Külföld
EU: se veled, se nélküled
Nincs világos válasz, hogy előnyös vagy hátrányos nekünk az Európai Unió. Mégis kimondható, hogy a se veled se nélküled állapot végső soron inkább a bent maradásnak kedvez.
2. Áfa-alapú saját forrás: ennek beszedése és befizetése minden tagállamra azonosan vonatkozó egységes kulcs alkalmazásával történik, amelyet az uniós szabályozásnak megfelelően számított, harmonizált hozzáadottérték-adó (HÉA) alapjára kell vetíteni. 2004-től a tagállamok a harmonizált áfa-alap 0,5 százalékát kötelesek befizetni. Az adóalap (vetítési alap) egyik tagállamban sem haladhatja meg bruttó nemzeti termékének (GNPi) ötven százalékát.
3. A bruttó nemzeti jövedelem (GNI) alapú befizetések. Az uniós szabályzatnak megfelelően ez egységes kulcs alapján számított hozzájárulás. Amennyiben a költségvetés előző forrásai nem fedezik a költségvetési kiadásokat, úgy a bevételek és kiadások közötti „rést” a GNI forrással töltik ki. A GNI alapú forrás egységes kulcsát minden évben a közös költségvetési eljárás során alakítják ki, a többi bevételi forrás mértékének ismeretében.
4. További befizetési cím az Egyesült Királyság visszatérítési igényére vonatkozó, 1984-ben elfogadott korrekciós mechanizmus, amely csökkenti az Egyesült Királyság áfa- és GNI- alapú hozzájárulását. A korrekció költsége a többi tagállamot terheli.
Nehéz egyértelműen állástfoglalni abban a kérdésben, hogy jó-e nekünk az Európai Unió tagjának lenni, vagy nem. Mivel ma minden kérdés politikai színezetet kap, ezért nyilvánvaló, hogy egy MSZP-s politikus egészen mást fog mondani, mint egy fideszes. És ugyanígy tesznek a hozzájuk kötődő szervezetek, meg „szakértők”.
Tény, hogy az uniós tagként befizetési kötelezettségünk van, ám az is tény, hogy jóval nagyobb összeg ami hazánkba vándorol az uniós költségvetésből. Ennek oka, hogy az unió strukturális alapjai azzal a céllal jöttek létre, hogy a fejletlenebb régiókat részesítsék előnyben a fejlettebbekhez képest. Mivel Magyarország régiói – Budapest kivételével – messze az EU-s átlag alatt vannak, a pénzek beáramlása öt éve folyamatos (sőt valójában már a belépés előtt is voltak olyan alapok, amelyekből pénzt láthattunk).
Jól állunk
Ez a pénzáramlás a 2007—2013-as időszakban is folytatódik. Magyarország már most a rendelkezésre álló források 25 százalékát lekötötte, ami a régió többi országához képest kétszer akkora nagyságrend (átlag 11 százalék).
A kutya azonban nem itt van elásva. A helyzet ugyanis az, hogy a források nagy részét úgy vehetjük csak fel, hogy előtte megfinanszírozzuk azt. Ezt vagy bankok, vagy az állam segítségével lehet megtenni. Azaz, ha az ember uniós forráshoz akar jutni előtte kénytelen eladósítani magát. Ez a válság közeledtével egyre nagyobb kockázatot rejt. Ezért a bankok is egyre kevésbé adnak hiteleket.
A másik komoly probléma uniós létezésünkkel, hogy az ország azzal, hogy lebontotta a vámhatárokat, teljesen kiszolgáltatottá vált a nyugat európai versenynek. Egy hatalmas piac része lett, aminek a szabályait nem könnyű megtanulni. És ennek a piacnak az is velejárója, hogy az országunkban megtermelt profitot kiviszik, hogy más országban költsék el. Ez pedig talán a legnagyobb gondja a csatlakozásnak.
Mert hiába jönnek be hatalmas pénzek a vállalkozások fejlesztésére, ha azokat aztán a tulajdonosok, kihasználva az ország komparatív előnyeit, úgy forgatják meg, hogy mondjuk a dupláját kiviszik. Klasszikus gyarmati példa.
Sötét jelen
És bizony, mikor sokan mondják, hogy gyarmati sorba kerültünk a csatlakozással, akkor erre a helyzetre gondolnak. Nehéz ezzel vitatkozni, ám valamire fel kell hívnunk a figyelmet. Mi lenne akkor, ha nem lennénk tagjai az Uniónak? Ha ezt végiggondoljuk, akkor rájöhetünk, nagyon sötét lenne a jelenünk. Például összeomlott volna az államháztartás, november környékén bekövetkezett volna az államcsőd. Nem lett volna aki kihúz a trágyából.
Ha nem lennénk a tagjai az EU-nak, akkor nem részesülhetnénk azokból az alapokból, amikből most, (ezek ezermilliárd forintos nagyságrendek), miközben minden bizonnyal ugyanolyan függőségben lennénk, mint most vagyunk. Egy unióval határos, kis ország nem tudná magát úgy függetleníteni az EU-tól, hogy közben ne kerüljön gyarmati szintre. Belülről nyilvánvalóan jobban tudjuk az érdekeinket érvényesíteni, mint kívülről tudnánk.