Elismerték Roska Tamás munkásságát

Roska Tamás "a neurális hálózatok, a nemlineáris rendszerek és hálózatok, a vizuális információfeldolgozás, valamint a celluláris szuperszámítógépek terén végzett nemzetközileg is elismert tudományos, kutatói munkássága, oktatói tevékenysége elismeréseként" kapta az állami kitüntetést.

Az érdemrend az elmúlt húsz évben az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézetében (SZTAKI), valamint az utóbbi évtizedben a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Információs Technológiai Karán kiváló kutatókkal, kiváló professzorokkal végzett közös munka elismerése – hangoztatta az akadémikus az MTI-nek.

"Az elmúlt néhány évben gyökeresen új technológiák fejlődtek ki a számítástechnikában a több ezer, sőt lassan egymillió processzoros chipek területén. Ez egy egészen új algoritmikus és programozási gondolkodásmódot igényel.

Másrészt, egy új, talán a legdinamikusabban fejlődő csúcstechnológiai iparág jön létre a biotechnológia és az elektronika-informatika találkozási pontján, amit bionikának nevezünk" – magyarázta az akadémikus jelenlegi kutatásaival kapcsolatban.

Elmondta, a Pázmány és a Semmelweis Egyetem Európában elsőként indított el a bionikai alapképzést, valamint kutatási és innovációs központot hozott létre. A Szentágothai Tudásközpontot a két egyetem mellett az MTA Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézete, a Richter Gedeon és néhány kisvállalat jegyzi.

"Ez lehet a magyar bionikai ipar kitörési pontja, ennek a kibontakoztatása a Széchenyi Tervben jelenti az egyik legnagyobb esélyt a tehetséges fiatal mérnökök, kutatók és feltalálók számára" – fogalmazott Roska Tamás.

A bionika alkalmazási területeit ismertetve, az akadémikus elmondta, hogy mindenekelőtt a legkülönfélébb szervek protéziseit jelenti.

"Ilyen a hallóprotézis, a szívritmust szabályozó pacemaker, vagy ilyenek lesznek azok az eszközök, amelyek gerincsérült béna embereknek segítenek mozogni" – mondta.
A másik alkalmazási terület a "laboratórium egy chipen." Ide tartoznak például a "génchipek", amellyel meg lehet határozni a "sajátos egyéni, személyes genetikai kódjainkat".
"Ez átalakítja az egész orvosi laboratóriumi technikát" – jegyezte meg és kitért egy harmadik alkalmazási lehetőségre is, olyanra, amikor "direkt elektronikus kapcsolatba kerülünk a különböző szerveinkkel, például az agyműködéssel". Példaként az akadémikus a neuromodulációt hozta fel, amikor a pacemaker "végét" nem a szívhez, hanem az agy specifikus részeihez kapcsolják.

Roska Tamás 1940-ben született Budapesten. Kutatási területe: elektronika, számítástechnika, neurális hálózatok, analogikai érzékelő számítógépek, celluláris szuperszámítógépek. Nevéhez fűződik a "bionikus szem", CNN chip (Cellular Nonlinear Network) kifejlesztése, valamint a neurális hálózatok kutatásának megindítása Magyarországon. 1998 és 2006 között a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Információs Technológiai Kar alapító dékánja.

1974-ben védte meg a műszaki tudományok kandidátusi, 1982-ben doktori értekezését. 1993-ban választották az MTA levelező, 1998-ban pedig rendes tagjává. 1993-ban a londoni Európai Akadémia, 1994-ben az Európai Tudományos és Művészeti Akadémia is tagjai közé választotta. Mintegy másfélszáz cikk, három tankönyv szerzője, egy könyv szerkesztője. Munkásságát Gábor Dénes-díjjal (1993), Szent-Györgyi Albert-díjjal (1994), Széchenyi-díjjal (1994), a Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány fődíjával (2000), Bolyai-díjjal (2002), Prima-díjjal (2007) ismerték el.