Balsai aknamezőre tévedt

Mindenki tisztában van azzal, hogy a pártfinanszírozás, valamint a kampányköltségek milyen pénzekből gyűlnek össze, illetve azzal, hogy ezek nagysága messze túlmutat a jogszabályok adta lehetőségeken. Éppen ezért megdöbbentő szemtelenségnek hat, amikor az egyik párt mutogat a másikra ebben az ügyben. Most éppen a Fidesz.

Honnan is jön a lóvé

Egy párt három helyről szerezhet pénzt. Az őt megillető – a választásokon elért eredményének nagysága alapján folyósított – állami dotációból; a magáncégek, pénzemberek támogatásából; és az állami pénzek illegális megszerzéséből. Ez utóbbi főleg a közbeszerzések és a nagyobb állami vállalatok segítségével történik. (BKV, MÁV, MVM, Centrum Parkoló stb.)

Egy-két ilyen ügy kiderül, de a nagy része nem. És nem csak azért, mert nincs rá bizonyíték, hanem azért, mert a két nagy párt védi egymást: „ha te nem teregeted ki az én ügyemet, én sem a tiedet.” A pártpénztárnokok fiókjai tele lehetnek olyan dokumentumokkal, amelyektől minden józan állampolgárnak (de az Állami Számvevőszéknek is) a haja égnek állna…

Rálépett

Balsai István mégis rálépett az aknamezőre. A Fidesz elnöki stábjának jogi igazgatója (vele készült interjúnkat itt olvashatja) szerdán arra hívta fel a figyelmet, hogy az MSZP tiltott kampányfinanszírozásra készül. A politikus meglátása szerint 300 millió forintot fog elkölteni az MSZP a megvalósult uniós beruházások bemutatására.

Balsai úgy véli, a Miniszterelnöki Hivatal 200 millió forintos kommunikációs kampányt fog indítani, de bírálta a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségen keresztül bemutatandó kampányt, amelyben a kormány szerint azt fogja sulykolni, hogy az országban „minden szép és jó.”

Megvilágítás

Nehéz azt mondani, hogy Balsai Istvánnak nincsen igaza. Mégis érdemes felhívni ez ügyben egy-két dologra a figyelmet, nehogy elsikkadjon. Először is: a kormányzati propaganda – ami természetesen egyben pártpropaganda is – sohasem kívánatos a nehezen befizetett adóforintokból. Ha egy kormány jól végzi a dolgát, azt úgyis látjuk magunk körül. Ha nem, akkor meg lehet ugyan takargatni, de akkor is ki fog lógni a lóláb. Az ilyen pénzköltésekre pedig valóban az ellenzéknek, illetve a médiának kell felhívnia a közfigyelmet. Főként egy súlyos gazdasági válság idején, amikor minden adóforint számít.

Viszont, ha mindezt egy olyan párt politikusa teszi, amely saját regnálása idején szinte lépésről lépésre ugyanezt tette, akkor mindjárt nehezen hihető a nemes szándék. Ha még emlékszünk a 2002-es választások előtt Orbán Viktor kormánya nagyon hasonló módón kampányolt. Nem pártja programját, hanem a kormány sikereit éltette, hogy bemutassa „minden szép és jó.” (Tény, hogy akkor azért sok minden szebb volt meg jobb, de ez lényegtelen.) Épp úgy adóforintokból kampányolt, mint ahogy most a Bajnai-kormány teszi majd. Azaz bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű.

Az uniós igény

A másik, amire fel kell hívni a figyelmet az az uniós oldal. Az Európai Unió ugyanis megalakulása óta, de a nagy bővítés után is folyamatosan azzal küzd, hogy az európai emberek nem igazán érzik, hogy ez az egész nagy közösködés jó lenne. Ezért egyre komolyabb pénzeket szánnak arra, hogy az unió jó oldalát bemutassák a polgároknak.

Bizony mondjuk ki, az uniós pénzekből megvalósuló projektekkel szemben elvárható, hogy minél többet tudjon az átlagember, hiszen az életminőségét javítja egy híd, egy út, egy (bármikor megvalósuló) metró stb. Jogos, tehát az az uniós (és nemzeti kormányzati) igény, hogy ha már ennyi pénzt adunk valamire, akkor az emberek tudjanak is róla.

Nem szövegelni kell, tenni

Persze tény, hogy egy választás előtt mindig gyanús, ha hirtelen ellepnek minket az óriásplakáton megjelentetett nagyberuházások, meg kampányszagú szövegek. Mégsem kellene olyan forrón enni a kását Balsainak. Először tegyen rendet a saját pártja finanszírozása körül, és csak utána mutogasson a másikra. Például fogadják el a pártfinanszírozási törvényt, és egyezzenek meg a kampányfinanszírozás ma már tarthatatlan szabályozásában.