal tér haza. Idővel megtanulta, hogyan igazítsa körútját a szemetes autók órarendjéhez.

A hétvégén a zsákmány értékesítésének szenteli idejét. A napi eredményt a torony alagsorában lévő gyűjtődobozokban tárolja társaival. A Szin San háromszintes, bűzös levegőjű garázsában bőven van hely. Huj azt tervezi, hogy ha elegendő pénzt sikerül összekukáznia, maga után hozatja feleségét és három gyermekét.

Odahaza már 2000 eurónak megfelelő büntetést fizetett azért, mert nem tartotta magát az egy gyermeket engedélyező népességpolitika előírásaihoz. De távozásának okai között azt is felsorolja, hogy a folyóban, amelynek partján élt, már nem volt hal a környezetszennyezés miatt, és a nem ellenőrzött élelmiszerek betegségeket okoztak. Ma azonban takarékosságból csak a kukában talált ételmaradékokkal táplálkozik.

Ha még négy évig sikerül kitartania, terve sikerülhet - reméli Huj. Abban bízik, hogy a hatóságok újra engedélyezik a májusban a helybéliek panasza nyomán betiltott zsibvásár működését Montreuil-nél. Azóta más - megtűrt, de kevésbé jövedelmező - ócskapiacokra jár portékáival.
Azon a párizsi téren, ahová a Le Monde riportere elkísérte, Huj csaknem kétszáz kishegyi társával versenyezve rakta le a járdára kukás kincseit. Gondosan elrendezte őket; csalogatónak mindig a leghátsó sorba helyezi gyűjteményének legszebb darabjait. Dekoratív képek, köztük egy Mária Antoinette portré, amott egy ventilátor, emitt egy régi Polaroid fényképezőgép és egy kenyérpirító. Sokan bámulták meg ezeket a tárgyakat, de inkább egy pár cipőre alkudtak, valaki két euróért vitte el.

Huj estére 40 eurót árusított ki, ez a szokásos bevételnek alig a fele volt. Ám az utcasarkot megvilágító áruházi felirat a zárórát jelezve villogni kezdett, eljött az ideje, hogy összecsomagolja a cókmókot a többiekkel együtt.

A kínai kukázók libasorban indultak a metró felé, fáradtan, hallgatagon húzták maguk után a kerekes bevásárló kocsikat.