Emancipáció szaud-arábiában

Ráadásul az internetet használják arra, hogy követeléseiket támogató aláírásokat gyűjtsenek, és találkozókat szervezzenek.

Az volt az utolsó csepp a pohárban, hogy a múlt nyáron egy Vajeha al-Huvaider nevű nő megjelent a bahreini határon, és követelte, hogy férfi kísérő, illetve férfi gyámja írásos engedélye nélkül, pusztán azért, mert van útlevele, engedjék át. Ez természetesen nem történt meg, mint ahogy kampányoló nőtársai sem értek el sok eredményt a szaúd-arábiai viszonyok megváltoztatásában. Mindenesetre Roudha Juszefet felbosszantotta annyira, hogy maga is cselekedjen.

A 39 éves, három gyerekes elvált nő tizenöt társával ellenkampányt indított A gyámom tudja, mi a legjobb nekem elnevezéssel. Két hónap alatt több mint 5400 aláírást gyűjtöttek petíciójukhoz, amely "a szabadságra buzdítók tudatlanság szülte kéréseinek" elutasítását szorgalmazza, egyúttal pedig követeli, hogy "büntessék meg azokat, akik férfiak és nők egyenlőségére, férfiak és nők nyilvános helyen való keveredésére és más elfogadhatatlan viselkedésmódokra szólítanak fel".

A The New York Times riportja szerint a nemek szigorú szétválasztása az egyik jellegzetes, megkülönböztető vonása a sivatagi királyságnak, így logikusnak tűnhet, hogy társadalmi vita témájává váljon. Figyelembe véve azonban azt a körülményt, hogy a nőknek alig van szerepük a helyi közéletben, meglepő, hogy a belső vitái nagy részét amúgy titokban lefolytató szaúdi társadalomban épp az ő jogaik körül bontakozott ki nyílt küzdelem. A vita során ráadásul olyan bonyolult problémák kerültek terítékre, amelyek túlmutatnak azon a szaúdi vélemény szerint leegyszerűsítő nyugati állításon, hogy a nőknek több jogot kellene biztosítani.

Hogy mennyivel összetettebb a kép, azt Roudha Juszef esete is bizonyítja. A 13, 12 és 9 éves gyerekét nevelő magas, csinosan öltözködő elvált nő határozottan vallja, hogy a szaúdiak többsége osztja az ő konzervatív értékeit, és azt is, hogy a saríához (az iszlám törvényekhez, szabályokhoz) való ragaszkodás nem korlátozza szükségszerűen a nők véleménynyilvánítási szabadságát. Szerinte a reformtáborhoz tartozókat a szaúdi nők igényeit és nézeteit nem ismerő nyugatiak befolyásolják. "Jönnek ezek az emberi jogi csoportok, és csak az egyik oldalt hallgatják meg, azt, amelyik több szabadságot követel a nőknek" – fogalmazta meg kifogását az asszony.

Király fedetlen arcú nők társaságában

Szaúd-Arábiában – kortól és státustól függetlenül – minden nőnek kell hogy legyen egy "gyámja", akinek kötelessége, hogy számos jogi és személyes ügyben irányítsa, megmondja, mit tehet és mit nem. Roudha Juszef, akinek bátyja a gyámja, állítja, hogy nagy szabadságot élvez, miközben tiszteletben tartja a társadalom szabályait. A gyámsági előírások például nem akadályozták abban, hogy bátyja engedélye nélkül elindítsa kampányát.

A kívülálló számára az asszony erőfeszítései – például az Abdallah királyhoz intézett kérvénye, hogy hagyja figyelmen kívül a nemek egyenlőségére vonatkozó követeléseket – fölöslegeseknek tűnhetnek. Egyelőre ugyanis a helyzet az, hogy a szaúd-arábiai nők nem vezethetnek gépkocsit, nem szavazhatnak, és a szokások szerint csak fejkendőben és abajában (a testet bokáig betakaró ruhában) hagyhatják el otthonukat. Nők nem jelenhetnek meg a bíróságon, és bár a férjük rövid szóbeli nyilatkozattal elválhat tőlük, ha ők akarnak válni, azt roppant nehezen érik el. Az apáknak továbbra is jogukban áll 10 éves koruktól férjhez adni lányaikat, és ezt a gyakorlatot a legfőbb egyházi méltóság, Abdul Aziz as-Seikh is védelmébe vette.

Ami a nemek szétválasztásának helyi gyakorlatát illeti, azon igen nehéz lenne szigorítani. Vannak csak nőket kiszolgáló üzletek, külön sorok a nőknek a gyorséttermekben, és csak nőket fogadó irodák a vállalatoknál. A kormány irányítása alatt álló HAJA (Az Erény Propagálásának és a Bűn Megelőzésének Bizottsága) tagjai rendszeres járőrözéssel biztosítják, hogy az iktilat, a nemek keveredése ne történhessen meg. Kevés olyan hely akad, ahol férfiak és nők együtt dolgoznak – klinikák, néhány kórház, pár bank és magánvállalat -, ám ezeken a helyeken a szaúdi alkalmazottak aránya elenyésző.

