Akadozik a Nap – jégkorszak jöhet

A Nap megváltozott viselkedéséről már évek óta cikkeznek, ám mostanában ennek várható hatásaival jobban foglalkoznak. Legforróbb égitestünk mágneses tevékenységének módosulása ugyanis komoly hatással lehet Földünkre, ezen belül pedig elsősorban Európára.

A mi csillagunk, a Nap nem más, mint töltött részekből álló plazma. Az égitest mágneses tevékenysége során többek között hatalmas sűrűségű helyeket alkot, amelyek a környezetűknél sötétebb napfoltokként jelennek meg. A Nap új ciklusba lépésével az égitestet fokozottabb aktivitás jellemzi. Ilyenkor a napfoltok nagyobb méretűvé válnak, majd az úgynevezett közbenső időszakokban akár hónapokig nem jelennek meg a nap felszínén. A naptevékenység fokozódása és alábbhagyása úgynevezett ciklusokat alkot, amelyek rendszerint 11 évente követik egymást.

A végtelen kozmosz olykor felülírja ezeket a szabályokat. Jelenleg a Nap mintegy két évvel később lépett be új ciklusába. A folyamat egyébiránt hosszú hónapokig is eltart, ám e késedelem alapvető változásokat okozhat a Nap tevékenységében. Ennek hátteréről az MTA Debrecenben található Napfizikai Obszervatóriumának vezetőjét Dr. Ludmány Andrást kérdeztük.

Milyen mértékben változhat meg a Nap mágneses tevékenysége?

Az égitest aktivitásának maximuma ilyenkor jóval gyengébb a szokásosnál, amelyet elsődlegesen a napfoltok számának csökkenése mutat. A mérések szerint így a naptevékenység maximális mértéke feltehetően csak fele olyan mennyiségű lesz, mint az előző két-három ciklusban. Könnyen előfordulhat ugyanakkor a naptevékenység teljes megszűnése is.

Volt már erre példa?

Legutóbb a 17. század közepén fordult elő a Naunder-minimumnak nevezett jelenség. Jellemző, hogy Gallilei még foltokkal erőteljesen tarkított napkorongot észlelt, sok napfoltot le is rajzolt, majd utána nagyjából fél évszázadon keresztül csak hébe-hóba látszottak napfoltok az égitest felszínén. A szokásos mértékű naptevékenység az 1700-as évektől kezdve indult be ismét, az égitest ciklusait is innentől kezdve számítjuk.

Hogyan viselkedik ilyenkor a Nap?

A napfoltok nem egyedüli megnyilvánulásai az égitest minimális tevékenységének. Ilyenkor többek között a napkitörések is kisebb számban fordulnak elő, de a Napból kiáramló plazmaáramok is sokkal gyengébbek lesznek, illetve el is tűnhetnek. Mivel ezek a plazmaáramok védőburkot képeznek, ezért ennek eltűnésével erősebb lehet a Naprendszeren kívülről érkező kozmikus sugárzás.

Mit okozhat a Nap megváltozott mágneses tevékenysége?

A Naprendszeren kívülről érkező nagy energiájú részecskék ármának zápora így sokkal erősebb lehet. Ez a 17. században tapasztalható jelenséghez hasonlóan befolyásolja a Föld légkörét is, amikor is kisebbfajta jégkorszak köszöntött be. Hozzátenném, hogy a kozmikus sugárzás, valamint a vele kapcsolatos felhőképződés erőteljes jelensége feltehetően csak Európát érintené. A 17. század Amerikájában ugyanis eddig semmilyen geológiai utalást nem találtak glaciális jelenségekre.

Miért csak Európát érintené ez a kisebbfajta jégkorszak?

Azért, mert a kozmikus hatások a Föld nem minden pontján ugyanúgy érvényesülnek. A Golf-áram hatás ugyanis nagyon erősen befolyásolja a kontinenst, így most mindenki azt figyeli, mi lesz a naptevékenységgel.

A klímaváltozásnak viszont úgy tűnik, hogy nem felmelegedés lehet Európában a következménye, hanem éppen lehűlés. Ez a következő egy-két évtizedben fog eldőlni.