Egy romagyilkosság utóélete

Nagycsécs, Tiszalök, Tatárszentgyörgy, Kisléta…

A hétfő hajnali romagyilkosság után sokadjára bolydul fel az ország. Az áldozatok, a közeli hozzátartozók, a környékbeliek, a roma társadalom rettegve várja, hol, melyik településen súlyt le ismét a közszájon már csak halálbrigádként forgó bűnszövetkezet.

A rendőri szervek megerősített biztonsági intézkedésekről szónokolnak, az ügyben eljáró nyomozó hatóságok egészében véve hallgatnak, a politika számot ad és számot kér, mindenféle megoldási javaslatokkal áll elő, a média a nyilatkozatok helyszínére loholva igyekszik lépést tartani az eseményekkel, a közvélemény pedig találgat: kik állhatnak a történtek mögött? Mi motiválja az elkövetőket arra, hogy ártatlan embertársaikat mészárolják?

Ezután eltelik néhány nap, és az élet visszarendeződik a „rendes” kerékvágásba. A brutális kivégzés hírét újabb szenzációk veszik át, s abban a pillanatban, hogy a nyilvánosság leveszi tekintetét az eseményekről, a döntéshozók figyelme is más ügyek felé fordul.

Bizony, a gyilkosságokhoz hasonlóan a tragédiákat követő históriák is kísértetiesen hasonlítanak egymásra. Így volt ez Nagycsécs esetében éppúgy, mint Tatárszentgyörgy vagy Tiszalök borzalma után. Ma még az ország Kislétával van elfoglalva, ma még ezrek kattintanak a mindössze négyszázaléknyi roma kisebbséggel bíró kis szabolcsi falucska honlapjára, valamint a gyilkosságról szóló híresztelésekre. Ma még mindenki, akinek módjában áll, a segítségét, a támogatását, vagy épp az igazságot ígéri.

Holnap Kislétának is szembe kell néznie azzal: hosszabb távon jórészt csupán magára számíthat a kedélyek lecsillapításában. A tettesek utáni hajtóvadászatból a helyi rendőrség egyetlen esetben sem veheti ki a részét, legfeljebb a rendszeres és korrekt tájékoztatásban bízhat. Marad tehát az áldozatok segítése, valamint helyiek mindennapos biztonságérzetének javítása. Megfelelően képzett szakemberek és persze szükséges anyagiak híján azonban mindez lehetetlen vállalkozásnak tűnik.

@@

Tiszalökön immár nyugalom…

Tiszalökön, – ahol április 22-én késő este a háza előtt lőttek agyon egy munkába induló 54 éves roma férfit, – mára ugyan lecsillapodtak a kedélyek, a település biztonságát azonban azóta sem sikerült újjászervezni. "A gyilkosság után közvetlenül hatalmas volt a felháborodás és a félelem az Újtelepen" – mondta lapunknak Gömze Sándor, Tiszalök polgármestere. (A Tisza-parti kisváros Újtelep nevű részén történt a gyilkosság – a szerk.) A környékbeli romák sokáig önszerveződéses formában védték otthonaikat, s ez elég sok feszültséget teremtett a városvezető szerint.

"Egyszer-kétszer személyesen kellett, hogy kimenjek és a helyi kisebbségi önkormányzat vezetőjével közösen kellett elmagyaráznom az összeverődött romáknak, hogy rendben van, szervezzék meg a védelmüket, de vigyázzanak, mert nagyon nagy veszélyt rejt magában, ha elszabadulnak az indulatok" – árulja el a polgármester.

Gömze szerint akkoriban gyakran előfordult, hogy éjszaka autókat állítottak, sőt dobáltak meg. Azóta azonban csillapodtak a kedélyek Tiszalökön. A városvezető a hét eleji események kapcsán azt is megosztotta munkatársunkkal, érthetetlennek tartja, hogy minden egyes településen olyanok az áldozatok, akik az ott élők szerint rendes, dolgozó, a többségi társadalomba asszimilálódott emberek. Gömze értetlenül áll az előtt is, hogy a most már több mint száz főre duzzadt nyomozócsapat képtelen előrehaladni a gyilkosságok ügyében.

… és tudatlanság honol

Mint mondta, gyakorlatilag semmiféle információhoz nem jut a település az elkövetőkről az óta, hogy az ügyet a Nemzeti Nyomozó Iroda mintegy fél órával a kiérkezés után átvette a helyi rendőröktől. A polgármester állítja, már olyan is történt, hogy egy magánnyomozó besétált a városházára, és egyszerűen felajánlotta szolgálatait, mondván: olyan információk vannak a birtokában, amelyek révén a hivatalos nyomozástól eltérő nyomvonalon tudna elindulni. (A polgármester szerint a szóban forgó magánkopó állítólag az áldozat valódi kilétéről is ígért felvilágosítást.) A városvezető végül elhajtotta a szerencsevadász detektívet.

A tragédia után néhány héttel egy nagyszabású fórumra is sor került Tiszalökön, amelyen a gyilkosságsorozatban érintett települések polgárőrparancsnokai, az Országos Polgárőr Egyesület elnöke, valamint egy, a nyomozásban részt vevő rendőrtábornok is tiszteletét tette, de Gömze szerint érdemi információk ezen sem hangzottak el.

Az áldozat hozzátartozóinak hogylétéről a polgármester a következő tájékoztatást adja: Kóka Jenő felesége maradt a korábbi házukban, munkája van, a lánya pedig már korábban sem lakott a családdal. Anyagi segítséget nem igényelnek, az önkormányzat mindössze a temetés költségeibe szállt be százezer forinttal.

A „feles” oldja meg a gondokat…

A biztonsági intézkedések szigorításáról szólva a polgármester elmondja, hogy már korábban is szándékukban volt a település közbiztonságának megerősítése, azóta pedig különösen égetővé vált ez e kérdés.

Nemrég beadtak egy állami pályázatot, amely egy kamerás megfigyelőrendszer kiépítéséről szól. A térfigyelő kamerákat a város összesen tizenhat pontján helyeznék el, elsősorban a bejövő utakra koncentrálva. A rendszert a helyi polgárőrség felügyeletére bíznák, akik a hatékonyabb kommunikáció érdekében a Tiszalöki rendőrőrsön külön szobát kapnának. A rendszer kiépítése mintegy 14 millió forintba kerülne, a pályázat még elbírálás alatt áll. Az eredetileg tizenkét fős tiszalöki rendőrőrs jelenleg hat fővel működik.