Újrahasznosították családtagjaikat?

Teotihuacan (a "hely, ahol az emberek istenekké válnak") Mexikóvárostól 48 kilométernyire északkeletre található. Nevét a térségben 1300 körül megérkező aztékok adták abban a hiedelemben, hogy az istenek Teotihuacanban gyűlnek össze, hogy megteremtsék az utolsó, ötödik világot.

A város Kr.e. 100 és Kr.u. 750 között élte virágkorát; egykor százezer lakosa volt.
A mexikói archeológusok 5000 olyan csonttöredéket vizsgáltak, amelyek Teotihuacan Ventilla nevű negyedében kerültek elő, s a Kr.u. 200 és 400 közötti időszakból származnak – olvasható a National Geographic hírei között (http://news.nationalgeographic.com).

A kutatásokat irányító Abigail Meza Penaloza, a Mexikói Nemzeti Autonóm Egyetem régésze szerint a combcsontokat, sípcsontokat, valamint a koponyákat a halál beállta után nem sokkal alakították át használati tárgyakká, mivel kis idő elteltével túl törékennyé váltak a megmunkáláshoz.

"Teotihuacan lakói különböző köveket használtak +késként+ a csontok megtisztításához" – emelte ki Abigail Meza Penaloza.

Rebecca Storey, a Houstoni Egyetem szakértője szerint az emberi csontok felhasználása nem volt idegen az antik civilizációk emberétől.

"Nem féltek a haláltól" – magyarázta Rebecca Storey, aki nem volt részese a kutatásnak.
Mint kifejtette, gyakran elhunyt családtagjaikat a házuk padlózata alá, vagy a lakóépület közelében helyezték végső nyugalomra, vagy felhasználták csontjaikat.

A "csontfaragó műhelyek" kizárólag valamilyen természetes okból elhunyt felnőttek csontjait használták fel, mivel a gyermekek csontjai túl törékenyek, az idősebbek esetében pedig nem zárható ki a csontritkulás.

"Igen rövid volt a lakosság élettartama, az emberek nem érték meg a 40 éves kort" – jegyezte meg Abigail Meza Penalosa.

A vizsgálat arra is fényt derített, hogy az összes csontból készült használati eszköz kizárólag helybéliektől származik, akiket a rokonság a házuk padlózata alá temetett el.
Jelenleg nem lehet tudni, hogy kik dolgoztak a "csontfaragó műhelyekben", s hogy mit kezdtek a csontokról eltávolított "hússal".

A használati tárgyakat sem lehet kötni meghatározott háztartásokhoz, így a kutatók a fogak stroncium- és oxigénizotópjait is vizsgálják majd, hogy kiderítsék: azok a személyek, kiknek csontjai használati tárgyak "alapanyagaként" szolgáltak, egész életüket Teotihuacanban élték-e le, vagy a tengerparti közösségekből érkeztek a városba.

"Szeretnénk azt is megérteni, hogy milyen szimbolikus jelentőséggel bírt a csontok +újrahasznosítása+. Előfordulhat, hogy egy jó szabó karcsontjából faragott tű hitük szerint valamilyen módon +életben tartotta+ az elhunyt tehetségét, a nagymamából készített gombbal pedig maguk mellett tudhatták az idős asszonyt" – fogalmazott Abigail Meza Penalosa.