„Nem haragszom senkire”

Szorcsik Vikit a Jóban rosszban szigoráról elhíresült Judit főnővéreként ismerhette meg az ország. A színésznő a sorozat előtt is, közben is játszott színházban, nem akart szakítani a színházzal, ami az élete, szívügye, örök szerelme. És milyen jól tette…Viki ugyan előbb egy bulvárműsor, a 10! háziasszonyi tiszte miatt került ki a Jóban rosszban-ból, ám nem sokáig tarthatott öröme, hiszen a 10! pár hónap után tavaly májusban végleg lekerült a műsorról,Viki pedig – legalábbis egyelőre – képernyő nélkül maradt, viszont színésznőként látható.

VAN VISSZAÚT?

-Miért szűnt meg a 10! műsora?

-Nem hosszabbították meg a szponzori szerződést, és én – bár utána még benne voltam egy újabb műsorban, amit valószínűleg most tavasszal fognak bemutatni – távoztam a csatornától. Nem szakítottam meg a kapcsolatot végleg a tv2-vel, de állandó arcként, karakterként már nem tartozom ehhez a csatornához. Szabadúszó vagyok, elvileg mehetnék más tévékhez, de egyelőre nem kaptam olyan ajánlatot, ami megfelelő volna számomra.

-Főnővérként van még visszautad a sorozatba?

-Összesen talán hárman-négyen vagyunk, akik nem meghaltak, hanem másképpen íródtak ki a történetből. Juditként éppen egy éve, nagy sírás-rívás közepette távoztam a kórházból, miután a végsőkig kikészített idegileg a Haumann Petra által megformált karakter. Hogy hová tűnt Judit, máig sem tudja senki.

-A rajongótábor megtalál még?

-Ó, rengetegen írnak nekem azóta is, néha én magam is elcsodálkozom ezen, hiszen nem vagyok képernyőn már mióta! Van egy weboldalam is, meg közösségi portálokra is kapok leveleket, és sokan kérdezik, Judit miért távozott, mikor tér már vissza… Nagyon kedvesek a nézők, jólesik, hogy tudatják velem, mennyire szeretnek, annak dacára, hogy Judit egy undok dög volt többnyire, szerepe szerint…

– Korábban is tűnt el pár karakter, de egy tavaly nyári „terrortámadás” kapcsán számtalan szereplő „hunyt el” a sorozatban. Azóta is folyamatosan véreznek el régi, megszokott karakterek, legújabban a Fejes Tímea által játszott Ibolya tragikus öngyilkosságáról értesülhettünk. Te mit szólsz ehhez a „vérfürdőhöz”?
– Szerintem nem kellett volna ennyi karaktert „kiirtani” a sorozatból, ráadásként minimalizálni kellett volna a karakterek számát, hiszen egy idő után követhetetlenné vált a történet, túl sok volt benne a külön-külön futó szál. Egy hollywoodi szuperprodukcióban nincs ennyi szereplő! Félreértés ne essék: nem a játszó személyekkel volt a gond, sőt, az alapgárdában jobbnál-jobb, tapasztalt színészeket találhattunk. Egyszerűen olyan forgatókönyveket kellett volna írni kezdettől, amilyenek mostanában vannak, nem véletlen tehát, hogy megugrott a sorozat nézettsége az utóbbi fél évben. Egyre jobban dübörög a történet, és én drukkolok is nekik, dübörögjön csak tovább! Viszont ma is azt mondom, nem a főszereplőket kellett volna kirúgni, hanem az amatőr játszó személyeket, illetve az esetenként nagyon gyatra írógárdát.

– A 10! műsorvezetőjeként egymagadban ragyoghattál a kamerák előtt: ez nagy előrelépésnek számít szakmailag egy médiakarrierben…

– Boldog és büszke voltam, hogy ott dolgozhattam. Végülis én voltam az első ember, aki kikerült egy sorozatból, majd rábízták egy műsor vezetését! Máig hálás vagyok azoknak, akik behívtak a műsor válogatására, megnéztek, és azt mondták: te kellesz nekünk! Az első pár adás után voltak kétségeim, hiszen egy ilyen műsorvezetés nem színészi feladat, mást várnak el a nézők, és mást a vezetőség. Később átgondoltam a dolgokat, igyekeztem a főnökeimmel elfogadtatni a javaslataimat. Rossz volt, hogy folyton cserélődött körülöttem a csapat, nem volt kapaszkodóm. Ebből is lehetett érezni a vég közeledtét, és sajnos úgy is lett.

-Bár a 10!-nek tavaly májusban vége lett, téged használhattak volna továbbra is, hisz bizonyítottál…

-Hogyne, csakhogy akkoriban a csatornánál óriási jövés-menés zajlott ismét, akárcsak két évvel korábban: sok embert rúgtak ki, sok új ember érkezett, komplett műsorok buktak meg. Nagy volt az összevisszaság, nem is értettem igazán, mi zajlik körülöttem. Nem haragszom senkire, elfogadtam, hogy ez a történet most így alakult. Sajnos mindegyik kollégámmal a sorozatbéli alapcsapatból minimálisra csökkentettük a színházi jelenléteinket, szinte csak a tévés munkánkra koncentráltunk éveken át. Én ezt próbálom most visszaépíteni valahogy, elkezdtem újra gőzerővel játszani.
@@
FELEMÁS 2009

– Tavaly június óta miből élsz?

