Tomcat: „Az igazi baj, hogy az ország tele van begyöpösödött hülyékkel”

Megszívattad már Fekete Pákót, ál-kalasnyikovval mászkáltál „bűnelkövetés” pólóban Budapesten, és még egy rakat hasonló akciód volt. Mi a célod ezekkel, és egyáltalán az életeddel?

Ez egy roppant összetett és érdekes kérdés, mert nem mondhatnám, hogy kitűztem volna egy konkrét célt, amit el akarok érni – ez egyszerűen én vagyok. Egyébként egy úgynevezett liberális társadalomban – például az USA-ban – egy olyan jelenség mint én, teljesen hétköznapi. Mert ott olyan szinten van az emberi szabadság és a tolerancia, hogy nem akarják egyből betörni a fejét annak, aki kicsit eltér az átlagtól. Nálunk sajnos a tolerancia csak egy politikai vonal mentén létezik.

Jómagam egyfajta, kissé sajátos civil kurázsit testesítek meg, amihez hozzátartozik, hogy ha a rendőrség bejelenti, hatalmas a biztonság az utcán, miközben egy polgárőrt nyomorékra vertek, akkor én kipróbálom, igazat mond-e: ez volt az előzménye a kalasnyikovos sétának. Nem elhallgatni kellene az ilyen ügyeket, hanem a rendőrkapitánynak – vagyis az illetékeseknek – le kellene vonnia a megfelelő tanulságokat. Gergényi Péter meg akár az életéről is lemondhatna, hisz ennél jóval súlyosabb ügyek is történtek, de ez már egy radikális gondolat. Tehát ha nekem van kedvem csinálni valamit, ami a törvény kereteibe belefér, akkor én azt megtehetem – ahogy mindenki más is.

Ezek egyébként egyszerűen jönnek. Amikor az ember elkezdi leírni a gondolatait, és rájön így huszonévesen, hogy valami nem stimmel a világgal, akkor lépéseket tesz ennek megváltoztatása érdekében – vagy legalább megpróbálja erre a világot ráébreszteni. Ahogy Thomas Jefferson is megmondta: „minden generációnak szüksége van a maga forradalmára”, és ez egyénekre lebontva is igaz. Tehát ez az én forradalmam.

Hogy férnek meg az akcióid a vallásoddal? (Krisna-tudat – a szerk.) Megvilágosodásodat követően van olyan akciód, amire visszatekintve nem vagy épp büszke?

Nem igazán. Mégpedig azért, mert amit csinálok, az maximálisan megfér a Bhagavad Gita tanításaival. Nagyon kevesen ismerik az én vallásomat, és még kevesebben tudják, hogy én krisnás vagyok. Ez nem azt jelenti, hogy a Krisna-tudatú egyháznak a tagja vagyok, de azokat a tanításokat követem.

Mindenki azt hiszi, hogy a krisnások – meg úgy általában a vallásos emberek – buta, bárgyú kis birkák, akiket ha felrúgok az utcán, akkor még meg is köszönik. Ez nem igaz. Krisnás körökben találkozom a legradikálisabb emberekkel, és ezt a vallás diktálja. A Bhagavad Gita pontos előírásokat tartalmaz arra, hogy miként kell elbánni az isteni rend ellenségeivel. De ez bonyolult dolog… A lényeg, hogy ez a vallás nem ír elő semmit, csak javasol és mesél a világról. Egyébként egyetlen vallás sem írja elő, hogy birkaként tűrjük, hogy a nyakunkra üljenek.

