Nyilvános adatokon csücsül a Nemzetbiztonsági Hivatal?

Felmérést készített a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) az év elején az állami szervek titokminősítési gyakorlatáról, és ennek keretében állami titokgazdáktól is kért olyan adatokat, amelyeknek lejárt a minősítési ideje, illetve a minősítés a törvény által előírt felülvizsgálati eljárás miatt megszűnt.

A Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) azonban megtagadta az adatok kiadását, mondván, a nemzetbiztonsági törvény egyik bekezdése értelmében a közérdekű adat megismerésére irányuló kérelmet az NBH főigazgatója megtagadhatja nemzetbiztonsági érdekből vagy mások jogainak védelmében.

Irány a bíróság

A TASZ bírósághoz fordult, mert szerinte a nemzetbiztonsági törvény szóban forgó cikkelye korlátlan felhatalmazást ad közérdekű információk visszatartására, s ez ellentétes az Alkotmánnyal.

Az elsőfokú bíróság elutasította a TASZ keresetét, ám a társaság a Fővárosi Ítélőtáblán fellebbezett a döntés ellen, mondván: a teljesen szabad belátáson alapuló titkosítás miatt a közérdekű adatok megismerésének a joga kiüresedik, és ez az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint is elfogadhatatlan.

Az ítélőtábla megváltoztatta az elsőfokú ítéletet, és az adatok kiadására kötelezte a Hivatalt. Kimondta ugyanis, hogy az alperes nem bizonyította az eljárás során, hogy a nemzetbiztonsági érdek miképpen sérülne az adatok nyilvánosságra hozatalával.

Lejárt szavatosságú infókról sem lehet tudomásunk

A jogerős ítéletet az NBH felülvizsgálati kérelemmel támadta meg a Legfelsőbb Bíróságon (LB). Az LB elfogadta az NBH érvelését, miszerint olyan tágan van megjelölve a megismerni kért adatok köre, hogy a kért iratok a tárgyuknál és a bennük szereplő neveknél fogva minősítésük megszűnésétől függetlenül is magukban hordozzák a nemzetbiztonság és mások jogos érdekeinek veszélyeztetését.

A TASZ azonban változatlanul elfogadhatatlannak tartja, hogy lejárt minősítésű adatokat se lehessen megismerni. Úgy véli, ellentétes a jogbiztonság követelményével, hogy egy állami vezető belátásán múljon, hogy a közvéleményt érdeklő információkat mennyi ideig és milyen okokból rejtegeti.

A társaság ezért márciusban ismételten bírósághoz fordult, méghozzá a Fővárosihoz (FB). A TASZ honlapján olvasható, hogy az ügyet nyomon követő utolsó bejegyzés is márciusi keltezésű.

Újabb tárgyalás – nyolc hónap szünet után

Hüttl Tivadar, a társaság adatvédelmi és információszabadság programvezetője azt mondja, március óta nem történt előrehaladás a TASZ kontra NBH perben, s könnyen lehet, a bíróság a mai napra kitűzött tárgyaláson sem fog dönteni. Holott az ilyen, soron kívüli perekben két-három hónapon belül ítéletnek kellene születnie – mondja.

Kérdésünkre, vajon miként lehetséges, hogy egy ügyet, amelyet legfeljebb negyed év alatt le kellett volna zárni, már közel egy éve húz az igazságszolgáltatás, Hüttl annyit felel: „valamiért így alakul”.

A TASZ az NBH-n kívül egyébként magát a nemzetbiztonsági törvény szóban forgó cikkelyét is megtámadta, méghozzá az Alkotmánybíróságon. A mai napig az AB sem hozott ítéletet.

A társaság programvezetője szerint tisztán statisztikai adatokról érdeklődnek. Például arra kíváncsiak, milyen gyakorisággal kér az NBH a magyar telekommunikációs szolgáltatóktól (Pannon, T-mobile, Vodafone) úgynevezett forgalmi adatokat. Ezek bizonyos telefonhívások tényét rögzítik, nem magát a beszélgetéseket.

Mitől fél az NBH?

Hüttl szerint a hivatal azért ragaszkodik az információkhoz, mert úgy gondolja, azokból következtetni lehetne a tevékenységére. De egy hivatalnak, amelynek épp az a feladata, hogy a saját lakosságát megvédje, nem szabadna titkolnia, milyen mértékben figyeli meg az embereket – mondja. Az EU-ban ezek az adatok nyilvánosak, minden évben összesítik őket, ezért a magyar állam kötelezettségmulasztást is elkövet, mikor nem adja ki a szóban forgó infókat teszi hozzá.

A per tétje, hogy kötelezi-e a bíróság a Nemzetbiztonsági Hivatalt arra, hogy nyilvánossá tegye ezen információkat. Akár dönt ma a bíróság, akár nem, az ítélet nem lesz jogerős.