Mi lesz az MSZP-frakcióval?

Közvetlenül az MSZP történelmiként emlegetett választási veresége utáni napokban alig akadt szocialista, aki ne pártja elemi erejű és mielőbbi megújulását szorgalmazta volna, lett légyen szó szellemi, vagy épp a személyi összetevőkről.

Útkeresésről szóló hangzatos kijelentéseket, balra átokat hallhattunk sokat, meg azt: ahhoz, hogy a párt hiteles ellenzéki szerepet töltsön be, nem csak a vezetésben tanyázó „dinoszauruszoknak”, hanem az MSZP-frakció jó néhány tagjának is vennie kell a kalapját.

Ballaszt oldal

Azóta kiderült: a július 10-re időzített országos tisztújító kongresszuson többé-kevésbé végbe megy majd az évek, évtizedek óta halogatott vérfrissítés. Mesterházy Attila személyében fiatal, kipróbált, ambiciózus és nem mellékesen politikailag piacképes személy kerülhet az MSZP élére, s az elnökség zöme is hasonló formákból tevődhet össze. A megyei, illetve nagyvárosi szervezetekben már jóval vegyesebb a kép, ám még itt is elmondható, hogy a helyi küldöttek magukévá tették az Itt az idő!, illetve a változás jelszavakat.

Ami viszont a frakcióigazítást illeti, a Népszabadság információi szerint az utóbbi hetekben jelentősen gyengült rá az igény, hogy az MSZP „orrnehéz” parlamenti frakciójának tagjai közül többen adják vissza mandátumukat, és engedjék az Országgyűlésbe a „friss arcokat”.

Ráadásul még a hírek szerint egyre kevésbé áhított cserék sem hoznának igazi felfrissülést, hiszen a megyei, illetve országos listákon a következő politikusok sem számítanak éppen friss húsnak. Keller László, Török Zsolt, Wiener György, Velez Árpád, Juhász Gábor, Teleki László, Szabó Zoltán, Suchman Tamás, Molnár Gyula, Kökény Mihály vagy épp Podolák György kerülhetne (vissza) a Házba.

Kőkorszaki szakik

Suchman 1990-től, Kökény, Keller, Juhász, Szabó és Molnár 1994-től, Weiner és Podolák 1998-tól, Teleki és Török 2002-től, míg Velez  2006-tól volt – egészen idén áprilisig – az Országgyűlés tagja. Valóban túlzó lenne tehát frissítésről beszélni, igaz, mondjuk egy Vitányi Ivánhoz képest még a felsorolt arcok is üdítő színfoltot jelentenének a plenáris üléseken.

Közülük is kiemelhető a kétség kívül fiatal és tehetséges, ám – saját bevallása szerint is – kissé forrófejű Török, aki közvetlenül a választások után a HírExtrának nyilatkozva még lehetségesnek tartotta, hogy a jövőben változni fog az MSZP-frakció összetétele. „Biztos hogy lesznek, akik más területen képzelik el az életüket és hátrébb húzódnak majd az elkövetkező időszakban. (…) Nem azt mondom, hogy a teljes csapat le fog cserélődni, de biztos lesz egy, kettő, öt, tíz, nem tudom hány ember, aki önként feláll és más elfoglaltság után néz” – nyilatkozta akkor Török.

Ilyen-olyan okok miatt lehetségesnek tartja ma is, ám nem feszegetné most ezt a kérdést. Szerinte áprilissal a munka ideje jött el minden szocialista számára, függetlenül attól, hogy a T. Házban vagy csupán valamelyik pártirodában ül. Azért megkérdeztük tőle: visszaülne-e a parlamenti patkóba, ha tehetné.

Fizetetlen forradalmár

„Azt gondolom, hogy a törvényhozói munkában jól teljesítettem az elmúlt nyolc évben” – mondta, hozzátéve: úgy érzi, ellenzéki képviselőként a végrehajtó hatalom ellenőrző funkciójában is megállná a helyét. Érdeklődésünkre Török Zsolt elárulta: hivatalosan még senki nem jelezte neki, hogy a jövőben akár számítanának a munkájára, igaz, ő maga sem kilincselt ezért senkinél. „Nem vagyok fizetett forradalmár, mégis teszem a dolgomat” – mondta.

Ugyanakkor még a csendesülő leváltási hullám ellenére is lehet. A frakciók életében általában jelen van ugyanis egyfajta „természetes” cserélődés, s ez alól az MSZP sem kivétel. Halálozás, botrány, magasabb (többnyire EU-s) funkció megkaparintásának a lehetősége – ezek a leggyakoribb fluktuációs tényezők.

Az elmúlt négy évben kilenc alkalommal fordult elő, hogy átmenetileg vagy végleg csökkent az MSZP-frakció létszáma. Közülük öten lemondtak mandátumukról, hárman elhunytak, míg az időközben szintén elhalálozott Toller László elveszítette választójogát.