Mi a véleményed a két új pártról? A Jobbik nemzeti, az LMP liberális és zöld, te pedig zöld gondolatokat is hangoztató „nemzeti liberálisnak” vallod magad, ha jól tudom…

Nagyon sokan nem értik, hogy mit is csinálok. Igen, valóban egy liberális gondolkodású ember vagyok, mert nagyon sok mindenben az engedékenység jellemez. Vannak dolgok viszont, amiket nem tolerálhatok és egyesek pont ezeket akarják megvédeni, mert a politikai érdekeik azt diktálják. Egyetlen meleget sem vertem agyon, egyetlen cigányt sem akasztottam fel, de nem tetszik, ha férfiak tangabugyiban táncikálnak az utakon, vagy az, hogy a börtönökben tudományos felmérés szerint 56,5 százalék a cigányok aránya. Van cigány-rasszizmus Magyarországon – több hivatalos eljárás is bizonyítja ezt -, és ha a cigányoknak van joguk kiállni a saját fajtájuk mellett, akkor nekem is van jogom kiállni a saját, nem cigány fajtám mellett.

A magyar átlagember nem áll le vitatkozni, hanem elvárja azt, hogy akinek más a véleménye, azt üssék agyon. Nem hajlandó megváltoztatni az álláspontját, nem hajlandó elgondolkozni, hogy „eddig lehet, rosszul gondoltam” – és ez az úgynevezett szellemi elitre is jellemző. Az igaz baj, hogy az ország tele van begyöpösödött hülyékkel. Ne az legyen az első gondolat, hogy ha valami nem illik bele a sivár hétköznapokba, akkor követeljük annak a betiltását, megsemmisítését – mert sajnos erre neveltek több generációt. Pedig nem kinyírni kéne egymást. És ez az egész nem csak a politikusok hibája.

A Jobbik egy nagyon lelkes, és nagyon tenni akaró párt, csak nem érzek mögöttük igazi erőt – a szavazókat leszámítva -, és ez hosszútávon nem lesz elég. Nagyon sok ember szavaz a Jobbikra, nagyon hisznek benne, de sajnos itt is megfigyelhető az a jelenség, hogy nem hajlandóak a vitára. Ha egy jobbikos eldöntötte, hogy ő jobbikos, akkor ott vitának helye nincs, és áruló mindenki, aki nem így gondolja. A Jobbik be fog kerülni a Parlamentbe, csak kérdés, hogy mit kezd vele? Elég közelről és belülről ismerem a Jobbikot, sajnos sok gazember is szorult bele. Van vele baj, lehetne jobb. Egyszer próbáltam közösködni a Jobbikkal, de nem voltak rá hajlandók.

Az LMP az SZDSZ utódpártja. Nem haladnak olyan jól, mint várni lehetett, de azért a Jobbiknál jobban, és sokkal több eszük van, mint Vona Gáboréknak.

Fut egy Bombagyár nevezetű, igan aktív honlap, amelynek egyik vezető szerkesztője vagy. Mi a lap célja, és mit értetek el eddig?

A Bombagyárra nagyon büszke vagyok: az én kis szellemi termékem, és a legsikeresebb közösségi blog a magyar internet történetében. Nagyon markánsan jobboldali blogról van szó: nálunk nem érvényesül a rossz értelembe vett szólásszabadság, mert ha mindenki a véleményét elmondogatja, akkor abból csak egy katyvasz lesz. Egy közösségnek viszont az a lényege, hogy egy nézetrendszerrel, egy irányba tartson.

Ezzel a mentalitással össze tudtunk szedni napi 15.000 olvasót, ami olyan dolgok megvalósítására adott lehetőséget, mint például az adománygyűjtés. Ily módon jött össze a rádió és a Bombagyár televízió profi felszerelése és maga szerver is, amin a Bombagyár fut – de különböző nemes célokra is folytak be komoly adományok. A Bombagyár szervezte a Hollán Ernő utcai tüntetést is, ami az egyetlen olyan esemény volt, ahol az úgynevezett nemzeti oldal teljesen össze tudott fogni. Volt még jó pár más eredményünk is. Nem minden sikerült, amibe belekezdtünk, van, amiről nem is beszéltünk eddig, hogy elkezdtük, de egy nagyon eredményes kis társaság gyűlt össze
@@
Ha már a nemzeti összefogásnál tartunk: tart még a Kuruc.infoval vívott háborúd?

