Eltemették a Himnusz szerzőjét

Előzőleg a Megváltó Krisztus székesegyházban, az orosz ortodox egyház főtemplomában ravatalozták fel, a gyászmisét Kirill pátriárka, az orosz ortodox egyház feje mutatta be. Dmitrij Medvegyev orosz államfő részvétnyilvánításában a "hazai irodalom klasszikusaként" emlékezett meg az elhunytról, s ettől kezdve a sajtó csakis a szovjet irodalom klasszikusaként szólt róla.

Mihalkov főleg gyermekverseket, szatirikus meséket és színdarabokat írt, ám egykor igen népszerű gyermekverseit a mai fiatalok már nem ismerik. Igazán híressé azzal vált, hogy Sztálin megbízta az Internacionálét felváltó szovjet himnusz szövegének megírásával. Sztálin halála után ő "írta ki" a szövegből az első változatban dicsőített diktátort, majd amikor Vlagyimir Putyin elnökként visszaállította az időközben elvetett szovjet himnuszt, Mihalkov írt új szöveget Alekszandrov "klasszikus" zenéjéhez.

Még inkább ismert arról, hogy a hetvenes évektől sok éven át volt a Szovjet Írószövetség elnöke, és aktív részt vállalt a másként gondolkodók, köztük Alekszandr Szolzsenyicin és Borisz Paszternak üldözésében.

A Kommerszant című orosz lap "össz-szövetségi jelentőségű udvaroncként" emlékezett meg az elhunytról, utalva nemesi származására. A lap szerint "amikor kellett, udvari bolond volt, máskor diplomata, ha az kellett, elárult, elítélt valakiket; másokat – ha lehetett – megvédett, néha, nem túlzottan, szenvedett; többnyire azonban a hivatalából adódóan másoknak okozott szenvedést. Volt minden, s közben őszintén tisztelt minden soron következő uralkodót és szerette az államot… A fő feladat nem az volt, hogy jót tegyen, hanem a túlélés.

Híres volt, fiakat nemzett, és azok is híresek lettek: ez a legfőbb érdeme. Ennek érdekében pedig lehet szolgálni, és át lehet harapni valaki torkát, bármit lehet tenni. Aki sikerrel jár, a társadalom oszlopa lesz. Oroszországban a XX. század úgy alakult, hogy a tisztesség és méltóság dolgában igen mélyre kellett süllyedni" – írta a lap.