„Megtanultam kontrollálni magamat!”

-Milyen típusú helyekre hívnak leginkább?

-A nyugdíjas klub egyelőre kimaradt, viszont óvodában is, általános iskolában is jártam már a műsorommal, és elég sokszor hívtak már meg céges rendezvényekre is fellépőnek. Legtöbbször természetesen diszkókban, középiskolai és egyetemi klubokban fordulok meg, hiszen ennek a korosztálynak vagyok a legérdekesebb, a legvonzóbb, huszonévesként magam is közéjük tartozom. Van hogy tíz percet kérnek tőlem, de előfordult már az is, hogy egy órán át nyomtam a szöveget!

-Mivel egyik „mutatványod” a rögtönzés, a bemondott szavak, mondatok felhasználásával ott helyben megalkotott szövegelés, nem fáraszt ki szellemileg a koncentrálás?

-Egy nem hivatalos, 9 és fél órás világrekordot már csináltam pár éve, úgyhogy kiderült már: egyáltalában nem esik nehezemre az agyam hosszabb időn át való „tornáztatása!” Végülis, ugyanazt csinálom egy órán át, mint tíz perc alatt, csak több témát kérek, több nézővel beszélek. Előfordul, hogy kiválasztok valakit, felhívom a színpadra, és csinálok belőle gengsztert, gyári melóst, bártáncosnőt, akármit kér tőlem a közönség, és ezzel a produkcióval remekül elszórakoztatom az embereket.

-Nyolc éve csinálod a free-style rappet: az anyagiakon túl érzelmileg is hasznodra vált az országos ismertség?

-Hogyne, hiszen a műsornak köszönhetően sokkal több embert érdekel, az, amit csinálok: teljesen vegyes ma már a közönségem, a gyerekektől a fiatalokon át az egészen idős emberekig sokan kíváncsiak a produkciómra. Lépten-nyomon gratulálnak, megismernek az utcán, a közértben, annyi fellépésem lett, amennyi korábban értelemszerűen még nem volt. Februárban indulok életem első, határon túli fellépésére: Szlovákiában élő magyarokhoz megyek, amit már most nagy izgalommal várok! Mindig vágytam rá, hogy külföldön is szerepelhessek, jó érzés, hogy ott is kíváncsiak rám az emberek, hogy érdeklem őket. Remélem, hogy egy szép napon távolabbra is eljuthatok, például Angliába, Amerikába, az ott élő magyarokhoz. Örülök az életemben bekövetkezett óriási változásnak, szívesen állok le beszélgetni azzal, aki megszólít, válaszolok a kérdésekre, ha tényleg érdekli, mi van velem.

-Az Amerikából származó free-style rapp többek között arról is ismert zenei műfaj, hogy bizony a szövegek tele vannak trágár kifejezésekkel. Ezt a stílust elsősorban tizen-, huszonévesek hallgatják, szeretik. Te, mint előadóművész felelősséggel tartozol a színpadon előadott műsorodért: próbálod szalonképessé tenné a szövegeidet, vagy…?

-Egyszerű szerintem a megoldás: mindig az aktuális közönségemhez alkalmazkodom! Ha mondjuk általános iskolába hívnak, ott hozzájuk mértem szövegelek, viszont amikor diszkóban lépek fel, ott azért szépen elengedem magam, nem nagyon vigyázok a szájamra. Azt engednek csak be, aki elmúlt 18 éves, csúnya szavakat pedig ilyen korú fiatal nap mint nap hall manapság az utcán, a munkahelyén, a főiskolán, de még az egyetemen is, ha épp odajár. Egy falunapon megint visszafogom magamat, vagyis megtanultam kontrollálni magamat, figyelek nagyon arra, hol, kiknek, mit szabad mondanom. Nem akarom, hogy egy szülő egyszer azt mondja, nem engedi el a gyerekét legközelebb a műsoromra, mert látta, hogy nem figyeltem a közönségemre, és arra, hogy kiskorúak is voltak köztük! A trágár beszéd ennek a műfajnak ugyan sajátja, de nem attól rapper valaki, hogy milyen mocskosul tudja nyomni a szöveget! Nem tudom kikerülni időnként a csúnya szavakat, ezért megpróbálom inkább humorosra venni, elvenni a dolgok élét. Az a jó a magyar nyelvben, hogy egy dolgot több szóval is ki lehet fejezni, és én erre törekszem.

