Csokoládéba mártott kérdések

Mi is az a csoki?

A csokoládé nem más, mint a kakaóbab egy elkészítésének módja. Ma már millióféle formája létezik, a szilárdtól a folyékonyig, a gömbölyűtől a laposig, a feketétől a fehérig, a hatalmastól a legapróbbig. Maga a név egy indián szóból, a xocolatlból ered, a világ legtöbb nyelvében ebben a formában (kiejtés szerinti hasonlóság) őrzik az ősi bölcsességet.

Honnan származik a csokoládé?

A közép-amerikai indián népek nem csupán építőtehetségükről és páratlan csillagászati tudásukról ismertek. Hernán Cortés katonáival páratlan gasztronómiai csodát találhatott. A csokoládét. Európában még se híre, se hamva nem volt az édes gyönyörnek, az aztékok akkori uralkodója, a vendégszerető Montezuma már ekkor xocolatl-lal kínálta a hódítót. Persze megeshetett, hogy Cortés fintorgott, mivel a csokoládés ital akkoriban mérhetetlenül keserű volt.

A recept titkos volt. Ám a „megszállás” után csokoládé monopólium lett Spanyolországból. Franciaországba XIII. Lajos király felesége, Anna királyné által került be.

Európa gazdaságilag fejlett területein az 1600-as években kezdték forró csokoládé formájában fogyasztani. Angliában II. Károly (1660-1685) uralkodása alatt vált divatossá. Itt is nyílt az első vendéglő, mely csokoládét kínált, 1657-ben.

Az ínycsiklandozó édesség olyannyira elterjedt, hogy mesterek vesrengtek a legjobb receptek készítéséért. Harminc évvel az első csokoládés vendéglő létrejötte után Franciaországban az akadémia meghatározta az optimális csokoládé receptet.
Az első édességeket gyártó gyár 1728-ban épült. A csokoládé szilárd formája 1728-ban jött lérte a Fry csokoládégyár által.

Táblás kiszerelést 1847-ben készítettek először. A tejcsokoládé pedig a svájci Nestlé fivérek nevéhez köthető.

A későbbiekben a versengés tovább folytatódott. Egyre több gyár lett, a legkülönfélébb receptek és eljárások terjedtek el a csokoládékészítésben. Mára a legtöbb csokoládét a nagy konszernek gyártják, de mindenképpen érdemes kipróbálni egy-egy helyi specialitást kisebb ütletekben. Azt tartják, hogy ma a legízletesebb csokoládékat a belgák készítik.

Milyen csoki?

Alapvetően a csokoládéknak hat fajtáját különböztetjük meg.

A legősibb formájához leginkább a étcsokoládé hasonlít. Az ebben lévő kakaótartalom általában 50 százalék körüli. A keserűcsokoládé szinte nem is tartalmaz más hozzáadott alapanyagot, gyakran 85-90 százalék a kakaótartalma. Minél magasabb a szám, ezeknél a termékeknél annál magasabb a minőség. Persze sokan nem szeretik az étcsokoládét és keserűcsokoládét, mert nem annyira édes mint a legkelendőbb válfaj, a tejcsoki.

Magát a tejcsokoládét Henri Nestlének köszönhetjük, aki rájött, hogy hogyan lehet optimálisan sűríteni a tejet. Így született meg a tejes finomság, mely minimum 25 százalékban kell, hogy kakaót tartalmazzon és legkevesebb 14 százalékban tejport.

Van fehér változat is. Nem ritka, mint a fehér holló, mégsem ebből fogy a legtöbb. A legédesebb csokifajta, sokan ezért szeretik, sokan éppen ezért nem. Ebben nincs kakaópor, csak kakaóvaj, cukor és tejpor. Kakaóvaj tartalma 15-20, tejportartalma 14 százalék körüli.

