„Pokorni brutális ingatlanadót vezetett be”

Mi a legkomolyabb probléma az ön hegyvidéki választókörzetében, és milyen megoldásokat kínál erre?

Ha ezt a kérdést felteszik, politikai riválisaink szeretnek politikai választ adni, én szakmai oldalról szeretném megközelíteni. Kétségtelenül válságban vagyunk, de csúsztatás azt mondani, hogy ezt a válságot a szocialista kormányzat „robbantotta ki”.

Egy nyitott gazdaságú ország nem vonhatja ki magát a világgazdaság hatásai alól, s ez igaz fordítva is: amikor a világ országai kezdenek kilábalni a „betegségből”, annak kedvező hatása van a hazai tendenciákra is. Mert vitathatatlanul kilábalóban vagyunk a válságból, de ezt még nem érzik, nem érezhetik az emberek a saját életkörülményeiken. Ehhez idő kell, s akik a bajból is politikai tőkét akarnak kovácsolni, ezzel visszaélnek, gátlástalanul elhazudják az eredményeket.

A kerület egyik jellegzetessége a lakosság „korfája”: nálunk magasabb az átlagéletkor, mint más kerületekben. Az idősebb embereket kétségtelenül jobban sújtotta a válság, mint a fiatalabbakat, az ország megváltozott teherbíró képessége miatt kénytelenek voltunk megszüntetni a 13. havi nyugdíjat, amit annak idején mi vezettünk be, de még így is 30 százalékkal magasabb a nyugdíjak reálértéke, mint 2002-ben volt.

Egyetlen megoldást látok, amivel számos közgazdász kollégám is egyetért: a gazdaság olyan, mint egy hatalmas tankhajó. Nem szabad rángatni a kormányát, idő kell, mire az egyes kormánymozdulatok eredménye láthatóvá lesz. Folytatni kellene azt a racionális gazdaságpolitikát valamint költségvetési szigort, ami segített megteremteni a pénzügyi stabilitást, és nem szabad halogatni tovább a nagy társadalmi elosztó rendszerek reformját. Nincs helye most a ködös ígérgetéseknek, cselekedni kell.

Milyen kérdésekkel találkozik helyi szinten, mi érdekli leginkább az embereket?

Akik nem a fanatikusok vakságával néznek szét maguk körül, nem értik az ellentmondásokat. Romokban az ország? De akkor mégis mitől fejlődhet a kerület? Hogyan épülhetett fel az M0-ás és a többi autópálya új szakasza? A megyeri új híd? Az új szennyvíztisztító? Milyen pénzből épül újjá a MOM Művelődési Központ? Általában a kettős beszédet nem értik az emberek.

Csak egy kerületi példát hadd említsek: a polgármester a Parlamentben rendre kiállt az adócsökkentés, az ingatlanadó ellen, s mi volt az első dolga, amikor polgármester lett? Budapest alighanem legmagasabb, brutális összegű ingatlanadóját vetette ki a Hegyvidék lakóira. Ez például egy olyan kérdés, amiről érdemes lenne beszélni, ha a másik fél is hajlandó volna ilyesmire.

Milyen jövőképet nyújt a kerületben élőknek és mire helyezi a hangsúlyt?

Sok mindent lehet joggal, vagy jogtalanul, az MSZP szemére vetni, de azt nem, hogy nincs világos programja. A Bajnai kormány a legnehezebb időben vállalta, hogy stabilizálja az ország gazdasági helyzetét, és e téren nemzetközileg is elismert eredményeket tudhatunk magunk mögött. Közgazdászként mondom: folytatni kell ezt az utat, vétek volna az elért eredményeket pusztán politikai megfontolásból lerombolni!

Az ország növekedési pályára állhat, aminek végre élvezhetnénk a hozadékait is. Mi azt vállaljuk, hogy a javak bővüléséből nemcsak a tehetősebb rétegek, hanem a legrászorulóbbak is részesülnek majd. Például nyugdíj-emelési programunknak is az a lényege, hogy nem csak az árindex alakulása szabná meg a nyugdíjak emelésének mértékét, hanem az átlagkereset növekedéséből, a GDP emelkedésének hozadékából az idősebbeknek is jutna. Emellett folytatjuk a nyugdíjkorrekciós programunkat is.

De említhetem az energiatakarékossági programunkat, amelyet a lakótelepi házak felújítása után kiterjesztenénk a hagyományos épületekre is, így a kerületünkben lakók is kaphatnának támogatást a fűtés korszerűsítéséhez vagy az épület szigeteléséhez. Ez – ha úgy tetszik – egy új életminőség ígérete.

Mire számít, mik az esélyek?

Meggyőződésem, hogy a közvélemény-kutatók által mért közhangulat ellenére sokan vannak – többen, mint gondolnánk – azok, akiknek fontos a demokrácia védelme. Egyetértek azzal, amit a miniszterelnök búcsúbeszédében mondott a Parlamentben, de úgy gondolom, bárki nyeri is a választásokat, segíthet megőrizni a belső önkontrollját, ha kiegyensúlyozottak a parlamenti erőviszonyok.

Bízom abban is, hogy a Hegyvidék polgári értékeket valló lakói sem akarnak bakancs-csattogást hallani az utcájukban, nem szeretnék, ha valamelyik politikai párt mondaná meg nekik, mit tehetnek és mit nem otthonuk falai között, a családjukban. Hiszem, hogy ilyen értelemben a demokrácia sorsa nagyon sok szavazónknak fontos, akik ha azt akarják, hogy ne vesszen el a voksuk, rám és az MSZP-re szavaznak majd. Ez matematikailag sem rossz esély.

Ismeri a Fidesz jelöltjét, Pokorni Zoltánt személyesen. Mit tart előnyének és mit a hátrányának?

A polgármestert személyesen is ismerem, azt gondolom, nem az én róla alkotott véleményem a fontos, hanem a választóké. A Fidesz mérsékelt politikusai közé tartozik; éppen ezért nem értem, egy tanár ember, egykori oktatási miniszter, hogyan állhatott ki minden áron, érvényes bírósági végzés ellenére a turul-szobor fennmaradása mellett? Miért nem próbálta meg lecsendesíteni ebben a kérdésben a szélsőjobb hangoskodóit? Illetve talán értem. Annak idején a Fidesz kordonbontása csínytevésnek indult, s lám ide, a törvények semmibevételéhez vezetett a dolog. Erről beszéltem az előbb, ettől féltem a demokráciát, a jogbiztonságot.

Itt elolvashatja a megszólított Pokorni Zoltánnal, illetve Navracsics Tiborral, Balsai Istvánnal, Szanyi Tiborral, Varga Mihállyal, és Molnár Gyulával készült választási interjúinkat.