A parlamenti választások egyértelmű esélyesei

Merkellel a győzelem felé

A CDU (és a vele szövetséges CSU) hét elején tartott kongresszusán döntöttek a két nagyon fontos döntést hoztak meg. Az egyik: újra Angela Merkelt állítják kancellárjelöltnek. A jelenleg is a kormány élén álló politikus ellen nem érkezett szavazat, a két keresztény jobbközép uniópárt tehát egyhangúlag támogatta őt.

Ez a voksolás persze csak formaság volt, ugyanis Merkel nemcsak a párttagok, hanem a választók körében is népszerű. A legutóbbi közvélemény-kutatások szerint Merkelt nagyszerű válságkezelőnek tartják a németek. (A pártja támogatottsága is visszatükrözi ezt, hiszen több mint tizenöt százalékkal állnak jobban, mint a szociáldemokrata SPD – s ezt az európai parlamenti választás eredményei is megerősíttették.)

A világ egyik legbefolyásosabb politikusának tartott Angela Merkel 2000 óta a párt elnöke és 2005 óta Németország kancellárja. Ebben a parlamenti ciklusban (2005-2009) nagyon nehéz négy év áll a nagykoalíciós (CDU/CSU-SPD) kormány mögött. A német gazdaság az utóbbi években nem növekedett a korábbi mértékben és emellett a növekvő munkanélküliség rémével is szembe kellett nézniük. A feladatokat addig sikeresen megoldották, s a választópolgárok is honorálták az erőfeszítéseket.

Angela Merkel korábban úgy értékelte a tevékenységüket, hogy „az általa vezetett konzervatív-szociáldemokrata nagykoalíciónak mindenekelőtt gazdasági téren sikerült jelentős eredményeket elérni, elsősorban a költségvetés hiányának csökkentését és a munkanélküliség lefaragását.

Németország saját erőből fog talpra állni

A rendkívüli kongresszuson a küldöttek határoztak a választási programról is. A CDU–CSU-szövetség választási programjának is a gazdasági-pénzügyi válsággal való küzdelem az alapja. Ennek megfelelően a programjuk leghangsúlyosabb része a követni kívánt gazdaságpolitika.

A CDU által hangoztatott gazdaságpolitikai modell a szociális piacgazdaság nevet viseli. A szociális piacgazdaság a kormányzó párt szerint megvalósult Németországban, s az egy jól működő, bevált modell, amit nemcsak, hogy meg kell tartani, hanem tovább is kell fejleszteni.

„Németországnak megerősödve kell kikerülnie a válságból, ennek pedig a növekedés biztosítása a legfontosabb előfeltétele” – jelentette ki Merkel.

A kancellár szükségesnek nevezte a korlátozott állami beavatkozásokat is: a választási program gazdasági részének középpontjában a beruházások előmozdítása, illetve az adóterhek csökkentése áll.

A finomítások, továbbfejlesztések és a gazdasági növekedés felpörgetése érdekében a kongresszuson Merkel bejelentette, hogy a választási programjának egyik fő eleme az adóreform, amelynek mottója: „több nettót a bruttóból”. A CDU és a CSU közös programjában az áll, hogy a 2009 és 2013 közötti kormányzati ciklusban 15 milliárd eurós adócsökkentési programot kell végrehajtania a német szövetségi kormánynak (itt főleg a kezdő – 14 százalékos – adókulcsot szeretnék levinni 12 százalékra).

Ezt annak ellenére hangoztatják a jobbközép pártok, hogy a szövetségi költségvetés rekordnagyságú hiánnyal számol (emiatt az Európai Bizottság is eljárást kezdeményezett Németország ellen), illetve az államadósság is több tízmilliárd euróra rúg.

Merkeléket azonban úgy gondolják, hogy e hatalmas adósságállományt is le lehet csökkenteni úgy ha egyfelől nem vesznek fel további hiteleket, másfelől az adócsökkentésekkel „stimulált” fogyasztás és ezáltal az egész gazdaság beindul. (Szívesen húztak párhuzamot azzal, hogy a második világháború után Németország is képes volt arra, hogy húsz év alatt egy virágzó gazdaságot építsen fel, anélkül, hogy adósságot halmozott volna fel.)

A dokumentum rögzíti még azt is, hogy a gazdaságot költséghatékonyabbá kell tenni. Ennek érdekében szorgalmazni fogják a megújítható és az eddiginél környezetbarátabb energiaforrások alkalmazását, illetve az atomerőművek modernizálását is.

S hogy ki lehetne partner ebben?

A nagykoalíció – hacsak az SPD valami egészen nagy hajrát nem produkál és a többi kis párt is kis támogatottságot nem ér el – minden bizonnyal nem fog megismétlődni, ezért a CDU és CSU már jó előre leszögezték, hogy legszívesebben a jobboldali liberális FDP-t tekintik kívánatos koalíciós partnernek. Már persze, ha az ambíciózus programjukkal nem nyerik magukat túl…