Mesterházy Attila: a program eltitkolása nemzetárulás

Orbán Viktor előrehozott választásokat követelve levelet írt az MSZP elnökségének. Mit szólt?

A Fidesz elnöke sokadszorra fogalmaz meg ultimátumot ahelyett, hogy dialógust kezdeményezne az általunk fontosnak tartott válságkezelő intézkedésekről. Mi azonban a cselekvésben hiszünk, ezért támogatjuk a kormányt. A megkezdett válságkezelő programot végig kell vinnünk, s ez számunkra azért sem kérdéses, mert már láthatóak az eredményei. A forint stabilizálódik, a nemzetközi pénzügyi bizalom erősödik hazánk iránt. Állandóan kioktatnak bennünket, hogy rossz, amit az ország érdekében teszünk. Alternatívaadás nélkül bírálnak. Csak populista és demagóg frázisaikat puffogtatják. Ha mindent megvalósítanánk, amit ők követelnek, akkor elszabadulna a forint, az égbe szöknének a devizahitelek törlesztő részletei. A nemzet érdekében arra kérem a Fideszt, álljon elő konkrét válságkezelő programmal. Ha van egy hatékonyabb, kevésbé fájdalmas programjuk, akkor annak eltitkolása valódi nemzetárulás.

Orbán Viktor azt mondta, hogy egy a tábor, és ez elég nagy, több mint az ország fele.
Ez nem elég indok az ő érvelésükhöz az előrehozott választásokat illetően?

Ez megint tökéletes csúsztatás. A Fideszre nem a nemzet 56 százaléka szavazott, hanem a szavazásra jogosultaknak csupán az egyötöde. A több mint nyolc millió emberből 1,6 millió.

A közvéleménykutatások szerinti papírformát hozta az MSZP az EP-választáson. Ezen túl érte Önt meglepetés?

Igen. Számos baloldali szavazó otthon maradt. Sőt a számok azt mutatják, hogy egyes helyeken a baloldali szavazók a Jobbikra adták le a voksukat. Az, hogy minden idők legalacsonyabb választási részvétele volt. Öt millióan nem mentek el szavazni.
Meglepett a Jobbik választási eredménye is. Beérett a Fidesz kettős beszéd politikája. Egyértelmű elhatárolódás híján a Fidesz-szavazók egy része felbátorítva érezte magát arra, hogy voksával a Jobbikot segítse. Emellett ezt az érzést erősíthette az is, hogy a Fidesz-KDNP szövetség több mint 200 önkormányzattal koalícióban működnek együtt a Jobbikkal. Szerintem a Jobbik politikája veszélyes társadalmi folyamatokat indít el, éppen ezért minden demokratikus érzelmű pártnak – ahogy ezt Európában a jobb- és baloldali pártok teszik – határozottan meg kell különböztetnie magát az ilyen politikai képződményektől.

Mennyire volt nehéz a frakcióval elfogadtatni a Bajnai-féle programot?

Külső kényszer alatt, a világgazdasági válság diktálta forgatókönyv szerint kellett cselekedni a kormánynak és ebben mi partnerei voltunk és maradunk is. Tudtuk, hogy csökkenteni kell a kiadásokat, s emiatt a szociális, jóléti intézkedésekhez is hozzá kell nyúlni. A rossz és a kevésbé rossz között kellett választania. Teljesen természetes, hogy ezt a polgárok áldozatvállalásként élik meg. Mi sem örömünkben, könnyű szívvel hozzuk ezeket a döntéseket; észérvek döntenek, az emberek életét akarjuk biztonságosabbá tenni.

Mindezt úgy kellett véghez vinnünk, hogy ilyen demagóg és radikális, felelőtlen ellenzéke kevés kormányzó pártnak van Európában, mint amilyen nekünk. Soha, semmiben nem lehetett legalább egyfajta nemzeti minimumban megegyezni, pedig az ország érdeke az lett volna.

Ha már áldozatvállalás. Eddig is voltak megszorító intézkedések, az áldozatvállalás nem újdonság. Ennek a következménye az lett, hogy például Pécsett Páva Zsolt úgy nyert, hogy két és fél éve még az „őszödi beszéd” után is le sikerült győzni. Az új kormányfővel mintha elmaradt volna az a katarzis, ami Gyurcsány Ferenc érkezésekor megvolt.

