„Nagy baj van az egész rendszerben”

A településeken túlsúlyban vannak a független képviselők, ön miben látja ennek az okát?

Az önkormányzati választásnál nem annyira a pártok dominálnak. Hiszen az önkormányzati feladatok és azoknak a megoldása nem pártprogramok mentén történik. Az önkormányzatok feladata az, hogy az ott élő polgárok számára különböző közszolgáltatásokat biztosítsanak. Az oktatástól kezdve az egészségügyön keresztül a szociális területeken át. Ezen szolgáltatások minősége pedig törvények által meghatározott módon történik. Tehát egy pártnak a befolyása a közszolgáltatások tekintetében nem kellene, hogy változást hozzon.

Ezért is van az, hogy ha egy adott párt színében indul valaki polgármesternek képviselőnek, nagyon gyakran hallani, hogy azt mondja a választópolgár felé, hogy ő ugyan párt jelöltje de az egész település érdekét kívánja szolgálni.

Vagy olyan is van, hogy tudott egy szereplőről, hogy melyik párt tagja, de helyben függetlenként indul. Helyi szinten nem a pártszempontok az uralkodóak, hanem a közösségének az érdekei.

A kevesebb képviselő megoldhatja az önkormányzatok pénzügyi problémáit?

Ez istenigazából jelentős pénzügyi megtakarítást nem eredményez. A kistelepülési önkormányzatoknál például a képviselők tiszteletdíjat vagy nem vettek föl vagy csak korlátozottan.  Ez nem oldja meg az önkormányzati problémákat. Százalékosan nem is fejezhető ki a megtakarítás.

A TÖOSZ-nak volt egy drasztikusabb javaslata ezzel kapcsolatban, amit a társszövetségek (ld. első kerestes írásunk) nem fogadtak el. Ez az volt, hogy egyáltalán ne legyen tiszteletdíj. Helyette azt javasoltuk, hogy ha egy illető közfeladatot lát el, akkor az önkormányzat térítse meg a munkaadója felé a kieső napot, illetve térítse meg a képviselő tényleges és igazolt költségét. Ez már egy jelentősebb megtakarítást eredményezne.

Ennek van egy másik vetülete is: azt a fajta hozzáállást ki lehetne ezzel küszöbölni miszerint a egyfajta megélhetési politikusi szempont is megjelenik a képviselői szerepvállalásnál.

Miért bukott meg ez a javaslat?

A többi szövetség nemet mondott erre. Azzal indokolták, hogy ezzel a fajta társadalmi munkával nem várható el megfelelő hozzáállás.

Egyébként a pártok sem érdekeltek abban, hogy ingyenessé váljon ez a közfeladat ellátás. Hiszen a pártok ennek révén a saját vezető embereiket ültetik be önkormányzati képviselő testületekbe. Pontosan a pártlistáról bekerüléseknél jelenik ez meg markánsan. Ezt a témát érdemes lenne majd nyugodt körülmények között napirendre tűzni majd. 

Így, a választások után, milyen jövője van az önkormányzatoknak?

Az önkormányzati rendszerünknek válsága ez nem egy új keletű dolog. Húsz éves az önkormányzati rendszer. Ebbe a dologba már a kezdetekben beépültek olyan belső ellentmondások melyek az idő múlásával egyre erőteljesebbé váltak. Ahogy a közpénzek forrása csökkent, úgy romlott az önkormányzatok pénzügyi kondíciója is. Nagy baj van az egész rendszerben, mind a feladat ellátás mértékében, minőségében, garanciájában, mind pedig ezek finanszírozásában.

Ugyanakkor optimizmusra adhat okot, hogy az elmúlt 20 évben egyszer sem volt olyan helyzet, hogy lett volna egy politikai erőnek kétharmados többsége. Ennek hiánya minden ésszerű, apró lépést is lehetetlenné tett.

Most viszont a kétharmad okából a működőképesség felé fordulhat a szabályozás. Azt remélem, hogy a kormány nem strukturális változtatásban gondolkodik elsősorban, hanem a működőképesség megerősítésében. A szövetségeknek és a kormánynak egyeztetnie kellene, mert így ahogy most van, nem mehet tovább.

Tudják már, hogy mikor ülnek le egyeztetni?

Még nem. Pintér Sándor a parlamenti meghallgatásakor azt mondta, hogy le fog ülni az önkormányzati érdekszövetségekkel egyeztetni. Erre még nem került sor. Most, hogy vége a választásoknak, lehet kormányozni, szabályozni. Ennek részét képezi a megfelelő egyeztetés is.

Milyen ötleteik vannak arra, hogy a működőképességet erősítsék?

Darabra meg kell nézni, hogy mik azok a feladatok, hatáskörök, melyek jelen állapot szerint az önkormányzatokhoz vannak telepítve. Meg kell nézni, hogy ezekből melyek azok, amik elhagyhatóak.

A másik, hogy meg kell vizsgálni, jó helyen van- e az adott feladat jelenleg. Az önkormányzati szférának kell-e a feladatot megoldani, vagy esetleg az államnak. Például hallani híreket az oktatás területéről. Ezeket végig kell nézni, végig kel beszélni és a legjobb megoldást megtalálni. Nem biztos, hogy egy tíz vagy húsz évvel ezelőtti megközelítés a helyénvaló.

A harmadik lépés pedig az, hogy amikor ezt letisztáztuk, hogy igen ezek önkormányzati feladatok akkor meg kell nézni: mi az a feltételrendszer ami szükségeltetik ahhoz, hogy azt a feladatot megfelelően el lehessen látni.

Ezután ki kell jelölni azokat az ellátó helyeket, ahol végrehajtják a feladatokat. Itt is két lehetőség van: az adott önkormányzat nem csak a város lakóinak, hanem a város környékén lakóknak is ellátja feldatot. A másik lehetőség pedig a társulás.

Hogyan képzeljük el ezt a társulást?

Meghatározott feltétellel bíró kisebb települések összeállnak és közösen látják el a feladatokat. Itt nagyon fontos, hogy a törvény emelje be azt az elemet, hogy garantált legyen a dolog. Tehát ha valakik nem akarnak valamiért társulni, akkor ne álhasson elő az a dolog, hogy ott áll a település közössége és nem látja el a feladatot.

Ez a megoldás decentralizáltabb.  Közelebb van a polgárokhoz a feladatellátás, illetőleg nagyobb befolyása van az egyes önkormányzatok képviselő testületének, polgármesterének, szakembereinek a folyamatok alakulására.

Mindehhez persze végig kell gondolni és utána rendezni kell a finanszírozási részt is. Ha mindezt összerakjuk, akkor a dolog működőképessé tehető. Pillanatnyi állás szerint differenciálatlan, teljesen szétterített a feladat és hatáskör. Olyanok is feladattal és hatáskörrel rendelkeznek, akik forrással sem rendelkeznek. Vagy éppen szervezettel és megfelelő személyi háttérrel sem. Ilyen esetekben sérül az állampolgárok érdeke is, mert nem ugyanazt a minőségű közszolgáltatást kapják, mint amilyet a törvény előír a számukra.