Belföld
Hogy működne a magyar Népirtás-megelőzési Központ?
Bajnai Gordon miniszterelnök Amerikában azzal kampányolt az ENSZ felé, hogy megépülne Budapesten a Népirtás-megelőzési Központ. De mi is ez, és miért pont Magyarországon lenne?
Kezdetek – amit eddig tudtunk
A budapesti, Genocídium nevű Népirtás-megelőzési Központ ötlete még Göncz Kinga volt külügyminiszter fejéből pattant ki, anno tavaly augusztusban – mementóul az emberi jogok deklarálásának és a népirtás elítélésének hatvanadik évfordulójának ünnepére. Göncz rövid, semmitmondó indoklással érvelt ötlete mellett: "Magyarországnak érdeke, hogy minél stabilabb legyen a világ, minél kevesebb olyan gócpont alakuljon ki, ahol a felgyülemlő feszültségek kiterjedő konfliktusokhoz, akár népirtáshoz vezetnek.”
Feladtait tekintve a Népirtás-elleni Központ adatokat gyűjtene, monitoringozná a folyamatokat. Az adatokat akadémikusok tanulmányoznák, és hangsúlyt helyeznének a konfliktusmegelőző ismeretek oktatására is. A tervek szerint a Központ képes lenne egyfajta figyelmeztető rendszeren keresztül előre jelezni az akár népirtásig is fajuló konfliktusokat, és annak hírét elemzésekkel ellátva továbbítaná az ENSZ-nek. Aztán ha az ENSZ úgy ítéli meg, akkor éles szavú határozatokban elítélhetné a népirtási szándékot és különböző szankciók meglebegtetésével elvehetné a népirtani kívánók kedvét.
A testület természetesen különböző nemzetközi szervezetekkel lenne kapcsolatban, úgymint az ENSZ, az Afrikai Unió, az EBESZ és az Európa Tanács. A ötletet már a kezdetekben üdvözölte a világszervezet, most pedig Ban Kimun ENSZ főtitkárnak is tetszett a gondolat. De jó kérdés, hogy ebből lehet-e valami. A megvalósíthatósági tanulmányt még anno a magyar állam vállalta magára, és immáron 7 hónap megfeszített munka és több mint 200 tanácsülés után kész is lett, és a külügyminisztérium honlapján el is olvasható – kizárólag angolul.
Ez most komoly? – olvasói szemmel
Az egész ötlet első hallásra kissé bizarrnak hangzik. És másodikra is. Ugyanis az első felvetülő kérdésre – vagyis, hogy miért pont Magyarországon lenne tökéletes helyen egy ilyen központ – még könnyen tudunk felszínes válasszal szolgálni: mert földrajzilag Magyarország valahol a bolygó közepén helyezkedik el, így elégséges kiindulópont a föld bármelyik szegletére. Azontúl a Központnak olyan területen kell lennie, amit nem fenyeget támadás, és kis hazánkat a kutya sem akarja megtámadni. Tehát ebből szempontból Magyarország van olyan jó hely, mint az európai országok nagy része.
Azonban jönnek a komolyabb kérdések: hogyan előznénk meg az olyan konfliktusok erőszakba való torkolását, amik már esetenként évszázadok óta tartanak? Az üljük le és beszéljük meg opció nem működik, hisz mindig akad egy-két idealista, aki ezt megpróbálja – jobb esetben túlélik. És az ENSZ, vagy az AU ilyen típusú tárgyalásai sem végződnek túl sokszor sikerrel (gondoljunk a közép-afrikai, vagy a szudáni tárgyalásokra).
Minek tanulmány? Hisz általában teljesen egyértelmű a felállás: Kongóban például a hutuk utálták a tuszikat és fordítva, aztán megnépirtották egymást (a konfliktus máig tart). Aztán jön az erőlejelzés: honnan tudná valaki biztosan, hogy most ebből aztán népirtás lesz? A konfliktusok általában évtizedek, vagy évszázadok óta fennálló viszonyokból erednek, és ha egy hely egy ilyen konfliktus miatt nagy hasonlóságot mutat egy puskaporos hordóhoz, akkor ott bármelyik esemény felérhet egy apró szikrával.
Ha az erre specializálódott szakértők mégis ki tudnák mutatni, hogy ebből biz nagy eséllyel népirtás lehet, akkor jön a legnagyobb kérdés: az ENSZ felszólítása és a lehetséges szankciók meglebegtetése elég lehet a népirtás megakadályozására? Elvégre a témát érintő egyik velős komment szerint „az ENSZ egy sima többségi határozatot sem tud meghozni emberi léptékű időn belül. Mire megszülnék a dolgot, eltűnne a veszélyeztetett népesség.” Amiben van némi ráció.