Mit jelent a katarzis?

Gyurcsány érkezésével érezhető volt egy felszabadultság a baloldalon, hogy végre, van egy Orbánunk, aki karakán, vezéregyéniség. Most ezt Bajnai Gordon érkezésével nem lehet érezni, pedig egy válságkezeléshez esetleg elkelne.

Nem lehet a két szituációt összehasonlítani. Az egyik esetben Gyurcsány Ferenc különösebb előzmények nélkül lemondott, meglepte a kongresszust és az MSZP-t is. Válságban pedig nehéz katarzist elérni. A programot az minősíti, ha sikeresen kezeljük a válságot, lehetőleg minimalizálva ennek társadalmi hatásait. A frakcióban volt „katarzis”, bár valószínűleg ezt az ország jelentős része másként értékeli. A nemzet érdekében vállalt válságkezelést elfogadni, tudván, hogy népszerűségromláshoz vezet. A pártpolitikai szándékot háttérbe szorította az országért érzett felelősség.

Sokszor vádol az ellenzék, hogy a hatalmunkat akarjuk meghosszabbítani. Tessék már nekem megmondani, hogy melyik képviselő az, amelyik örömében kockáztatja saját választókörzeti mandátumát is azáltal, hogy megszavaz nagyon nehéz intézkedéseket a parlamentben? Az lenne a mi hatalmunk a meghosszabbítása, ha odadobjuk a gyeplőt, s azt mondjuk, hogy jöjjön a Fidesz! Hozza meg ő a döntéseket, aztán majd mi zsűrizzük őket! Az országgyűlési választásokon pedig azt mondhatnánk, hogy lám, ti sem tudtatok mást csinálni, mint mi. Mi pedig eközben szép lassacskán építjük az imázsunkat.

Pécs: aki a politikához ért, tudja, hogy ilyen gyorsan nem változnak pártpreferenciák. Bajnai Gordon kormánya pár héttel a pécsi választások előtt állt fel. Azt várni, hogy egy hónap alatt ekkora pártpreferenciabeli különbséget bármilyen kormány, bármilyen jelölt le tudjon dolgozni, az a politikához való hozzá nem értést jelentené. Pécsett tisztes eredmény született, egy jó jelölttel a maximumot hoztuk ki az adott helyzetből. Én a Bajnai-kormánytól sem azt vártam, hogy akár az európai parlamenti választásokon, akár szeptemberre hatalmas pártpreferenciabeli változást hozzon. Azt várom, hogy ha végrehajtjuk a programunkat, akkor az emberek lassan megértik, hogy mit miért teszünk, s ennek lehet tendenciájában pozitív változás az eredménye. Ennek adok esélyt az országgyűlési választásokig.
@@

Frakcióvezetőként mit érez, milyen állapotban vág neki a szocialista párt a következő időszaknak?

A szocialista frakció felelősen viselkedik. Egy szélsőségesen rossz helyzetben a legrosszabb eshetőség elkerülése az elsőrendű cél. Természetese, hogy ezeket a nehéz döntéseket nehéz szívvel hozzuk meg, Például én is szívesebben szavaztam meg a tizenharmadik havi nyugdíj bevezetését – s csak jelzem, hogy akkor a Fidesz nem támogatta a szavazáson ezt a kezdeményezést – mint annak a visszavonását.
Természetesen a hangulat nem rózsás, és a helyzet sem. Nagyon sok szakmai egyeztetés és vita mentén működünk együtt a Bajnai-kormánnyal. A frakció pozitívan éli meg, ha figyelembe veszik javaslatainkat, ami hatással van a döntéshozatalra.

Nem régen kiderült, hogy a fővárosi frakcióban is vannak, akik szorgalmazzák az előrehozott választást. Ennek oka, hogy szerintük akkor a Fidesznek elő kellene állnia a farbával, s a 2010-es önkormányzati választásokon a szocialisták jobb eredményt tudnának elérni.

Régebben felvetődött ez, s nem csak politikusok, de elemzők között is.

