Árpi bácsi, a kaszás világszám

Hetek múlva az svájci Alpok tetejéről fog legurulni a kaszákkal felszerelt, kormány nélküli biciklijével. Hogyan készül a merész feladatra?

Egy lassú és hosszú folyamat eredményeképpen kezdtem el biciklizni kaszákkal. Évek óta készülök a nagy világszámokra. Az elsőt a Mecsekben követtem el még tavaly, pár hete pedig a Kékesről gurultam le a biciklivel, ahol még a rendőrség is igazoltatott, mert nem volt útvonalengedélyem.

Svájcra úgy készülök, hogy ősszel kimegyek terepszemlére. Ott az utak olyan vékonyak, hogy egy zsiguli is alig fér el rajta, ráadásul sokkal kanyargósabb, mint akármelyik hazai hegyi út. Ezért az utat majd centiméterről centiméterre átvizsgálom.

Ennyire alaposan fel kell készülni?

Igen, forgatókönyvet kell írni mindenről. Meg kell tervezni, hogy az út melyik részén gurulok le, hol vannak azok a gödrök, amelyeket ki kell kerülni, mert kaszákkal nagyon veszélyes ugye biciklizni. Ezen kívül négyzetcentiméterre pontosan kijelölöm a tévéstábok, fotósok, bámészkodók és a rendőrök helyét, mert igen nagy a balesetveszély.

Mennyibe kerül a svájci útvonalengedély?

Két millió forintba, de szerencsére vannak helyi szponzoraim, gyakorlatilag mindent ők fognak fizetni. A gyakorlatban én máshogy működök, például a Mecsekből is többször jöttem le illegálisan, de Svájcban ezt nem lehet megcsinálni. Nem eszem forrón a kását, ezért rábízom az életre a dolgokat, de hál’ Istennek Svájc dolgában most elég jól állok. Gyakorolnom nem kell, mi a fenét gyakoroljak ezen?

Tényleg nem gyakorolja be a veszélyes kaszás számot?

Nincs értelme. Zsonglőr vagyok már hat éves korom óta, értem a dolgomat és tudok még egyensúlyozni. Annak van értelme, hogy éjszaka felkelek, körbejárom a biciklit, elgondolkozok azon, hogy hogyan építem rá a kaszákat a biciklire, aztán alszom rá egyet. A Kékesről akár mindennap legurulnék, ha megkérnének rá, ennek is lenne értelme.

Mióta tetszik kaszákkal biciklizni?

Nem rég óta. Hosszú volt az életem. A kezdetekben más dolgokat csináltam, aztán hosszabb ideig Németországban éltem, majd magánéleti problémáim is voltak és immár nyolc éve, hogy itt élek Hetesen, Somogy megyében. Hetven évesen nem iszom, nem dohányzom, a sportban ez nem összeegyeztethető az erkölccsel.

A Mecsekből huszonegy kaszával gurult le. Svájcban is ilyen sok kasza lesz a drótszamáron?

Nem, hazudni nem szeretek. A Mecsek sétagalopp az Alpokhoz képest: négy sávos az út és tizenegy rendőr biztosított. Röhögtem és szórakoztam, akkor is lejöttem volna vigyorogva, ha hátrakötik a kezeimet. A Kékesen már nem röhögtem annyira, mert szembeforgalmam volt, integettek az emberek és a 29 hajtűkanyar is megviselt.

Svájcban ezért kilenc kasza lesz. Nyolc a szarvon és hátul, egy pedig a számban. Ez a terv, szépen, kormány nélkül és közben természetesen labdákkal fogok zsonglőrködni, máskülönben nem lesz világszám. Nagyon kell arra vigyázni uram, hogy véletlenül más ne tudja megcsinálni, mert csak így lesz maradandó értéke a teljesítménynek! A Fábry-showban is ezért csináltam meg, hogy 130 üvegpohár tetejére másztam fel úgy, hogy két gyerek lógott a hátamon egy rúdon.

Várják a svájciak?

Nem mondhatnám. Az biztos, hogy Magyarországon befejeztem a kerékpáros pályafutásom. Felfejlődtem már annyira, hogy nekivágjak a nagyobb külföldi hegyeknek. Kell nekem most kétszáz ezer forint, hogy ki tudjak utazni terepszemlére svájcba. Az artisták életében nagyon fontos, életmentő a pontos tervezés.

A Kékest például nem mértem fel eléggé és menet közben nyolc kátyúba belecsúsztam. De átgurultam az összesen, szerencsém is volt.

Illyés Gyula azt mondta, hogy „ rendben hagyd itt az életet”, ezért szépen kell építkezni, de okosan. Az ember nem szabad feladja, csinálni kell, akármi is történik közben. Hetven éves elmúltam, erőm, egészségem megvan és még szerelmes is vagyok. Nemcsak egy artistacsaládból származó hölgybe, hanem magába az életbe.