-Ha megkérdeznéd, melyik volt eddigi életem legpocsékabb éve, azt mondanám: a 2009-es! Meg kellett nagyon gondolnom, mire adok ki pénzt, hiszen munka nélkül maradtam: de akkor külföld helyett a belföldi tájakat, városokat fedeztem fel, fesztiválokra jártam, bulizgattam. Szerelembe estem, majd kicsöppentem belőle, aztán jött egy másik szerelem, és annak is vége szakadt. Végülis elvoltam, de az egyéb dolgaim katasztrofálisra sikeredtek! Az volt az egyetlen szerencsém, hogy a korábbi évek során spóroltam, a tévés kereseteimből és egyéb bevételeimből félretettem. Épp ezért járhattam kétszer Miamiban, voltam Mexikóban, Costa Ricán, New Yorkban. De ez a pénz mostanra elfogyott! Márciusig még jó vagyok, de hogy aztán mi lesz, azt nem tudom! Viszont dolgozom rajta…

MACSKALÉPCSŐN

– Te már a sorozat előtt is játszottál színházban, és a nyári forgatási szünetekben is, nem estél ki a színészi gyakorlatból: mostanában mi újság veled ezen a fronton?

– Két éve mutattuk be először Trokán Péter rendezésében Turóczy Katalin: Macskalépcső című zseniális kortárs szatíráját, amelyben Dobos Judit partnere vagyok. Azóta járjuk ezzel a darabbal az országot, és mert kétszereplős, kis költségvetésű, nem feltétlenül kell hozzá se nagy színpad, se díszletek: intim közegben játszódik, és eredetileg kocsmára íródott, így akár egy tágasabb kávézóban is előadhatjuk. A történet szerint a vidéki lebujban dolgozó lány éppen siet az esti zárással, hogy mielőbb a szerelmével lehessen, amikor beállít egy asszony, akiről egy idő után kiderül: ő a feleség… Imádom ezt a darabot, mert nagyon modern a szövege, mai benne a szöveg, tele van poénokkal, miközben mély mondanivalója is van. Sajnos, nincs mögöttünk szervezés, mi magunk foglalkozunk az eladásával, de még senki nem bánta meg: volt, hogy a játszóhely több előadást is megrendelt belőle. Bemutattuk már a veszprémi Petőfi Színházban, és többször játszottuk Kalocsán is: a budapesti Merlinben most lesz látható, április 22-én. Ezen kívül csináltam egy reklámfilmet, forgattam egy napot egy készülő nagyjátékfilmben, és hál’istennek rengeteget hívtak-hívnak konferálni műsorokhoz, cégrendezvényekre. Én nem erőlködök, egyelőre még megvagyok, ha valaki velem akar dolgozni tévében, filmben, médiában, az úgyis megtalál. Nemrég egy induló tévésorozathoz hívtak ki válogatásra, de erről még nem árulhatok el többet, ráadásul én magam sem akarok babonából elkiabálni semmit.

MAGÁNÜGYEK

– Tudom, hogy sok éve rajongsz a U2 frontemberéért, Bonoért, de mi újság a környezetedben lévő férfiak terén?

– Szingli vagyok: legutóbbi viharos nagy szerelmem óta, vagyis másfél éve egyedül vagyok – ha csak nem számolom bele a tavaly nyári három hónapos románcomat -, de nincs semmi bajom ezzel a helyzettel. Exkedveseimmel jó viszonyban maradtam, nem tartok haragot senkivel. Egyelőre még a távolban sincs olyan férfi, aki egy kicsit is érdekelne, aki megmozgatná valamelyest a fantáziámat! Viszont sok barátom van, akikkel igyekszem minél több időt tölteni, sőt, folyton szaladnom kell valamelyikükhöz, nehogy sértődés legyen abból, hogy keveset találkozunk! Most nem élek párkapcsolatban, de természetesen nem gondolom, hogy ez így rendben volna. Hiszem, hogy mindenkinek megvan valahol a párja, csak lehet, hogy én az enyémet épp egy másik földrészen találom majd meg. Egyébként szeretek egyedül is lenni.

– Ha ennyire egyedül maradtál, gondolom a barátokon túl a családra is nagyobb szükséged van, mint régebben, állandó munka híján pedig velük is több időt is tudsz tölteni…

– A szüleim jelenleg vidéken üzemeltetnek egy kis panziót, rengeteget látogatom őket, nagyon jólesik, hogy ennyit lehetek velük, hiszen azelőtt előfordult, hogy fél évig nem találkoztunk a sok munkám miatt! Anyukámék világéletemben sokat segítettek nekem, örökké hálás leszek nekik ezért, mostanában igyekszem ebből valamicskét visszaadni nekik. Ez a mi családunkban mindig így szokott működni. Nagyon szeretem a szüleimet, ha ők nem volnának, nem is tudom hová lennék, ha épp magam alatt vagyok lelkileg…Holnap például azért hozom fel anyukámat Pestre, hogy tartsunk magunknak két „csajos” napot: elmegyünk vásárolgatni, vacsorázni, moziba. Most be tudjuk pótolni az egymás nélkül töltött sok időt, rengetegszer megyek a szüleimhez, és nem csak hétvégeken.