Politikusok között ez pikáns.

Volt ilyen alternatívánk. Amikor Gyurcsány Ferenc lemondott, dönthetett volna a szocialista frakció arról, hogy feloszlatja a parlamentet, s az előrehozott választások kiírását kéri a köztársasági elnöktől. Akkor azzal érveltünk, hogy a nemzet érdekében történő azonnali cselekvésre van szükség, a válságot rögtön kezelnünk kell. Ez a válságkezelés még nem jutott túl a felén, sok intézkedés van még hátra: a gazdaságélénkítés, a munkahelyek megőrzése és a társadalmi negatív hatások csökkentése. Szeptembertől a kevésbé fájdalmas, sőt, a válságkezelés emberek által pozitívumként is megélhető része jönne. Belekezdtünk, nem állhatunk meg félúton. Nincs más alternatíva: menni előre ezen az úton, befejezni a programot, hiszen ez a nemzet érdeke, ezt várják el tőlünk a saját szavazóink. Hétfőn pedig a frakció egyhangú szavazattal meg is erősítette ezt a szándékát.

Ha már a válságkezelést említette. Gazdasági problémák a válságot megelőzően is voltak, sok megkezdett, de befejezetlen programot hagytak maguk után. Baloldali berkekből hallható Lendvai Ildikóra, Szekeres Imrére és Kiss Péterre célozva, hogy a párt ezzel a vezetéssel nem lesz képes úgy megújulni, hogy következetesen végig tudjon menni a válságkezelés útján.

Ön a megújulás szót használta, én inkább a modernizációt használnám, utóbbi ugyanis számomra folyamatot jelez, előbbit pedig statikus dolognak tartom. Alkalomszerűen megújuló párt nincs, csak olyan, ami folyamatosan modernizálódik. Hiszen az élet és a körülmények is változnak. Ebben is vannak azonban szakaszok.

Ebben a modernizációs folyamatban minden baloldalért aggódó embernek helye és feladata van. A szereposztás csak másodlagos. Politikai tartalom nélkül nem lehet szervezeti modernizációt végrehajtani. A jövő feladata, hogyan tudunk visszaszerezni egy millió elveszett szavazót. Ehhez a következő hetekben politikai stratégia készül, hogy meg tudjuk mondani az embereknek, milyen Magyarországot képzelünk el.

2010 után milyen irányban várható a generációs elmozdulás?

Ez attól függ, hogy milyen eredményeket érünk el a választásokon, hogyan értékeljük a párt akkor aktuális helyzetét. 2010-ben két választás is lesz. A válságkezelés lezárulása az első cezúra, a parlamenti választás a másik, s akkor kell majd a helyzetet értékelni, s meglépni azokat a lépéseket, amelyek az önkormányzati választásokra jobb esélyeket teremtenek. Én egyébként a generációs együttműködésben hiszek, mert a siker záloga a lendület és a tapasztalat ötvözése.

Miben változtatná meg az MSZP politikáját, például a kommunikációs stílus, a prioritások, az eszmei háttér kérdését tekintve?

Például sokkal kezdeményezőbbnek kellene lennie. Túl sok időt töltünk azzal, hogy a Fideszhez képest határozzuk meg a mondanivalónkat. Akkor tudunk sikeresek lenni, ha a saját programunkról beszélünk. Emellett sokkal keményebben kell reagálnunk a Fidesz hazugságaira, hogy a jobboldali kommunikációs hazugságokra és csúsztatásokra épülő egész pályás letámadást visszaverjük. Nem szabad elbújni, megijedni, szégyellni a baloldali értékrendünket.

Ideológia? Pár hónappal ezelőtt azt mondtam: „fél balra át”-ra van szükség. Ne tévesszük szem elől, annyit lehet visszaosztani az emberek számára, amennyit a gazdaság megtermel. Ezen azt értem, sokkal markánsabban kell a szociáldemokrata értékeket képviselnünk, ami különösen igazzá vált a válságkezelés során. Azért „fél”, mert a baloldali politikai soha többet nem felejtheti el, hogy csak addig nyújtózkodhatunk, ameddig a takarónk ér.