A Kuruc.infoval perben állok. Maga az oldal egy nagyon érdekes jelenség, mert egy nagyon jó kezdeményezésnek indult, de most már a nemzet számára is kártékonnyá vált. Főszerkesztője, Molnár Balázs szent-őrültként volt kezelve, mert radikálisok radikálisa akart lenni, és az is lett – értelemszerűen elég szélsőséges emberke. Őt már több sajtóterméktől kirúgták úgymond a szókimondása miatt. Ezeket elnéztük neki, mert a 2006-os helyzetben ilyen emberekre nagyon is szükség volt. Egy háborúban mindig a legveszettebb katonákat küldik előre, de békeidőben nem feltétlenül jó, ha ilyen emberek szabadlábon vannak.

Az a probléma, hogy a Kuruc.info az évek során annyira megnőtt, hogy zsarolási potenciát szerzett magának, és ezt ki is használta a nemzeti oldallal szemben is. Molnár egyszemélyes erkölcscsőszként próbál ítéletet mondani a nemzet fölött, és aki neki nem tetszik, azokat lejáratja. Nem csak én voltam így: Dósa István, a magyar gárda volt főkapitánya a Kuruc.info szerint pénzt lopott a gárdától, Toroczkai és Budaházy nevében kiadott hamis közleményeket, a Magyar Önvédelmi Mozgalom vezetője pedig állítólag III/III-as ügynök volt – amik mind nem igazak. Nem egészen komplett a Kuruc.info, teljesen önjáró, még úgy is, hogy Molnár mellett Novák Előd, a Jobbik sajtófőnöke a másik főszerkesztő.

Visszatérve a Bombagyárra: ha jól olvastam, nemrég a rendőrség is megpróbált utánanézni a honlapnak, méghozzá elég érdekes módszerekkel…

Igen, valóban behívták Blogint, vagyis Sípos Zoltánt. Nem árulták el, hogy miért vagy milyen ügyben, de faggatni kezdték arról, hogy a Bombagyár miként működik, kik vannak regisztrálva, ők hogy tudnak hozzáférni az adatbázishoz, és a többi. Ez egy teljesen törvénytelen eljárás, hisz a törvény előírja, hogy az első dolog, amit a kihallgatottal közölni kell, hogy milyen ügyben, és hogy miért hallgatják meg. Ez nem az első törvényszegő eset, volt már arra is példa, hogy egy rendőralezredes egy fax útján próbálta letiltatni a régi blogomat. Ezek nem csak minket érnek el, hanem bárkit, aki a nemzeti oldal életében komolyabban részt vesz – pedig mi bűncselekményeket nem követtünk el, csak a szólásszabadság alkotmányos jogával próbálunk élni.

Neked egyébként is sokszor meggyűlt a bajod a rendőrséggel, a bíróság viszont rendszerint felment. Mi állhat a háttérben?

Elég sok ügyem zárult már le, és még annál is több van folyamatban. A rendőrség a 2006-os tévéostrom óta rendszeresen zaklatja azokat, akiket ők veszélyesnek ítélnek. Közéjük tartozom én is, pedig nem dobáltam soha követ, nem gyújtottam fel semmit Molotov-koktéllal: egész egyszerűen csak leírtam a véleményemet. De ha tüntetés van, és kimegyek az utcára, a rendőrség jön utánam. 2007-ben pedig törvénytelen titkosszolgálati megfigyelés alá vontak, aminek szintén törvénytelen lecsukás lett a vége.

De ugyanezen év október 26-án történt egy hídlezárásos tüntetés (Erzsébet-híd – a szerk.), amit a Kuruc.info szervezett. Engem akkor a Lánchíd járdájáról előállítottak a rendőrök – épp a többi újságíróval együtt fotóztam – és elvittek azzal az indokkal, hogy akadályoztam a forgalmat, mivel állítólag felmásztam a Lánchídra. Ez ügyben a bíróság felmentett, majd idén szeptemberben 500.000 forint kártérítésre kötelezte a bíróság a BRFK-t. Rengeteg hasonló ügyem vár még ítéletre.