Ezzel együtt érzékelhetőek bizonyos változások. Bár Roudha Juszef és a hozzá hasonló konzervatívok szerint csak a nyugati beavatkozás miatt erősödött fel a nők jogainak kiterjesztéséért kampányolók hangja, a liberálisok állítják, hogy ha óvatosan is, de maga a király szintén támogatja a nők jogainak bővítését.

Mindkét vitázó fél azzal igyekszik erősíteni a pozícióját, hogy magáénak vallja-mondja az uralkodó szimpátiáját, amely a legutóbbi események tanúsága szerint inkább talán a reformereké. Ha valóban így van, akkor a 85 éves Abdallah korszerűbben gondolkodik, mint ifjú alattvalóinak többsége. A 29 millió szaúd-arábiai lakosnak ugyanis mintegy kétharmada 25 évnél fiatalabb.

A helyi lapokban olyan fényképek jelentek meg, amelyek fedetlen arcú nők társaságában ábrázolták a királyt, ami még a közelmúltban is elképzelhetetlen volt. Tavaly Abdallah miniszterhelyettessé nevezett ki egy nőt – az elsőt az ország történetében. Szeptemberben országos vitát váltott ki egy koedukált felsőoktatási intézmény, az Abdallah Király Tudományos és Műszaki Egyetem megnyitása annak ellenére, hogy a csaknem 400 hallgatónak mindössze a 15 százaléka szaúd-arábiai.

A barikád két oldala

Tavaly októberben eltávolítottak egy magas rangú egyházi személyiséget posztjáról, mert egy tévéműsorban bírálta a nemeknek az uralkodóról elnevezett egyetemen tapasztalható keveredését. Két hónappal később Ahmad al-Ghamdi sejk, az erényvédelmi bizottság mekkai vezetője okozott szenzációt azzal, hogy "az élet normális velejárójának" nevezte egy lapinterjúban a nemek "együttlétét". Idén februárban Abdul Rahman al-Barrak sejk, egy másik ismert egyházi vezető viszont fatvát adott ki, amelyben felszólított azoknak a megölésére, akik a nemek keveredését propagálják.

Hogy a király támogatása miatt vagy pusztán a digitalizálódó világ kínálta több lehetőségnek köszönhetően, nehéz eldönteni, mindenesetre tény, hogy a női jogok barikádjának mindkét oldalán gomba módra szaporodnak a kampányok. Így van ez annak ellenére, hogy a konzervatív táborban egyelőre Roudha Juszefé az egyetlen női vezetés alatt álló mozgalom.

Hatin al-Fassi, a rijádi Szaúd Király Egyetem oktatója 2009-et a nőkért folytatott kampányok évének nevezte. Női aktivisták olyan egymástól távol eső ügyeket karoltak fel, mint a gyermekházasságok megtiltása, illetve annak biztosítása a nők számára, hogy férfi felügyelete nélkül is vállalkozásba kezdhessenek. A dzsiddai Dal al-Hekma Egyetem pénzügyi oktatója, Rem Asszád például megszervezte azoknak a fehérneműüzleteknek az országos bojkottját, amelyek csak férfiakat alkalmaznak; még a konzervatívok is egyetértettek azzal, hogy megalázó egy nő számára férfieladótól vásárolni fehérneműt.

Ám mivel a vahhábita királyságban nem készülnek közvélemény-kutatások és nincsenek szabad választások, nemigen lehet megítélni a nők jogaiért indított kampányok népszerűségét, sem azt, hogy mennyire fejezik ki az ország nőlakosságának véleményét. Az ország vezetői pedig úgy tesznek, mintha ezek nem léteznének, és hivatalosan még senki sem reagált rájuk.

Mindenesetre a reformok legoptimistább hívei is azt mondják, hogy csak lassú változásokra lehet számítani. Al-Fassi ezzel kapcsolatban emlékeztetett rá, hogy már a nemek keveredésének puszta felvetése is súlyos megrázkódtatást okozott sok szaúd-arábiainak. "Az emberek egész életükben tartották magukat valamihez, hittek valamiben, majd váratlanul a király és az egyházi vezetők azt hangoztatják, hogy a különneműek keveredésében nincs semmi rossz" – magyarázta az amerikai lapnak.

Ennek a traumának a mértékét a kívülálló nehezen képes felmérni. "El sem tudják képzelni, hogy a nemek keveredésének tilalma mivel járt, de még inkább mivel járna a feloldása" – figyelmeztetett al-Fassi.