Interjú a tipikus politikussal

Szubtípusok

„Honnan tudod, hogy egy politikus hazudik? Mozog a szája.” – mondja ki az ősi vicc a humor mögé rejtett, gyakran keserű igazságot. Hisz ha ők azt mondják, hogy „intenzív egyeztetéseket folytattunk a kérdésben”, akkor az gyakran azt jelenti, hogy „nem csináltunk semmit”. De persze nekik is vannak fajtáik. Alapvetően négyfajta politikust különböztetünk meg itt, a HírExtra szerkesztőségében: a normálisat, a pártdroidot, a filozófust és a lazát.

A normálisból sokkal több van, mint azt a közvélemény gondolná, ám jóval kevesebb, mint amennyi egészséges lenne. A normális politikus képes válaszolni a feltett kérdésre (tehát megérti azt), nem próbál elkanyarodni az általa választott irányba. Mondatai összeszedettek, szakmailag értékelhetőek, és logikusak. Véleménye a sajátja, ám érezhető benne a párt hozzáállása. Van egy sajátos stílusa és némi értékelhető humort vagy frappáns megjegyzést is belesző a mondandójába. Utólag pedig nem írja át az egész, szemlére elküldött cikket.

A pártdroid egy beprogramozott politikus, ami azokat a bemagolt mondatokat sorolja mindenre, amit a pártban belevéstek az agyába. Önálló véleménye annyi van, mint egy levedlett zokninak (humora még annyi sem), mondatai gyanúsan egybecsengnek a tankönyvek szakzsargonjával. Képes bármilyen kérdésből a párt eredményeit hangoztató választ kihozni, és ezen a kérdés többszöri feltétele után sem hajlandó változtatni. Az elküldött cikket a pártvezérrel egyeztetve korrigálja.

A filozófus rettentő sokat beszél, de semmit sem mond. Konkrét válasz csak a legritkább esetekben hallható tőle, stílusa leginkább a filozófusokra hajaz, akik oldalakon képesek fejtegetni a vacsora elfogyasztásának értelmét úgy, hogy nem válaszolják meg, ízlett-e nekik. Mondatai, szóhasználata első ránézésre roppant mértékű intellektualitást tükröznek, de alaposabban átnézve gyakran értelmük sincs. A témák közt úgy csapong, mint egy esti majálisra tévedt lepke, humora érthetetlen, párthozzáállása változó. Elküldés után az amúgy is terjedelmes cikket legalább kétszeresére dúsítja az eltelt időben eszébe jutott gondolatokkal.

A laza nem sokat kertel: tömören fogalmazva megmondja frankót, nem nagyon rejti véka alá véleményét. Mondatai mindenki számára érthetőek, érvelése érzelmes és meggyőző, megjegyzései nagyobbat ütnek mint Kokó fénykorában. Megszólalásai gyakran eltérnek a párt irányvonalától, hajlamos a radikálisabb elgondolásokra, és gyakran elkalandozik az adott témától. A legnagyobb gond vele azonban, hogy minden második mondata az „ezt azért ne írjuk le” és az elküldés után egy sokkal szárazabb, pártorientáltabb cikk keletkezik az egészből, mint amilyen az interjú eredetileg volt.

Elképzelt interjú

Hogy önök is lássák, nagyjából hogy folyik egy ilyen interjú, megpróbáljuk ezt fölvázolni úgy, hogy az utolsó három kategóriába tartozó képzeletbeli politikusnak felteszünk három egyszerű, képzeletbeli kérdést. Csak hogy a meg nem történ párbeszéd még élethűbbé váljon, a Pártdroid legyen MDF-es, a Filozófus MSZP-s, a Laza pedig Fideszes politikus, bár ez nem a pártokat minősíti, hiszen mindenhol fellelhető mindegyik politikus típus. Az itt megjelenő írás a még vissza nem küldött, nyers változat – vagyis az, ami szóban elhangzana.

@@@

Mennyi az idő?

Pártdroid: Az MDF szerint a pontos időt immáron a Julián-naptárból módosított Gergely-naptár alapján számítandó ki, mivel a testület erről így döntött alapító okiratában. A párt – más pártokkal ellentétben – a hivatalos Budapesti időzónát veszi alapul, és figyelembe veszi az évek vége során esetelegesen keletkező szökőmásodperceket is. Ezek alapján könnyen kiszámolható, hogy a jelenlegi pontos idő két óra, ötvenhárom perc és huszonhat másodperc.

De ha már épp a naptárat kérdezte, hozzátenném, hogy ma van az egyéves naptári évfordulója annak, hogy az MDF eltörölte a haláladót. Mint azt bizonyára tudja, a haláladó egy olyan igazságtalan adónem volt, amely ellenkezett mind az MDF, mind a választók elképzeléseivel, így a párt időt és energiát nem kímélve kényszerítette rá a kormányt, hogy a költségvetési törvényben törölje el a haláladót. Ennek ünnepeljük most egyéves évfordulóját.

Filozófus: Tudja, az idő egy roppant szubjektív fogalom, egyes elméletek szerint nem is létezik, mások szerint pedig egyfajta szubsztikus spirálként néha egymásba gabalyodik, nem permanens időalagutakat létrehozva. De ha kissé materiálisabban kívánja vizsgálni a kérdést, akkor a felelet más lehet nekünk, és más egy közép-afrikai állampolgárnak, elvégre külön időzónában élünk. Végeredményében idő folyton változik, így még a Fidesz sem tudna érdemben pontosan válaszolni a kérdésre.