Annyit viszont nem árt tudni, hogy a több tucat előállításból, és a két előzetes letartóztatásból mindössze egyetlen ügyben marasztaltak el, aminek semmi köze nem volt semmilyen tüntetéshez – önvédelmi ügy volt. Egy cigánygyerek meg akart késelni, én meg rálőttem gázpisztollyal, amivel a bíróság értelmezése szerint túlléptem az önvédelem lehetséges határát, és garázdaság vétkével pénzbüntetést kaptam. De ezért az esetért nem vagyok hajlandó magam szégyellni, hisz más is így tett volna, ha van nála gázpisztoly.

Ha jól tudom ezeket a sajtó se kommunikálja teljesen kiegyensúlyozottan…

Gál J. Zoltán államtitkár a televízió előtt azt közölte, hogy autófeltörés és benzinlopás közben engem tetten értek, pedig csak a Bombagyárral mentünk ki forgatni – most folyik éppen a per. Nagyon sokszor van úgy – például ebben az esetben is -, hogy ha valami ilyesmi történik velem, akkor az újságírók keresik lehetőséget, hogy úgy tálalhassák a tényeket, hogy azt sugallják: bűncselekményt követtem el, majd nem tudósítanak arról, hogy felmentettek, vagy olyan kontextusba helyezik az eseményeket, ami nem a valós helyzetet tükrözi.

Vagy ott volt a Hősök terei eset, ahol a tüntetőket heccelő indexes újságírókat kissé megruházták. A Népszabadság ezt úgy adta elő, hogy „Polgár Tamás társai” megrugdosták az indexes újságírókat, noha közöm nem volt az egészhez, én is mint újságíró voltam kinn. Rengeteg ilyen van. Most például egy feltörekvő újságíró próbált befeketíteni a blogján, majd mikor ezt nem olvasták elegen, kitalálta, hogy megverettem egy lépcsőházban – a rendőrség aztán tisztázta, hogy ennek a fele se igaz.

A sajtó azonnal ugrik arra, ha ellenem valamilyen eljárást kezdenek, de soha nem keres meg, hogy informálódjon az én szemszögemből az eset körülményeiről. Akiről folyamatosan azt állítják, hogy rossz ember, mert ezt halljuk a médiában, az nem mindig az. Van ez az Ismerős Arcok dalszöveg, nagyon találó: „Mennyit ér, ki nem tud, csak tudni vél?”

Készítettél már nagy sikerű játékokat, van egy pólóboltod, hódolsz az internetes művészetnek és rendszeresen megdöbbented a társadalmat. Mi lesz a következő lépésed?

2004 óta blogolok, de rövidesen szeretném abbahagyni ezt a tevékenységet – ezt be is jelentettem a Bombagyáron. Úgy vélem, hogy amit én bloggerként csináltam és elértem, annál többet nem lehet blogból kihozni Magyarországon – nincs már hová fejleszteni ezt a dolgot. Sokak szerint csak egy destruktív jelenség voltam, de nem hiszem, hogy ez igaz lenne. Nagyon sokan vannak akik utálnak, de büszke vagyok, mert azt látom hogy olyan emberek fröcsögnek rám, akik a legaljához tartoznak, és olyan emberek lapogatják meg a hátam, akikre felnézek.

Hogy ezután pontosan mi lesz, arról nem szeretnék sok mindent elárulni, de vannak terveim. Krisna meghatározza majd, hogy mit csináljak – ahogy eddig is meghatározta azt. Mindig lesz olyan, aki nem tudja megkülönböztetni a rendet a rendetlenségtől – ez egy ilyen korszak. Ebben a világban az egyetlen amit az ember tehet, hogy szembefordul a rendetlenséggel, akkor is, ha nem kap érte köszönetet.