-A gazdag szókincs záloga a sok olvasás: te szeretsz-e olvasni, és mi a kedvenc irodalmi műfajod?

-Leginkább az orvosi témájú történeteket, krimiket kedvelem, de a fantasztikus regényeket is szívesen olvasom, gyerekkorom óta. Nem bírom, ha rám akarnak kényszeríteni valamit, csak azt olvasok, amihez kedvem van. A feliratos filmek is jók, épp azért, mert azokból is gazdagodhat egy ember szókincse, nem csupán a könyvekből. Szeretem a természetfilmeket, az állatokról, a tudományról, az építészetről, a technikáról szóló érdekes dokumentumfilmeket, ilyen típusú csatornák kínálatát szívesen nézem mindig, ezekből is sokat lehet tanulni. A Discovery Channel a kedvencem! Sajnos, mostani életvitelem okán nemigen jut időm könyvekre, manapság újságokat, magazinokat olvasok többnyire, de nem a rólam szóló cikkeket, híreket böngészem, a hülyeségek nem érdekelnek. A jól megírt, velem készült riportoknak persze örülök, azokat szívesen el is olvasom, de csak azért nem megyek oda az újságoshoz, hogy vegyek egy lapot, amiért megláttam magamat a címlapján!
@@
-Gondolom, nem véletlenül érdekel a technika, a tudomány, az informatika…

-Először Gyulára jártam rendszer-informatikára, aztán Mezőtúron érettségiztem a Teleki Blanka Gimnáziumban: ott is maradtam ötödévre szoftver-üzemeltetőnek. Mindig is érdekelt az informatika, de előbbiből sajnos nincs papírom, mert nagyon hülye voltam a programozáshoz… Végzettségem szerint szoftver-üzemeltető vagyok, de azért értek persze a rendszer-informatikához is.

-Ha elvéreztél volna a Tháliában tartott előválogatások során, akkor most vajon hol dolgoznál?

– Sosem féltem a munkától, dolgoztam én már fizikai munkásként is. Diszpécserként, irodai dolgozóként is el tudom képzelni magamat, hiszen pénzt mindig kell keresnie az embernek, ha meg akar élni! Bármit vállalnék, akár még fűnyírást is, persze csak a képességeimnek megfelelően!

-Láttam a tévében, milyen takaros házban laknak a családtagjaid Mezőtúron. Ott éltél te is a verseny előtt: ha időnként hazalátogatsz, Édesanyád miben számíthat rád?
-A kertet ugyan imádom, de fűnyíráson túl mást nem csinálok benne, azt meghagyom anyukámnak. Viszont szívesen takarítok, rendet csinálok a szekrényben, elmegyek bevásárolni, a gyógyszertárba, ha kell, sőt, még főzni is szoktam időnként. Nem vagyok egy mesterszakács, de több levest is finoman készítek, palacsintában pedig verhetetlen vagyok! Most rágyúrok erre a témára, érdekel a főzés, és mert Budapesten szeretnék lakást venni majd, meg kell tanulnom önállóan ellátnom magamat.

-Van egy nálad 7 évvel fiatalabb húgod, akivel nagyon szoros a kapcsolatotok: mindig jó testvérek voltatok?