A gianduja csokokádé a csokik egy kevésbé ismert fajtája, pedig gyakran találkozhat vele az ember. Maximum nem tudja, hogy pontosan mi az, amit fogyaszt. A gianduját egy torinói cukrász, Michele Prochet dolgozta ki. A lényege, hogy a csokoládétartalom egy része mogyoróliszttel lett helyettesítve. Tulajdonképpen ez a nugát őse.

A bevonó csokoládét, közismertebb nevén tortabevonót magában ritkán fogyasztjuk. Kakaóvaj tartalma – ezáltal zsírtartalma is -a legmagasabb, ez segíti a kenhetőséget. A bevonónak a korábban említett fajtái is léteznek.

A kakaópor lehet a kakukktojás, de a csokoládé alapanyaga, tehát belekerül a körbe. Conrad van Houten a 19. században alkotott egy prést, mellyel kakaóvajat lehetett nyerni. Innen egyenes út vezetett a kakaóporig. A végtermék üledékét kell porrá alakítani, így készül a kakaópor.

A csokoládé élettani hatásai

Pozitív hatások

Gyakran hallunk róla, hogy napi egy pohár vörösbor nagyon egészséges. Arról már kevésbé, hogy a csokoládé fogyasztása éppen ennyire, vagy talán még jobban. Köszönhető ez a kakaó őrleményben található fenolnak, mely fontos szerepet játszik a koleszterin szint csökkentésében és a szív- és érrendszeri betegségek elkerülésében. A kakaó ezek mellett számos ásványi anyagot: rezet, foszfort, magnéziumot, káliumot, vasat és cinket tartalmaz.

Sportolók számára jó energaiforrás lehet a csokoládé, ugyanis gyorsan és jó arányban felszívódó szénhidrátot tartalmaz. Az agyműködést is kedvezően befolyásolja, ezért szoktunk enni tanulás, vagy vizsgák előtt. Korábban a csokoládéra szerelmi étvágygerjesztőként is tekintettek, ám kutatások bebizonyították, hogy ez csupán babona. Körülbelül 4000 szelet édességet kéne elfogyasztani ahhoz, hogy a hatás valóban érvényesüljön.

Újabban a szépségiparban is megnőtt a csokoládé jelentősége. A kakaóvaj ápolja, tisztítja, védi a bőrt. Leginkább test- és arcpakolás formájában használják. A benne található flavonoidok gátolják az öregedésért felelős szabad gyökök képződését. Akármilyen hihetetlen, bebizonyosodott, hogy a csokoládé zsírégető hatással is rendelkezik. Köszönhető ez a benne található teobrominnak, mely a koffeinhez nagyon hasonló élettani hatásokkal rendelkezik.
@@
Csokiban a boldogság

Már világszerte beleivódott a köztudatba a csokoládé boldogságfokozó hatása. Egyes kutatók szerint már illatának belégzésekor béta-endorfin szabadul fel a szervezetben. Az agyban termelődő kémiai vegyület csökkenti a fájdalomérzetet is, és eufórikus élményeket is képes kiváltani. Ez az oka, hogy sokan függenek a csokoládétól. A hatás hasonló, mint a drogok esetében. A csoki emeli a szerotonin szintet is. Ez egy nagyon fontos ingerületátvivő anyag, mely számos pszichológiai reakcióért felelős. Hiánya felelős a depresszióért, a pánikbetegségért és az agresszivitásért.

Édes hátrány

Nem árt tudni a csokoládéról, hogy az elsőszámú addiktív élelmiszer. Tehát nagyon könnyű rászokni. Sokan már gyerekkorban kilószámra falják, az ő esetükben még nehezebb a „leszokás”. Mivel az emberek nagy többsége ősszel-télen hajlamos a melankóliára, ezért gyakran választja a csokoládét vigasztalóként. Akár a rendes drogok, képesek vagyunk elhinni tőle, hogy minden rendben zajlik életünben, miközben nem változtatunk és cselekvésképtelenek leszünk. Ez hosszútávon komoly kalória- és testsúlytöbblethez vezet.