Laza: Elnézést, ha néha nem leszek tisztán hallható, csak épp egy családi grillpartin sütöm a véreset -menny már innen hülye kölke -, közben meg a Drazsé beszél hozzám hülyeségeket. Ha kér majd egy falatot, elküldöm önnek is, nagyon finom. Egyébként tizennégy ötvenhárom. Miért?

Mi a véleménye az SZDSZ-ről? (itt lehetne bármelyik párt, amelyik nem a sajátja)

Pártdroid: Az MDF markáns véleményt fogalmaz meg minden politikai ellenfelével kapcsolatban. Az SZDSZ valaha a rendszerváltás egyik nagy pártja volt, ám mára odáig süllyedt, hogy az MDF nem lát benne lehetséges érdemi szövetségest. Természetesen elképzeléseink ideiglenesen egyezhetnek, ám a frakció nem tartja elképzelhetőnek a hosszabb távú együtt-szavazást a liberálisokkal, vagy a kormánnyal. A költségvetést is csak azért fogadtuk el velük együtt, mert abba foglaltatott az MDF nyomására a haláladónak eltörlése.

Mint azt bizonyára tudja, a haláladó egy olyan igazságtalan adónem volt, amely ellenkezett mind az MDF, mind a választók elképzeléseivel, így a párt időt és energiát nem kímélve kényszerítette rá a kormányt, hogy a költségvetési törvényben törölje el a haláladót.

Filozófus: Én úgy gondolom, hogy a párt megítélése eléggé többsíkú. Elvégre nézhetnénk a liberálisok kókista és fodorista ágát, a Demszky-fémjelezte fővárost, vagy Kuncze előző évekbeli munkáját is – és minden alkalommal más választ kapnánk. Az SZDSZ egy kaotikus halmaz, amelynek egyes részei máshogy képviselik a liberalizmust és a baloldaliságot. A baloldaliság egyfajta út a közösséggé váláshoz. Mindenkiben lakozik baloldaliság. A baloldaliság feladhatatlan. Ezért fontos, hogy az országban sok helyütt képviselni tudjuk ezt a közösségi mentalitást, ezt az értéket – amely társadalmi bázis – és nem hatalmi szervezet.

Laza: Hát az SZDSZ egy nagy rakás trágya jelen állapotában. A szerencsétlen madarak azt se tudják, hogy merre röpködjenek a kis, kétszázalékos kalitkájukban, ám eközben a Jobbik nevezetű pumát próbálják csipkedni, mindenféle siker reménye nélkül. Ha meg most az a holdkóros Gusztos lesz az elnökük, akkor az egész Parlament a zsidózástól lesz hangos – ami rohadt unalmas és egysíkú lenne. De ezt inkább ne írja bele. Firkantson valami olyasmit, hogy kiegyensúlyozatlan, vergődő párt, amely esélytelen a felelős parlamenti képviseletre és nem méltó a rendszerváltásbeli önmagához.

@@@

Nem gondolja, hogy pártelnökének a tegnapi megszólalása kissé túlment a politikai korrektség határán?

Pártdroid: Az MDF teljes mellszélességgel kiáll Dávid Ibolya pártelnök mellett – mint ahogy tette azt mindig is. A pártelnökasszony beszédével kapcsolatban úgy gondoljuk, vannak idők, amikor keményebb hangvételre van szükség, és nem bújhatunk a politikai korrektség kényelmes köntösébe. A beszéd minden egyes mondata indokolt volt, és jól kifejezi a magyar belpolitikában kialakult helyzetet.

Azonban, amikor Dávid Ibolyáról van szó, nem feledhetjük érdemeit sem – az ő nevéhez kötődik például a haláladó eltörlése is. Mint azt bizonyára tudja, a haláladó egy olyan igazságtalan adónem volt, amely ellenkezett mind az MDF, mind a választók elképzeléseivel, így a párt időt és energiát nem kímélve kényszerítette rá a kormányt, hogy a költségvetési törvényben törölje el a haláladót. Ha nincs Dávid Ibolya, tovább létezne a haláladó is, amelynek most van az egyéves eltörlésének ünnepe.

Filozófus: A kérdést több szempontból lehet vizsgálni. El tudok képzelni olyan embereket, akikből a bejelentés nem felháborodást, hanem megelégedést váltott ki. Elvégre végre valaki kimondta, hogy mi a tényállás – ami eddig csak a parlamenten kívüli Jobbik privilégiuma volt. Ha valaki kimondja az igazságot, akkor az sok embernek fájdalmat okozhat, de a fájdalom korántsem lesz oly mértékű, mintha az azt kiváltó seb orvosi diagnózis nélkül fertőződne tovább. Egyébként intenzív egyeztetéseket folytattunk a kérdésben, és már formálódik a napirendünk az integratív attitűdű kongresszus időpontját illetően is, ahol szintén kiemelt kérdésként fogjuk kezelni a beszédet. Ezekben a napokban szeretnénk tárgyalni a kérdésről az ellenzékkel is.

Laza: Nézze, amit Orbán Viktor mond, az nem mindig takarja a párt egységes véleményét – bármennyire is kötelezve vagyunk bólogatni minden szavára. Sokan a beszédet a párton belül „a populizmus díszpéldányaként” emelgetik, de hát valahogy versenyre kell kelnünk Móóónikával és Józsi Baráttal. Ha a pártelnök nem így beszélt volna, akkor ment volna mindenki Barátok Köztöt nézni, vagy a Jobbikkal tüntetni, hisz ők legalább kimondják azt a c betűs szót. Egyébként maga nős? Mert lenne itt egy eladó feleség jutányos áron, két gyermek-tartozékkal. Süt, főz, mosogat és rohadt sokat kiabál…