Bűnügy
Vérlázító botrány: bírság az életmentőnek
Normális helyeken kitüntetik az önzetlenül segítő, főleg életmentő állampolgárokat. Ez nem egy normális hely: itt megbüntetik negyvenezerre.
Vérlázító történetre bukkant az RTL Klub Fókusz című műsora. 2009. március 21-én súlyos közlekedési baleset történt az M1-es autópályán Tata magasságában. Egy francia autós rohant bele az előtte haladó traktorszállítóba. A külföldi autó kigyulladt, a sofőr eszméletlenül bennragadt az égő autóban.
Azt ezt észlelő Pápai Róbert autómentőjében ülve azon nyomban a helyszínre sietett. Méghozzá nagy sebességgel. Amint odaért kirángatta az eszméletlen franciát az égő autóból, majd többedmagával oltani kezdte a lángokat.
Később a helyszínre érkező tűzoltóhadnagy elmondta, segítsége életmentő volt. Mivel a lángokat több poroltóval sem tudták eloltani – ez csak a tűzoltóknak sikerült – valószínűleg bent égett volna az ájult férfi.
Hideg zuhany
Erre a Fejér Megyei Rendőr Főkapitányság Közlekedésrendészeti Osztálya gyorshajtás miatt tett feljelentést, és negyvenezer forintos bírságot szabott ki Pápai Róbertre. Első nyilvánvaló döbbenetünkön túllépve, egy szakértő segítségével utánanéztünk a törvényeknek. Azok azonban nem támasztják alá a rendőrség álláspontját. Ráadásul az említett műsor is elsiklott egy fontos jogszabály mellett, ami az egész történetnek új színt ad.
A bemondó hölgy elmondta, „egyik törvényünk szerint mindenki köteles segíteni, ha balesetet lát, egy másik jogszabály szerint a gyorshajtásért fizetnünk kell”. Mindkettő állítás igaz, a bökkenő ott van, hogy ez nem magyarázza meg a történteket, azaz nem itt van a kutya elásva.
A törvény
Merthogy kivételesen van a helyzetre alkalmazható rendelkezésünk, ám valamely oknál fogva ezt a főkapitányság nem vette figyelembe. Az idevonatkozó törvény (1999. évi LXIX. törvény a szabálysértésekről) 8.§, illetve a 31.§-ban meg vannak határozva azok a kizáró okok, amikor gyorshajtásért nem büntethető az ember.
A törvényben világosan le van írva, hogy „A törvény 5-9. §-aiban foglaltak esetében értelemszerűen alkalmazni kell az 1978. évi IV. törvényben (Btk.) meghatározott kísérlet, felbujtás, bűnsegéd, szándékosság, gondatlanság, beszámíthatóságot kizáró kóros elmeállapot, kényszer, fenyegetés, jogos védelem, végszükség fogalmát.”
Az 1978-as törvény erre vonatkozólag a következőt mondja ki: „Nem büntethető, aki a saját, illetőleg a mások személyét vagy javait közvetlen és másként el nem hárítható veszélyből menti, vagy a közérdek védelmében így jár el, feltéve, hogy a veszély előidézése nem róható a terhére, és a cselekménye kisebb sérelmet okoz, mint amelynek elhárítására törekedett”.
Bírságot neki, mert megérdemli
A törvények tehát egyértelműen kimondják, hogy mások életének mentésekor nem vonható felelősségre a gyorshajtó. Ez esetben pedig ez történt. Pápai Róbertet mégis megbüntették 40 ezer forintra. És akkor még nem is beszéltünk arról, milyen megaláztatás ez számára, mikor köszönő levelek helyett csekket hoz a posta.
Tény, hogy számtalan életidegen paragrafus van a jogszabályaink között, olyanok, amelyek nem csak egymással ellentétesek, de magával a józan gondolkodással, vagy az alapvető értékekkel sincsenek összhangban. Itt azonban nem erről van szó. Itt súlyos szakmai tévedés történt.
Csak egy apróság hiányzott
Nem állítjuk azt, hogy mindenképpen a bírság kiszabása volt a cél. Nem gondoljuk, hogy a rendőrség szeret rápróbálni a lehetséges szabálysértőkre és mielőbb kiszabni a büntetési összeget, hogy az állam bevételre tegyen szert. Biztosak vagyunk benne, hogy a rendőrség a szabályok maradéktalan betartásával végzi a munkáját.
Azonban vannak helyzetek, mikor egy minimális erkölcsi érzékkel megáldott hivatalnok kezében megáll a toll és elgondolkodik azon HELYES-e ezt az embert megbírságolni. Ha eljut idáig, akkor lehet, hogy önmaga fogja azt mondani: „na, őt azért mégis ciki lenne megbüntetni, hiszen megmentette egy ember életét”.
