Belföld
Eltemették Köves Tibort
Családtagjai, barátai, tisztelői, egykori kollégái kísérték utolsó útjára Köves Tibort, az MTI külpolitikai főszerkesztőségének volt vezetőjét kedden Budapesten, a Farkasréti temetőben.
Az életének 82. évében, november 7-én elhunyt Köves Tibor a külpolitikai hírügynökségi újságírás kiemelkedő képviselője volt – mondta a ravatalnál Keller Tivadar, az MTI főszerkesztő-helyettese, felidézve a megkérdőjelezhetetlen tudású és tekintélyű munkahelyi vezető alakját.
Rendkívül gazdag MTI-s életpályája során Köves Tibor az egyik legfontosabb feladatának az utánpótlás nevelését tekintette, a tőle tanultakon keresztül munkájának hatása a mai napig érezhető – mondta Keller Tivadar, aki maga is tanáraként tisztelte volt kollégáját, akitől mindenekelőtt a soha véget nem érő tanulás fontosságát tanulta meg.
Újító szellemiségű munkahelyi vezető volt, az MTI elektronizálásának programja már a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján foglalkoztatta, s érvelése azokat is a számítógépek használatának bevezetése mellé állította, akik először aláírásgyűjtéssel akartak tiltakozni a komputerek tömeges megjelenése ellen – idézte fel emlékeit a főszerkesztő-helyettes.
Köves Tibor 1928. január 17-én született. A Külügyi Akadémia elvégzése után került az MTI-be, ez maradt az egyetlen munkahelye. 1953-tól a külpolitikai szerkesztőség vezetője, 1956-62-ben szerkesztője, 1967-70-ben, majd 1975-77-ben főszerkesztő-helyettese, 1977-től a főszerkesztőség vezetője volt.
Közben 1962-67 között Londonból, 1970-75 között Washingtonból, 1986-90 között ismét Londonból tudósította az MTI-t és rajta keresztül a magyar közvéleményt, emellett a világesemények fontos helyszíneiről, sok jelentős nemzetközi eseményről, magyar vonatkozású programról számolt be a világ különböző pontjairól.
1996-ban, 46 év hírügynökségi szolgálat után vonult nyugdíjba. Újságírói munkásságát 1978-ban Rózsa Ferenc-díjjal ismerték el, 2006-ban az MTI Életműdíjával tüntették ki.
Élményeit könyvekben is megörökítette, amelyek 1960-ban Genftől New Yorkig, 1962-ben Feketék és fehérek Kongóban címmel jelentek meg.