A gyakorlati válasz az eddigi tapasztalatok alapján szintén egyértelműen a NEM. Vehetjük például Zimbabwe esetét, ahol a szankciók hatására még megegyezni is képtelenek, nemhogy leállítani egy esetleges népirtást. Az ENSZ figyelmeztetéseit pedig az olyan helyek, ahol már népirtás van kialakulóban, egyszerűen nem veszik figyelembe. Ráadásul az utólagos büntetés sem egyszerű, hisz Szudán elnökére a hágai bíróság mindent rá tudott bizonyítani, csak azt nem, hogy népirtott volna – bizonyítékok hiányában.
@@
Válaszok – szakértői szemmel
Természetesen ezek csak az átlagember fejében felmerülő kérdések és válaszok, így átnyálaztuk a megvalósíthatósági tanulmányt, hogy az miként képzelné el ezt az egészet.
A Központ fő feladata elvileg az lenne, hogy hidat verjen a korai jelek és korai döntések közé. A tanulmány következtetése szerint egy konfliktus fokozatosan csap át népirtásba, és a fokozatok közt eltelt hónapokban nemzetközi beavatkozással megakadályozható a népirtás. Azt viszont több katonai szakértő kifejtette már, hogy általában katonai beavatkozással lenne egy-egy ilyen esemény megállítható – amire a világ általában nem hajlandó.
2.: Védeni a civileket egy fegyveres konfliktusban – ha már nem sikerült a konfliktust megakadályozni.
3.: Megakadályozni a büntethetetlenséget – ha a 2-es pont sem sikerül, akkor a jövőbeli büntetés tényével kell visszarettenteni az elkövetőket.
4.: Korai és egyértelmű figyelmeztetés a világnak.
5.: Gyors és határozott döntések meghozatala – az eddigi gyakorlat szerint még akkor is hiány van politikai döntésekből, amikor már zajlik a népirtás, és ez csak tovább mélyíti a problémát.
Akit érdekel az egész akcióterv és bír némi angoltudással, az itt elolvashatja.
A tanulmány szerint egy probléma kezelésekor alapul vennék azt az öt pontos akciótervet, amit az ENSZ állított össze 2004-ben, és az ennek 4. és 5. pontjához kapcsolódó, 2008-as ENSZ főtitkári jelentést. A Központ intézményesített rendszere elviekben képes lenne támogatni és összehangolni egy sok résztvevős, nemzetközi hálózatot vagy akciót, valamint olyan gyújtópontokon elhelyezkedő szerveket, amik szükségesek a probléma további hatékony kezeléséhez.
A szervezet elvben teljesen független lenne, és speciális szálakkal kötődne az ENSZ intézményeihez és ügynökségeihez – főleg a Népirtás Megakadályozó Különleges Tanácsadójának Irodájához. A jelzőrendszer pedig nem csak a bajt jelezné, hanem arra kezelési irányelv-javaslatokat tenne (ezt is partnerei segítségével) és összehangolná a résztvevők döntéseit mind nemzetközi, mind helyi szinten. Sőt egy listát is szerkesztene a különösen nagy figyelmet érdemlő országokról, és az üggyel kapcsolatos tudományos életet is összehangolná. Legvégül: „képes lenne olyannyira hatékony képességeket mozgósítani, amiket soha ezelőtt.”
A Budapesti székhely indoklásául a tanulmány azt hozza fel, hogy sok nemzetközi szervezetnek van itt kirendeltsége, valamint hogy Magyarországnak nincs olyan gyarmatosító múltja, mint más európai országoknak – így bizonyos országokhoz meglévő előítélet nélkül közeledhetünk.
Költségvetési téren a tanulmány az áttekinthetőséget és a felelősséget hangsúlyozza. A Központ maga a magyar jog szerinti alapítványként működne, amibe bárki tehetne pénzt – de elsősorban persze az ügyben érintett szervezetekkel számol a dokumentum. Maga a Központ működési költsége évente 2-2,5 millió euró közt lenne, és három évbe telne, míg teljesen kiépülne – de azt meg sem említik, hogy a létrehozása menyibe kerülne.
