Külföld
Darfúr káoszba süllyedhet
Végéhez közeledik az Afrikai Unió és az ENSZ közös békefenntartó missziója a szudáni Darfúrban. A 3 éves mandátum alatt volt minden: vér verejték, könnyek. Siker? Nos, ez már nagyobb kérdőjel.
Szudán, pontosabban a szudáni terület múltja ennél azért többre taksálja az országot annál, ami az elmúlt 150, de különösen 60 évben történt. 1955 óta negyven év polgárháborúval telt el, a halottak száma több milliós, a szegénység óriási, a politika vezetés pedig korrupt.
2003-ban Darfúr tartományban kirobbant felkelés is az ország instabilitásának egy jele volt, vagyis a hatvan éve húzódó vallási-etnikai választóvonalat eddig nem sikerült – még nemzetközi segédlettel sem – eltüntetni. 2003 óta kétmillióan hagyták el lakhelyüket, s becslések szerint 450 ezer ember halt meg a harcokban és a járványokban.
2004-ben fegyverszünetet kötöttek a harcoló felek, majd 2007-ben az Afrikai Unió és az ENSZ elindította közös békefenntartó misszióját. A UNAMID feladata mindenek előtt az alapvető szükségletekre vonatkozó humanitárius ellátás biztosítása, a civil lakosság védelme, a jogállami működés szavatolása. Az AU-ENSZ együttműködés ugyanakkor hivatott a békefolyamat ellenőrzésére, s lehetőséget kell teremtenie a béketerv megvalósításához.
Sokan vannak, de nem elegen
A jogi hátteret a 2007. július 31-i 1769-es számú ENSZ BT-határozat jelentette, amely után az operatív munka 2007. december 31-én kezdődött. A Biztonsági Tanács 2008-as döntése alapján a UNAMID mandátuma 2009 július 31-ig tart. Az elmúlt másfél évben a békafenntartás 37 áldozatot követelt az AU-ENSZ koalíció katonai erejéből, a statisztikák alapján. 22 katona, 9 rendőr, 1 katonai megfigyelő, 1 nemzetközi és 4 helyi civil áldozatot szedett a szudáni forrongás. További adat, hogy – felfelé kerekítve – 1,6 milliárd dolláros költségvetéssel bír a küldetés 2008. július 1. és 2009. június 30. között.
A rendelkezésre álló 16.200 egyenruhás azonban nem biztos, hogy el tudja érni azt, amire hivatott. Még el sem kezdődött a misszió, s máris baljós árnyak tűntek fel az UNAMID fölött. Egyfelől már az is probléma volt, hogy Szudán elnöke nem szívesen látta az ENSZ-katonákat az AU rendfenntartói mellett. Omar al-Bashir szerint ugyanis az ENSZ Szudán rekolonizációjával próbálkozik Másfelől kérdés volt az, hogy hogyan lehet integrálni azt a 9.000 afrikai uniós katonát, akiket már 2006-2007-ben is hiteltelennek tartottak a fővárostól, Kartumtól nyugatra lévő Darfúr tartomány lakosai. Andrew McGregor, a Jamestown Alapítvány terrorizmus-szakértője szerint ennek oka az, hogy az „élni és élni hagyni” jelszó jegyében az AU katonák kevésbé lépnek fel hatékonyan, amit a lakosság zokon is vesz, jelesül számon kéri a védelmet.
@@
Nincs benzin és lőszer
Másfelől az Afrikai Unióval kapcsolatos probléma az is, hogy mire a katonákhoz megérkezne a támogatás, már el is szivárog. A gázolaj és benzin és lőszer út közbeni eltűnésének legfőbb okaként a fizetések rendszertelenségét jelölik meg. Ezzel nem csak a katonák mozgása, de az önvédelem is veszélybe kerül.
Újabb probléma, hogy az UNAMIÁD erők számára nincs lehetőség a letelepedésben való közvetlen hozzájárulására, csupán annak „bátorítására”. A darfúri földművesek igénye pedig pontosan nem ez.
Ugyan mindez a helyzet változhat, azonban radikális változást kár lenne elvárni órákkal az ENSZ-AU misszió mandátumának lejárta előtt. Sokat sejtet, hogy 2006-ban az egyik felkelő csoport vezére szerint a jelenleg még hatályban lévő fegyverszüneti megállapodás ellenére ki fognak újulni a harcok, ha az Afrikai Unió csapatai hazamennek. Az ENSZ nélkül viszont az AU-nak is sokkal nehezebb dolga lesz. Az infrastruktúra-fejlesztés az ENSZ égisze alatt történik, míg az AU gyakran saját problémáit sem tudja/akarja megoldani. Így pedig legfeljebb paktumokat lehet kötni és szemet lehet hunyni bizonyos dolgok felett, de békét fenntartani már jóval nehezebben. Ha egyáltalán lehet.