Hiller István furcsa háborúja a civilekkel

A Hiller István és az általa 2006 óta vezetett Oktatási és Kulturális Minisztérium (OKM) elleni polgári pert az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyermekeknek Alapítvány (CFCF) még az ősszel indította. Ám a Fővárosi Bíróság (FB), pontosabban Pataki Árpád bíró a tegnapi első tárgyalási napon tette világossá: a per érdemben folytatható. (Ez lényeges, mert a tárca korábban az eljárás megszűntetését kérte az FB-től.)

A CFCF azt kifogásolja, hogy bár 2003-tól a kormány széles körű esélyegyenlőségi szabályozást alkotott, a törvények – ellenőrzés híján – nem segítették elő az iskolai szegregáció visszaszorítását, sőt. (Bővebben lásd keretes írásunkban.) Ezért Hiller István és az Oktatási Minisztérium felelőssége szerintük megkerülhetetlen.

A per során a CFCF azt szeretné bizonyítani, hogy a minisztérium és a miniszter – bár eszközei lehetővé tennék – nem intézkedik a szegregációt támogató és fenntartó önkormányzatokkal szemben. Nem kezdeményez és nem is indít egyetlen eljárást sem a roma gyerekek elkülönítése ügyében, szegregáció megállapítása és felszámolása érdekében, noha pontosan tudja, mely iskolák és fenntartóik sértenek törvényt. (Lásd keretben.)

A per közvetlen tétje elhanyagolható (az alapítvány 50 millió forintos közérdekű bírság kiszabását kéri a bíróságtól), a közvetett azonban már-már szimbolikus: a szociológus-szakma és civilek után kimondja-e végre az igazságszolgáltatás is, hogy az állam évek, sőt évtizedek óta tétlenül nézi a cigánygyerekek elkülönített oktatását, legalábbis a konkrét intézkedések szintjén.

Örökölhető ítélet

Munkatársunk ennek kapcsán e-mail-ben fordult az OKM-hez. Többek közt arra volt kíváncsi, igaz-e, hogy a szaktárca az elmúlt években nem indított érdemi vizsgálatot iskolai szegregáció ügyében és egyetlen alkalommal sem szólította fel a nyilvánvalóan szegregáltan oktató iskolákat az elkülönítés megszűntetésére? Ha nem igaz ez az állítás, milyen módon történik az ellenőrzés? Milyen intézkedések történtek az elmúlt években az iskolai szegregáció felszámolására, a cigánygyerekek integrációjának elősegítésére? Milyen megfontolásból szűnt meg 2006-ban a roma gyerekek integrációért felelős miniszteri biztosi poszt?

Míg a minisztériumi sajtóosztály válaszára várt, telefonon megkereste Mohácsi Erzsébetet, a CFCF elnökét is, aki érdeklődésére elmondta, a következő kormánytól is ugyanazt fogják várni, amit a mostanitól, vagyis a hatályos törvények betartatását. Remélik, hogy a következő adminisztráció többet fog tenni a cigánygyerekek integrációjáért. Pláne, ha annak hivatalba lépéséig születik egy a szaktárcát elmarasztaló bírósági ítélet. Mert bár az alapítvány az OKM-et és Hiller Istvánt perli, a következő oktatási miniszter úgymond „örökölne” egy ez ügyben hozott döntést, a törvény ugyanis a mindenkori minisztert kötelezi az ítélet végrehajtására.

A beszélgetés során ugyanakkor egyértelművé válik, amit a sajtóban megjelent információkból sejteni lehetett: sem az OKM illetékesei, sem Hiller István nem forgolódik álmatlanul éjszakánként a folyamatban lévő eljárás miatt. Míg a szerdai Népszabadság arról számol be, hogy a keddi tárgyaláson a szakminiszter nem volt jelen, mi több, az OKM képviseletében jelen lévő ügyvéd meghatalmazását sem ő, hanem minisztériumi osztályvezető firkantotta alá, Mohácsi Erzsébet egész más adalékkal szolgál. Mint mondja, a témában a tárcának korábban küldött tíz leveléből mindössze kettőre kapott választ, ám az is elutasító volt.

Szín(tér)tévesztés

Nos, az biztos, hogy a HírExtra a CFCF-nél jóval impozánsabb indexel rendelkezik. A témát feszegető egyetlen levelére egyetlen válasz érkezett, ami 100 százalékos mutatónak felel meg. Más kérdés, hogy a reflexióban mindössze ez áll: „Az Oktatási és Kulturális Minisztérium az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) felperes által indított per első tárgyalását nem kívánja kommentálni arra tekintettel, hogy a véleménykülönbségek ütköztetésének színtere a bírósági tárgyalás.”

Ez a mondat különösen annak fényében érdekes, hogy munkatársunk nem a CFCF kontra OKM perről (levelében még csak meg sem említette az alapítvány vagy Hiller miniszter nevét!), hanem általánosságban a kormány iskolai szegregációval kapcsolatos intézkedéseiről érdeklődött.

S bár az egyetemes újságíróetika világossá teszi, egy közügyet feltáró cikknek nem lehet feladata egyik érintett álláspontjának kommentálása sem, az oktatási tárca idézett mondata mellé annyi azért feltétlen odakívánkozik: az a kormányhivatal tolmácsolja a sajtóirodáján keresztül, hogy „a véleménykülönbségek ütköztetésének színtere a bírósági tárgyalás”, melynek jogi képviselője nem egész 24 órával ezelőtt még az eljárás megszűntetésén fáradozott. 

Mint kiderült, eredménytelenül, ám  ettől függetlenül szinte biztos, hogy a miniszter megússza a személyes interpellációt. A Fővárosi Bíróság a következő tárgyalási napot ugyanis egy júniusi időpontban jelölte meg, ami azt jelenti, hogy Hiller Istvánnak aligha kell már felelnie a törvény előtt a neki, illetve hivatalának szegezett kérdésekre.