Felépítése szerint négy csoport dolgozna az intézményben: egy 15 fős tanácsadói gárda – ők választanák az igazgatót is -, 5 fős szakértői csapat, egy bizonytalan létszámú felügyeleti tanács, akik az intézményt finanszírozó szervezetek képviselőiből jönnének össze, és egy operatív gárda, akik a világ egyes régiónak képviseletében tevékenykednének. Egy emberi jogi fórumon elhangzottak szerint a Központ 2010-ben kezdheti meg működését.
@@
Személyesen a szakértő
A dokumentum 2009 július 28-án készült, és azóta történhettek változások, pontosítások – ráadásul nem adott teljesen megnyugtató válaszokat a fenti kérdésekre – így megkérdeztük a Külügyminisztériumot is a témáról. Kérdéseinkre Dr. Lakatos István, emberi jogi nagykövet felelt.
Lakatos szerint azért lenne jó helyen a Központ Budapesten, mert: „több humanitárius szervezet is úgy döntött, hogy Budapestre helyezi át regionális, illetve adminisztratív képviseletét (az ENSZ Menekültügyi Főbiztosság Közép-Európai Regionális Képviselete és Globális Szolgáltató Központja, a Nemzetközi Migrációs Szervezet Regionális Irodája, az IFRC Európai Zóna Iroda), ami egy komoly kapcsolati hálót jelenthet a Központnak, lehetőséget adva első kézből származó információk megszerzésére, illetve sürgős esetben a nemzetközi közösség mozgósítására. Ezeknek a humanitárius szervezeteknek a többsége a Balkánnal is foglalkozik, ezért a potenciális szerepük még fontosabb.
Ráadásul a Központ pozitív hatással lehetne az egész régióra: elterjesztené a párbeszéd kultúráját, valamint felhívná a figyelmet annak a fontosságára, hogy ismerjük egymás történelmét, kultúráját és hagyományait. A Központ tevékenysége feltétlenül pozitív hatással lehetne a magyar Ázsia és Afrika politikára.” Természetesen megemlítette emellett még a kötelező, „Magyarországnak védenie kell az emberi jogokat, így fel kell lépnie a népirtás ellen is” témát és szóba hozta a fent említett, gyarmatosítás nélküli múlt előnyeit is.
Ezen kívül egyéb fontos információkkal is ellátta a portálunkat: fogalmuk sincs, hogy hol állna a Központ, hisz „még lehetséges helyszínek sem merültek fel”, így felhúzás költségeit firtató kérdésünkre sem tudtak érdemben válaszolni. Összesen mintegy harminc fő dolgozna állandó jelleggel a Központban, és a magyar állam egy épület biztosításával kíván hozzájárulni a Központhoz – tehát lehet hogy felhúzás nem is lesz olyan drága, mert csak egy épület átalakítását és berendezését fogja magában foglalni.
A legfontosabb kérdésünkre is megkaptuk a választ, vagyis hogy az ENSZ hogy lenne képes megakadályozni egy népirtást: „A Központ feladata nem korai előrejelzés lenne elsősorban, hanem a korai előrejelzések alapján politikai ajánlások megfogalmazása a döntéshozók, nemzetközi és regionális szervezetek számára.
A Központ az ENSZ-en kívül az EU-val, az Afrikai Unióval és egyéb regionális és szubregionális szereplőkkel is szorosan együttműködne. Az ENSZ felé a Központ konkrét javaslatokat fogalmazna meg, amelyek a figyelemfelhíváson túl az ENSZ rendelkezésére álló valamennyi eszközt figyelembe venné. A Központ kiemelten számít azonban az EU és más regionális szervezetek pl. az Afrikai Unió együttműködésére, amelyek adott esetben sokkal hatékonyabbak lehetnek a világszervezetnél. A Központ további feladatai részletesen le vannak írva a mellékelt összefoglalóban (a megvalósíthatósági tanulmány tömörített, magyar nyelvű változata, amely a minisztérium ígérete szerint hamarosan a honlapon is kint lesz – a szerk.).”
Minden esetre a gondolat, így hosszan kifejtve nem hangzik rosszul – azonban hazánk általában az „apró részleteken” szokott elcsúszni, és ezek még nem láttak napvilágot. Viszont ha tényleg képesek lennénk üzemeltetni megfelelő szakmai szinten egy ilyen központot, azzal nem csak presztízst és hírnevet szereznénk, hanem a világ jobbá tételéhez is hozzájárulnák. A HírExtra kíváncsian várja a fejleményeket, és minden komolyabb fordulatról beszámol majd.