8 és 20 év közötti büntetés a cellatársukat felakasztó fiataloknak

A Miszori László vezette büntetőtanács megállapításai szerint noha mind a négy vádlott tagadta a gyilkosságban való közreműködést, a bizonyítékok, szakértői vélemények és tanúvallomások alapján tény, hogy 2007. október 13-án az elsőfokú vádlott kezdeményezésére a négy fiatalember fajtalankodásra kényszerítette, majd felakasztotta akkor 19 éves cellatársát.

Az ítélet kihirdetése után az ügyész gondolkodási időt kért, a vádlottak és védőik felmentésért fellebbeztek.

A pénteki tárgyalás elején M. Ádám másodrendű vádlott elfogultságot jelentett be a Pest Megyei Bíróság ellen, és új eljárást, valamint a sajtó kizárását kérte a tárgyalásról. A bíróság szerinte ugyanis információkat szivárogtat ki a médiának, ezért tudódhatott ki, hogy október 2-án másik büntetés-végrehajtási intézetbe viszik át. Az eljáró bíró válaszul közölte: mivel a bizonyítási eljárás lezárult, a kérés teljesítésére nincs mód.

Az utolsó szó jogán V. János elsőrendű vádlott azt mondta: téves döntés lesz esetleges elítélése. A másodrendű M. Ádám pedig úgy fogalmazott: a jelenlévőknek fogalmuk sincs, hogy mi történik éjszakánként a fiatalkorúak börtönében. Hozzátette: mivel az elsőrendű vádlott folyamatosan megfélemlítette őket, ha nem a cellatársuk halt volna meg, akkor nekik kellett volna. A harmad- és a negyedrendű vádlott sajnálatát és megbánását fejezte ki a történtek miatt.

Mind a négy fiatal bűnös aljas indokból elkövetett emberölés miatt, amelyet az elsőrendű vádlott tevőlegesen követett el, míg a többiek társtettesek voltak, hárman pedig szemérem elleni bűncselekményt is elkövettek – mondta ki a bíróság. Emiatt V. Jánost 20 év, M. Ádámot 13 év, P. Ferencet 14 év, V. Tibort 8 év fegyházra ítélték.

A bíróság által megállapított tényállás szerint 2007 októberében a négy, büntetését a tököli bv-intézetben töltő férfi új cellatársat kapott, akit „csicskáztatni” kezdtek, majd fajtalankodásra kényszerítettek. A sértettel, a 19 éves V. Barnabással az volt a bajuk, hogy az anyját gyászoló, gyenge testalkatú és visszahúzódó fiatalember nem akart „megrendelésre” énekelni, vagy ha igen, azt túl halkan tette.

A hangadó, V. János ötlete alapján később arra kényszerítették a síró V. Barnabást, hogy az általuk lepedőkből font, fűtéscsőre erősített kötélre önként felakassza magát. Ezt azzal indokolták, hogy ezzel "leveszik az átkot" V. János kislányáról. Megígérték, hogy pillanatokon belül levágják majd a kötélről, ám mire ez megtörtént, a fiatalember majdnem megfulladt. Árulkodó nyomként ott maradt a nyakán egy vörös csík, ráadásul a szomszéd cellában lévők a furcsa zajok miatt gyanút fogtak, és átkopogtak. A lebukástól félve a vádlottak úgy döntöttek, megölik társukat. Mivel V. Barnabás vonakodott az újbóli kísérlettől, és nem ugrott le az ablakpárkányról, az elsőrendű vádlott addig húzta lefelé a lábainál fogva, amíg meg nem fulladt. A többiek végignézték mindezt, majd öngyilkosságnak beállítva a történteket, szóltak az őröknek.

Az ítélet kihirdetésekor a bíró elmondta, hogy a vádlottak előélete miatt nem tekintették enyhítő körülménynek fiatal korukat.

Az ügyész három nap gondolkodási időt kért, a védők pedig mind a négy fiatal felmentését (másodsoron a büntetésük enyhítését) kérték téves tényállítás, illetve megalapozatlanság miatt.

A vádlottak – kérésük ellenére – előzetes letartóztatásban maradnak, ügyüket másodfokon a Fővárosi Ítélőtábla tárgyalja majd.