Most aztán szembenézhetnek önmagukkal…

Naszódi Zsuzsa arról beszélt az MTI-nek, hogy számára a legizgalmasabb téma az ember, a személyiség maga, s ebből adódóan 12 éve főleg portrékat fest. Olyan hírességeket sikerült megnyernie, mint Karinthy Márton színházrendező, író, Dés László zenész, Popper Péter pszichológus, Radnóti Sándor irodalomtörténész, esztéta. A róluk és még 10 vezető magyar értelmiségiről készült portréját láthatják az érdeklődők szeptember 8-ig.

Olajfestékkel dolgozik vászonra, nagy alakú, 100×160 centiméteres arc, egész- vagy félalakos portrékat készít. Modelljeinek egy kép elkészüléséhez 16 órát kell ülniük, általában nyolc alkalommal jönnek és 2-3 órát töltenek a műteremben – magyarázta.
"Amikor az ecsetem elé kerülnek a +páciensek+, különböző lelkiállapotban vannak, de végül is nagy élmény, izgalmas kaland ez a fajta találkozás, és számomra meg nem unható" – hangsúlyozta a művész.

A portréfestészet intenzív figyelmet követel a festőtől, a modelltől pedig őszinteséget, így együtt izgul a modell és az alkotó a "végeredményért" – mondta.

Naszódi Zsuzsa tavaly áprilisi Portré és modell című kiállításáról Radnóti Sándor azt írta az Élet és Irodalom című hetilapban, hogy "saját portrénkkal találkozni sorsesemény… Szembenézünk magunkkal."

A portréfestészet a XVI. században lett önálló festészeti műfaj, virágkora a XVIII. századra tehető. "A portréfestészet nem csak abból áll, hogy valaki valakit lefest vagy megfest … a portréfestészet mögött hierarchia áll, a kultúrának, a szellemi életnek egy rétegezettsége" – írta a műfajról Esterházy Péter író.