Kultúra
Aczél Endre önéletrajzi könyve
Amit megírhatok címmel formálta könyvvé pályája emlékeit Aczél Endre, az ismert újságíró, szerkesztő, médiaszemélyiség.
A kötetet szerda este nagy érdeklődés mellett mutatták be az olvasóknak az Alexandra Könyvesház irodalmi kávéházában, a szerzővel Kéri László politológus beszélgetett. "Amit rólam tudni érdemes, az ebben a könyvben benne van, amit rólam nem érdemes tudni, az ebben a könyvben nincs benne" – magyarázta a címet egy kérdésre válaszolva Aczél Endre.
Az egyetlen kötet több könyvet is rejt magában: részben családtörténet, részben pályarajz, részben politikai publicisztika, részben önreflexió és számvetés. Az első fejezetek az 1944-ben született szerző sajátos közép-európai módon keveredett sváb, német, lengyel és zsidó felmenőiről, rokonairól, történelmi drámáiról szólnak. A munkaszolgálatról vissza nem tért édesapáról megemlékezve, a fiát egyedül felnevelő édesanyát, a családi helyzeteket bemutatva egyfajta érdekes társadalomtörténet is nyújt ez a rész.
Az egyetemi bölcsész diploma megszerzése után Aczél 1968 és 1985 között az MTI munkatársa, tudósítója és szerkesztője lett. 1973-ban Saigonban dolgozott a Nemzetközi Ellenőrző és Felügyelő Bizottság magyar tagozatában, Pekingből 1974-től 1977-ig, Londonból 1981-től 1985-ig küldte tudósításait. A könyvben érzékletes képet rajzol arról, hogyan készült az információ azokban az időkben: az újságíróknak mindig tudniuk kellett, melyek a párt által megszabott határok. Ezeket nem léphették át, de ezen belül megpróbálhatták a lehető legtöbbet elmondani. Külön részt képeznek a tudósítói évekről szóló fejezetek. Nem csak az izgalmas helyszínekről és a politika fordulatairól (kínai kulturális forradalom, Margaret Thatcher korszaka) van szó bennük, hanem az olvasó megtudhatja például azt is, hogyan jött világra a pekingi Barátság Kórházban az Aczél házaspár kisfia.
Érezhetően a szerző szívéhez nőtt pályájának következő, mozgalmas időszaka, amikor – 1986-tól 1990-ig – a Magyar Televízió Híradó Főszerkesztőségének, közben az MTV A Hét című politikai magazinjának (1989) volt vezetője. A tévéhíradóban általa bevezetett újításokra és "történelmi" adásokra (például az 1989 decemberi romániai forradalom közvetítésére) még sokan emlékezhetnek. Ezekre az évekre és akkori csapatára ma is büszke a szerző.
Ennél is fontosabb, hogy a magyar belpolitika egyik kitüntetett tanúja és megfigyelője emlékezik vissza az akkori médiacsatákra, amelyekben végül ő maga is célponttá vált. A szerző szókimondó nyíltsággal, a jelzőkkel nem óvatoskodva eleveníti fel azokat a konfliktusokat, amelyek végén távoznia kellett a televízióból.
Az utolsó, önirónikus fejezetcímek "a síron túli" éveket és a "szép új világot" emlegetik. Aczél a Kurír társ-főszerkesztőjeként, majd a Nap-kelte reggeli tévéműsorában, illetve a Népszabadság hasábjain publicistaként, kommentátorként folytatta pályáját. 1994-ben indult Acélsodrony című rádióműsorát "élete művének" nevezi, ebben a hatvanas évektől 1989-ig terjedő időszak politika- és kultúrtörténetét hozta közel a hallgatókhoz. Az önéletrajzi könyv végén ismét a publicista szólal meg: több, ma is időszerű bel- és világpolitikai mítosz rövid, személyes olvasatait adja, politikusok portréit vázolja fel – megannyi további témaként.
A szerző az MTI kérdésére elmondta, hogy hosszú ideje érlelte, végiggondolta, "újra és újra őrölte" magában a könyvet, mielőtt papírra vetette – akkor már igen gyorsan, alig hét-nyolc hét alatt. "Régóta bennem volt, megírhattam volna már akár négy-öt éve. Nem lustaság tartott vissza: most éreztem úgy, hogy eljött erre az idő" – közölte.