Egy drámai korszak vége következhet

A The Lancet című folyóirat online számából azt is megtudhatjuk, hogy az egészségügyi rendszer csapnivaló, rengeteg a HIV vírusban szenvedő száma. A cikket Dr Charles Todd, Zimbabwei Egyetem Egészségügyi Iskolájának korábbi elnöke publikálta angol kollégáival.

Csapnivaló gazdasági helyzet

Az Afrika déli részén elhelyezkedő országban már korábban is látszott, hogy nagy zűrök vannak. 2009 januárjában a Zimbabwei Nemzeti bank egy 100 trilliós bankjegyet adott ki. Az árfolyamokat már nem a bank, hanem a feketegazdaság diktálta, így a 100 trilliós címletű bankjegy sem ér többet körülbelül 6 ezer forintnál.

Nem csoda, hogy Zimbabwe itt tart, a kormány és az ellenzék képviselői mást sem tesznek, csak szítják a feszültséget. Robert Mugabe semmiképpen nem hajlandó kiengedni kezéből a hatalmat, míg ellenfele Morgan Tsvangirai minden alkalmat megragad, hogy a vezetőre hárítsa a fennálló helyzet kialakulását.

Részben ennek hatására került a gazdaság és egészségügy csapnivaló helyzetbe. A lakosság óriási része éhezik, járványok tizedelnek – jelenleg legfőképp a kolera. 2008-as ENSZ jelentés szerint a lakosság 83 százaléka élt napi 400 forint alatti összegből és az idei jelentések szerint csak tovább romlott a helyzet.

Az egykor Afrika éléskamrájának titulált országban gyakorlatilag 2009. szeptember 13-án történt érdemi változás, a Hatalom-Megosztó Egyezmény nyomán. Az ezáltal kezdeményezett 100 napos helyreállítási terv keretében az egészségügyi szektor fokozatosan kezdte meg újra a működését, visszatértek az ápolók, orvosok. Az egészségügyi központok pedig talán egyszer megint teljesen működőképesek lesznek.

Egészségtelen egészségügy

Erre feltétlen szükség van, ugyanis az elmúlt három évtized során a területen lesújtó volt a visszaesés. 1990 és 2006 között a várható élettartam 62-ről 43 évre csökkent. Ezer élve született gyermekből 1992-ben hatvan halt meg ötéves kora előtt, ez a szám 2003-ra hetven körüli lett.1990-ben 100 000 szülésbe 168, 2007-ben 775 anya halt bele.

Százezer ember esetén a tuberkulózisban szenvedők száma 136-ról 557-re nőtt 1990-től 2006-ig. Ráadásul elsősorban a fiatal felnőttek körében jelentősen emelkedett a HIV vírustól szenvedők száma, ami drámaiain tizedelei a zimbabwei lakosságot és összességében akár húsz évvel is csökentheti a várható élettartalmat.

Ezek a mutatók korrelálnak az AIDS magas előfordulási arányával, amely becslések szerint 2000-ben 26 százalékkal csökkent a 15-45 évesek körében, míg 2007-ig már csak 15,3 százalékkal. 1994-ben a 12-23 éves gyerekek 80 százaléka kapta meg az alapvető oltásokat, 1999-ben ez csökkent 74,8 százalékra, majd 2006-2007-re csupán a fiatal lakosság fele kapott megfelelő oltóanyagokat.

2009 elején a kórházak szinte nem is működtek, az alapvető gyógyszerekben és gyógyászati kellékekben óriási hiány mutatkozott az országban. Bár mára a legtöbb intézmény ismét készen áll a betegek befogadására, a hiány továbbra is fennáll. A gyógyszereket, intravénás folyadékot és egyéb kellékeket is a páciensnek kell megvenni – ami nem annyira egyszerű az általában létfenntartásra sem mindig elég általános fizetésből, 90 százalékos munkanélküliség mellett.
@@
Cselekvési terv

A szerzők úgy vélik, hogy a legnagyobb figyelmet az alapvető szolgáltatások helyreállítására – pl. sürgősségi szülészeti ellátás – kell fordítani az összes megyében. Ezt a kihívást csak megfelelő munkaerő esetén lehet elérni mind a központi, mint a tartományi kórházakban. Ezen túlmenően helyre kell állítani az egészségügyi szolgáltatással és képzéssel összefüggő intézményeket.

Az Egészségügyi Minisztériumot, egyetértésben a vezető civil társadalmi csoportokkal, az ENSZ szerveivel és az adományozókkal újra kell szervezni és értékelniük kell a 100 napos cselekvési tervet. Ezen kívül ki kell dolgozni egy költségvetési modellt, és egy középtávú egészségügyi helyreállítási programot. Ezek Zimbabwe legsürgetőbb egészségügyi problémái.

Az Egészségügyi Szolgáltatás Alapot újra kell éleszteni. Ez az eredetileg meghatározott 1990-es terv, mely megtartaná a felhasználói díjakat helyi szinten, később pedig fel lehetne használni az adományi támogatásokat a körzeti egészségügy területén. Ezek a közvetlenül hozzáférhető pénzügyi segítségek képesek fenntartani körzeti szinten az egészségügyi szolgáltatások hatékonyságát.

A szakmai középszinten állók (pl. általános orvos és ápoló) tevékenységét helyre kell állítani és számukat bővíteni kell. Malawi és Mozambik példát statuálnak ebben, ahol sok munkavállaló az egészségügyi élvonalban kap munkát. Jelenleg azonban a meglévő egészségügyi dolgozók nem tudják kielégíteni Zimbabwe igényeit, így a szakmai szervezetek középszintű munkavállalóiért is küzdeni kell.

Ösztönözni kell az egészségügyi dolgozók visszatérését anélkül, hogy az ott dolgozók emiatt hátrányt szenvednének. Az Egészségügyi Minisztériumnak továbbra is elő kell segítenie a befogadó és együttműködő filozófiát. Tovább kell támogatni az önkéntes szervezeteket és missziókat, úgy, hogy az önkéntes szervezetek megismerjék az egészségügyi hivatalokat. Ellenőrizni kell az emberi jogi szervezeteket, hogy felügyeljék az adomány alapú egészségügyi befektetéseket.

A legnagyobb probláma azonban nem itt van: a politikai életet áthatja a gyűlölet. Változtatás kell, a büntetlenséget kell pártolni, ideértve a Gyógyulás és Megbékélés Bizottságának létrehozását. Továbbá, az emberi jogi szervezeteknek támogatnia kell pszichiátriai alapú közösségi programokat a szervezett erőszak túlélői számára.

A szerzők következtetése

"A siker az 1980-as években kezdődött, amikor az országban közös erővel küzdöttek az emberi jogokért. Azóta a zimbabweiek szisztematikusan meg lettek fosztva ezen jogaiktól, beleértve az egészséghez való jogot is. Most egy új lehetőség adódott az egészségügyi rendszer újjáépítésére, ennek sikere attól függ, hogy határozott lépésekkel sikerül-e helyreállítani a társadalmi igazságosság elveit, a méltányosságot és az állami szerepvállalást.”