A nők nagyobb része akarja az édes gyönyört a legsűrűbben. Ez sem véletlen, nem csupán a szebbik nem lelki állapotát tükrözi, biológiai, kémiai magyarázatok támasztják alá. Hormonális vizsgálatok kimutatták, hogy a nők majdnem fele nagyon gyakran kívánja a csokoládét, főleg a menstruációs időszakban. Ez a ciklust kísérő radikális hormoningadozások következménye. A peteleválás és a menstruáció között ugyanis csökken a szterotonin szint. A nők ezért olyan ingerlékenyek és rossz kedélyűek ezen időszak alatt. Hogy az egészséges rend visszaálljon, gyakran csokoládéval kompenzálnak.

Érdekesség

Szeptember közepén indult egy a hús ízű csokoládé forgalmazása. Nem csalás, nem ámítás. Hús ízű. Az újdonság másik érdekessége, hogy a gyártó magyar származású. Hanna Frederick férfi célcsoportnak készítette a finomságot. A találmány a szarvashúsos csokigolyó. A „feltaláló” szerint egészen érdekes, kellemes aromája van a csoki és a hús kombinációjának. Ezt bizonyítja, hogy a bemutatás napján a férfiak nem tudtak betelni a golyókkal.

A legújabb kutatás – még egy negatívum

Egy angol kutatás most azt hivatott bebizonyítani, hogy aki gyermekkorban rendszeresen, naponta eszik csokoládét, felnőttkorára sokkal nagyobb valószínűséggel válik erőszakossá.

A tanulmányba 17.500 embert vontak be. A kutatás 1970-ben kezdődött a 10 éves gyerekek között. Akik nagyobb arányban fogyasztottak cukrászati termékeket, legfőképpen csokoládét, szignifikánsabb nagyobb százalékban lettek elítélve 34 éves korukra.

A tanulmány a British Journal of Psychiatry októberi számában jelent meg. Ez az első ilyen vizsgálat, mely a gyermekkori étrend hatásait vizsgálja a felnőttkori erőszak terén. A Cardiff Egyetem kutatói megállapították, hogy az résztvevők 69 százaléka gyakran fogyasztott csokoládét, és valóban agresszív lett.

Természetesen a vizsgálat során még maradtak megoldatlan kérdések.

A vezető kutató Dr. Simon Moore pszichológiai okokat sejt a tendencia mögött: „a magyarázat az lehet, hogy a gyermekkorban adott sok csokoládé, és rendszeresen fogyasztás, meggátolhatja azt a képességet, hogy megtanulják kivárni vagy megszerezni azt, amire szükségük van. A kilégülés megfelelő megélésének hiánya is egy impulzív magatartási forma felé nyomja őket, ez pedig erősen összefügghet a bűnözéssel”.

„Egyrészt, ahhoz hajlam is kell, vagy hajlamosító környezet, hogy valaki valóban erőszakossá, vagy akár bűnözővé váljon felnőtt korára; másrészt nem mindegy, milyen módon zajlik a csokoládé-fogyasztás. Ha nassolás szintjén történik (szinte bármikor, bármennyit, korlátok nélkül), az káros lehet, mert valóban nem tanul meg mértéket tartani a gyermek. De ez a cukorka, a keksz, a nápolyi, vagy a mindennapos ajándékozás esetére is igaz. Viszont, ha az édességet (csokit és bármi mást) az étkezések után fogyasztják, kis mennyiségben, és nem automatikusan jár az evés után, csak alkalmanként, akkor nincs befolyással a késleltetés képességére. Sokkal több múlik a körülményeken, mint magán a csokoládén” – vélekedett a kérdésről Czégényi Margit, pszichológus.

Tehát az örök igazság a csokoládé esetében is fenn áll. Fogyasszuk bátran, de mértékkel!