-A nagy korkülönbség dacára tulajdonképpen egész klasszul kijöttünk Fruzsival. Úgy vagyunk egymással, mint „a borsó meg a héjja”, akárcsak a Forrest Gump című híres film főszereplői. Nagyon szeretünk együtt lenni, régebben is mindig mindent megbeszéltünk, eljárogattunk ide-oda: a gyerekkori nagy veszekedések óta szépen kialakult a testvéri viszonyunk, jó tesókká lettünk. Ma is elmondjuk egymásnak a gondjainkat, örömeinket, ha tehetjük, együtt vagyunk. Fruzsi szeret bulizni, ezért ha úgy alakul, örömmel tart velem néha fellépéseimre, én pedig szívesen viszem magammal. Egyelőre egy barátomnál lakom szívességi alapon, de ha sikerül véglegesen Pestre költöznöm, és saját lakást is vásárolnom, hétvégéken szeretettel látom majd vendégül Fruzsit. Úgy érzem, őszinte szívvel szeretjük egymást, segítjük, támogatjuk a másikat, ahol, amiben csak tudjuk. Örülök, hogy így alakult a kapcsolatunk, jó hogy van egy húgom, és ő is örül, hogy én vagyok a bátyja.

– A korábbi hírek szerint a Mikroszkóp Színpadon léphetsz fel, hetente akár több alkalommal is: ezt Verebes István ígérte meg neked a verseny végeztével. Azóta haladnak ezek a dolgaid?

-Sajnos, egyelőre állnak a dolgok és nem haladnak! A Mikroszkópnak még ma sincs tudomásom szerint véglegesen kinevezett új igazgatója, aki mindenki szerint Verebes István kell hogy legyen. A heti háromszori fellépési lehetőséget csakugyan felajánlotta nekem a művész úr, csak remélni tudom, hogy rövid időn belül megvalósul ez a számomra csodásnak ígérkező lehetőség.

-Nemrég szakítottatok eddigi barátnőddel. Mi a helyzet most a lányokkal? Van már valaki, aki komolyabban érdekel?

-Nincs újabb kapcsolatom, most nem is nagyon érdekel a barátnő-keresés, mert inkább a munkámra és a lakás-projectre koncentrálok. Ez a fontossági sorrend pillanatnyilag. Nem aggódom semmiért, a múlton sosem szoktam rágódni, így jól megvagyok a bőrömben. A rajongói levelekre igyekszem válaszolni, bár hál’istennek rettentő mennyiséget kapok, nem győzöm olvasgatni őket kevéske szabadidőmben! Nagyon kedvesek a lányok, csupa aranyos dolgot írnak nekem: eddig csak egyetlen negatív üzenetet kaptam, de nem sértődtem meg miatta, a kritikát is tűrni kell, tanulni lehet abból is. Ez a világ rendje.

– Hallottam egy általad kitalált, free-style mesekönyv megvalósításáról: mesélnél erről?

– Ez valójában egy hangoskönyv lenne, aminek a lényege az, hogy klasszikus, legismertebb meséket rappelnék fel – Piroska és a farkas, Holle anyó, Hófehérke és a 7 törpe, meg hasonlók -, és úgy jelenítenénk meg, hogy a CD-hez mellékelt mesekönyvben kézzel rajzolt grafikák szerepelnének. Azért szeretném ezt az újszerű dolgot megvalósítani, mert úgy vettem észre, hogy a kisgyerekeket nagyon érdekli a free-style, hiszen ha nem is értik netán a szöveget, a ritmus akkor is magával ragadja őket, a nagyobbak pedig humorosnak találják a dumámat. Természetesen az ő nyelvükön szólnék hozzájuk, vagyis mindenféle trágárságot, kétértelműséget mellőznék a mese-szövegek előadása közben. Még nem tudom, mikorra valósulhat ez meg, mindenesetre rajta vagyunk a témán! Mindig gondolkozom új ötleteken: én nem szeretnék azon előadók közé tartozni, akik negyven éve ugyanabból próbálnak megélni. Szerintem az emberek igénylik az újdonságokat, a free-style pedig épp az a műfaj, ami módot ad erre.