@@
Abban is biztosak vagyunk, hogy ekkor némi jóindulattal meg lehet találni azokat a kiskapukat, amelyek életszerűvé teszik az esetlegesen hiányos jogszabályokat, hogy elkerülhető legyen egy hasonlóan kínos eset, avagy – mint ebben az esetben is – fel lehet lelni a jogszabályokkal teljes összhangban levő megoldást.
2008. január 1-jét követően a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény 1. §-a (a továbbiakban: Kkt.) egyes közlekedési szabályszegések esetén – megváltoztatva a korábban kizárólag csak szabálysértésként elbírálandó jogsértések esetén az eljárás és bírság kiszabás gyakorlatát – kötelező jelleggel írta elő, egy eddig e területen nem alkalmazott büntetési nem, a közigazgatási bírság kiszabását.
A közigazgatási bírság kiszabásának jogalapját tehát
– a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény,
– a közigazgatási bírsággal sújtandó közlekedési szabályszegések köréről, az e tevékenységekre vonatkozó rendelkezések megsértése esetén kiszabható bírságok összegéről, felhasználásának rendjéről és az ellenőrzésben történő közreműködés feltételeiről szóló 410/2007. (XII. 29.) Korm. rendelet, (a továbbiakban: Korm. rendelet),
– illetve az ezzel kapcsolatos eljárás alapját pedig a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény teremtette meg.
A 2008. január 1-jétől hatályos jogszabályok lehetővé tették, hogy ugyanazon jogsértés esetén két eljárás is induljon, azaz egy közigazgatási eljárás, illetve egy szabálysértési eljárás. A Kkt. 21/B. § (2) bekezdése csak azt kötötte ki, hogy szabálysértési eljárásban azzal a személlyel szemben pénzbírság nem szabható ki, akivel szemben a hivatkozott törvény alapján közigazgatási bírság kiszabásának van helye.
Ennek lényege tehát, hogy az ilyen – kettős elbírálású, a Kkt. 21/A. §-ban meghatározott – jogsértések esetén a szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény alapján indított – a felelősség kérdését csak e törvény alapján vizsgálható – szabálysértési eljárás keretében bírság kiszabására nincs lehetőség, csak a vezetői engedély visszavonására lehetne intézkedni.
E jogszabályi környezet alapján a konkrét esetben a Komárom-Esztergom Megyei Rendőr-főkapitányság feljelentése alapján a Fejér Megyei Rendőr-főkapitányság – mint a Korm. rendeletben az eljárás lefolytatására kijelölt szerv – csak egy eljárást, a jogalkalmazókra kötelező erővel bíró, azaz a közigazgatási eljárást folytatta le, és szabta ki a közigazgatási bírságot.
Ennek az eljárásnak az alapját képező jogszabályok a felelősség alóli mentesülés kérdésének vizsgálatáról, a jogos védelem, illetve a végszükség intézményéről nem rendelkeznek, így a hatóságnak sem állt módjában ezen okokra hivatkozva a bírság kiszabását mellőzni. A Kkt. csak nagyon szűk körben fogalmaz meg kimentési okokat, melyeket az eljárás során figyelembe kell/lehet venni.
A jogsértés miatt szabálysértési eljárás kezdeményezésére nem került sor.
Megjegyezzük, hogy e kérdéskörrel többek között az Alkotmánybíróság is foglalkozott a 60/2009. (V. 28.) AB határozatában, amikor mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet állapított meg. Felhívta az Országgyűlést, hogy jogalkotási kötelezettségének 2009. december 31-ig tegyen eleget, szabályozza egyrészt a közigazgatási és a szabálysértési eljárás egymáshoz való viszonyát, másrét – a közúti közlekedésről szóló 1988. I. törvényben már szereplő kimentési okokon kívül – a felelősség alóli mentesülés egyes eseteit.
A cikkben félreérthető módon hozták össze a különböző jogszabályi rendelkezéseket, ezáltal hamisan tüntették fel a Fejér Megyei Rendőr-főkapitányság eljárását.
A hatályos magyar joganyag külön-külön szabályozza az egyes ügyekben lefolytatandó eljárások rendjét, teremti meg azok jogalapját, és nem teszi lehetővé, hogy a jogalkalmazók – a számukra esetlegesen kedvezőbb – egyes jogszabályi rendelkezéseket úm. összeollózva és sajátságosan értelmezve új eljárási szabályokat alkossanak.
A fentiek alapján a rendőr-főkapitányság határozata jogszerű volt, az eljárás a törvényi előírásoknak megfelelően került lefolytatásra.
Mit is jelent ez?
