Puskával felszerelt diáksereg

A beszámolók közeledtével a diákság zöme két részre oszlik. Egyik hazamegy és éjt nappallá téve próbálja fejébe verni a tudományt. A másik csoportot képviselők tagjai ehelyett elmennek biliárdozni vagy vásárolgatni a barátokkal, és eszükbe sem jut izgulni amiatt, hogy tanulás nélkül hogyan fognak számot adni tudásukról. Nekik ugyanis van egy jól bevált módszerük, melynek felhasználásával szinte ugyanolyan jó eredményt képesek nyújtani, mint azok, akik becsületesen tanultak. Az általuk használt módszer a puskázás.

Mindenki, aki valaha is volt diák, biztosan szembesült már a puskázással. Vannak, akik napi szinten, vannak, akik csak hébe-hóba vetemedtek rá és olyanok is akadnak, akik sosem vették a bátorságot, hogy ’segítő eszközt’ hívjanak segítségül a jobb jegy elérése érdekében. A diák mielőtt kimegy a felelések és dolgozatok véres csatájába, mindig átgondolja, vajon puskával felszerelve, vagy anélkül éri-e meg jobban harcolni a jó jegy érdekében.

A puskázás csalás?

Sokan gondolják, hogy azok, akik puskáznak, csalók. Be kell látni, jól gondolják. Akik nem saját kútfőből írják meg a dolgozatot vagy vizsgát, azok bizony nem ’törvényes’ úton járnak el. Ez természetesen igazságtalan azokkal szemben, akik becsülettel és kitartással tanultak, de kénytelen vagyok egy közhellyel élni, miszerint „az élet sem igazságos”.

A puskahasználók érdemére váljon azonban, hogy míg legyártják segédeszközüket, az sem kevés idő és bizony kellő kreativitást is igényel e tevékenység, a felhasználásához pedig nem kis adag bátorság. Emellett egy kézzel megírt puska akár még akkor is hasznára válhat a diáknak, ha nem tudja elővenni, hiszen amíg készítette, észrevétlenül is memorizálta a tananyag egyes részeit.

A puskázás néhány módszere:

A puskák formájának napjainkban már se szeri, se száma. Annyi módszere van, hogy a tanároknak jóformán esélyük sincs lebuktatni a szemfüles diákot. Régebbi módszerek közé tartozik a nadrágzsebbe rakott papírfecni, a lábra, kézre vagy padra írt tananyag, vagy említhetném a tolltartóba elhelyezett harmonikás papírlapokat is. Viszonylag új keletű találmány azonban a puskatoll, a diktafon, és az MP3 használata. Különleges bátorságot igényel a titkos ügynökökre emlékeztető módszer, amikor a mobiltelefon és a headset segítségével egy barátunk egyszerűen lediktálja a feladatok megoldásait.

Ha már a barátokról esett szó, érdemes megemlíteni a soha el nem évülő módszert, a közelben ülők megkérdezését. Vagy ha csöndben szeretnénk intézni az ügyet, egyszerűen le is másolhatjuk az általuk leírt megoldásokat. Azonban erre a tanárok már rég kitaláltak egy ellenszert, az A és B csoportos feladatlapot.

Akármilyen módszert is használ a diák, a szeme előtt lebegjen, hogy bizony a tanárok is ültek egykoron az iskolapadban, így megvan rá az esély, hogy ismerik az adott puskamódszer minden csínját-bínját.

A puskázás kockázatai:

Mint minden csalásnak, természetesen a puskázásnak is vannak kockázatai. Persze ez attól is függ, hogy a diák mikor veszi elő segédeszközét. Ha például egy dolgozat alatt próbál csalni és a tanár meglátja, akkor az általában a dolgozat elvételét és automatikus egyest jelent. Ha azonban év végi vizsgán veszi észre az oktató a puskát, akkor nem csak lebukik, de meg is bukik és jobb esetben a következő vizsgán, rosszabb esetben pedig csak egy év múlva próbálkozhat újra a tantárgy telesítésével. Emellett ne is beszéljünk arról, hogy osztálytársai, csoporttársai előtt is igen kellemetlen lehet, amikor a tanár felállítja, és számon kéri rajta, hogy miért is csalt.

A jövő a puskázóké

A puskázók javára legyen mondva, hogy Nyugaton egyre inkább kezd elterjedni az a szemlélet, hogy nem kell mindent megjegyeznie a diáknak, csak azt kell tudni, hogy hol keresse az adott kérdésre a megfelelő információt. Tehát a tudástőke helyett a kapcsolati tőke a lényeg.

Azonban mindaddig, amíg ezt a módszert nem vezetik be törvényesen is, a diákok csak a (puskázási) tudásukban, vagy a tanárok jóindulatában bízhatnak.