Azt jelenti, hogy az Alkotmánybíróság az általa vizsgált ügyek tekintetében nagyon sok hiányosságot állapított meg a Fejér Megyei Rendőr-főkapitányság által jelölt jogszabályban – köztük a jogorvoslati jogosultság hiányát is! – és ezért megsemmisítette néhány rendelkezését, a jogszabályt egészében alkotmányellenesnek találta és ezért kötelezte a jogalkotót átdolgozására.
Ugyan lehet csűrni-csavarni a dolgokat, hogy ettől még a jogszabály – bár alkotmányellenes elemekkel túlzsúfolt – érvényes, és ameddig meg nem szüntetik, addig alkalmaznia kell az eljáró hatóságnak, blablabla…
DE!
Itt van egy nagyon fontos kérdés, ami alapvetően meghatározza ENNEK a konkrét esetnek a problematikáját:
1. Amikor az eljárást megindítja a hatóság nem csak és nem kizárólag egyetlen tényt kell vizsgálnia, jelen esetben a sebességtúllépés tényét, mivel az önmagában bár szabálysértésnek NÉZ KI, de vannak esetek, amikor NEM AZ, ld. végszükség esete.
2. Márpedig – mielőtt a Közigazgatási Bírság kiszabására sor kerülne – azt is meg kellene vizsgálni, történt-e szabálysértés, mert ha nem – márpedig a végszükség kizáró ok – akkor máris nem lehet továbbfolytatni az eljárást, ergo közigazgatási bírságot sem lehet kiszabni.
3. A hivatkozott norma, mely a közigazgatási bírság kötelező kiszabását – mint már tudjuk, sok tekintetben alkotmányellenesen – elrendeli azt a címet viseli, hogy
„ 410/2007. (XII. 29.) Korm. Rendelet a közigazgatási bírsággal sújtandó közlekedési szabályszegések köréről,…” , vagyis ahhoz, hogy alkalmazható legyen, közlekedési szabálysértésnek kell bekövetkeznie. Ezt helyesen felismerte a reakciójában a Fejér megyei RFK is, hiszen ezt írta: „Ennek lényege tehát, hogy az ilyen – kettős elbírálású, a Kkt. 21/A. §-ban meghatározott – jogsértések esetén a szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény alapján indított – a felelősség kérdését csak e törvény alapján vizsgálható – szabálysértési eljárás keretében bírság kiszabására nincs lehetőség, csak a vezetői engedély visszavonására lehetne intézkedni.”
Ennek ellenére mielőtt áttért volna a szabálysértési eljárásról a közigazgatási eljárás lefolytatására nem vizsgálta, megvalósult-e szabálysértés, illetve van-e felelősséget kizáró ok?
4. Márpedig az 1999. évi LXIX. Törvény egyértelműen megfogalmazza mely esetekben mentesül az elkövető a szabálysértési felelősségrevonás alól, és mivel ez a jogszabály törvény, a jogszabályi hierarchia alapján felette áll a kormányrendeletnek, és elsődlegessége okán bizony a jogalkalmazó erre is figyelemmel kell legyen, így amennyiben az adott cselekmény a szabálysértési törvény alapján – felelősséget kizáró ok miatt – nem szabálysértés, a felelősségrevonás nem alkalmazható.
A Fejér Megyei Rendőr-főkapitányság pontosan és szakszerűen hivatkozta meg mindazon törvényeket, melyekben az eljárási alapelvek egyértelműen rögzítik azokat a fontos jogállami alapelveket – jogorvoslati jogosultság elve pl. –, melyek az alkotmányellenes kormányhatározatból hiányoznak.
A közúti közlekedési szabályok megszegése vagy szabálysértés, vagy bűncselekmény. Amennyiben szabálysértés, akkor elsőként a szabálysértési törvény, majd CSAK UTÁNA következik az alsóbb szintű jogszabályok vizsgálata, tehát ELŐSZÖR a TÖRVÉNYT majd utána – ha kizáró ok nincs – a kormányrendeletet kell alkalmazni.
Az már kizárólag a jogszabályok „kreatív” megvizsgálása, és némi empátia kérdése lett volna, hogy – az általa is meghivatkozott – 2004. évi CXL. Törvény a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 3.§ (2) c) alapján elvégezte volna az ott lehetőségére álló feladatot, és a határozatot felülvizsgálva megállapította volna, hogy a kérdéses esetben – mivel felelősséget kizáró ok valósult meg – a szabálysértési eljárást megszünteti, hivatkozva arra, hogy a szabálysértésekről szóló törvény alapján az eljárás lefolytatása nem lehetséges, így a kérdéses kormányrendelet ez esetben nem alkalmazható.