Egy választás kimeneteléről dönthet a halott elnök

Szorosnak ígérkeznek a libanoni parlamenti választások. Különösen aggasztó, hogy a bejrúti elemzők szerint a Hezbollának és szövetséges pártjainak jó esélye van a győzelemre a rivális Március 14-e Fronttal szemben. Egyelőre ugyan nincsenek megbízható közvélemény-kutatási eredmények, ám június 7-ére még a legoptimistábbak is baljós fejleményeket jósolnak. Természetesen Szíria és Irán örömmel üdvözölne egy új bejrúti kormányzatot, ám az Egyesült Államok és a térség stabilitásáért aggódó egyéb szereplők számára katasztrofális következményekkel járna, ha az elmúlt négy év szír-ellenes koalícióját a politikai ambíciókkal is rendelkező, un. sub-state terrorcsoportként nyilvántartott Hezbollah törné meg.

Amerikai ráhatás

Az Egyesült Államok alelnöke, Joe Biden pénteken kijelentette, hogy a Libanonnak folyósítandó financiális segélyek a június 7-ei parlamenti választások eredményétől függenek, mely tényszerűsítéssel az Irán és Szíria által szponzorált Hezbollát akarta figyelmeztetni: meg se próbálja a jelenleg még hatalmon lévő, nyugatbarát vezetést kitúrni a kormány mögül. A magabiztos terrorpárt válaszként a szövetségeseinek gyűrűjében vonult a hétvégén Bejrút utcáira, hogy a tömeges felvonulásokkal demonstrálja széleskörű támogatottságát.

Alig két hétre a parlamenti választásoktól, a libanoni demokrácia heves vajúdása két egymással szembenálló táborba kényszeríti a szavazókat. A Március 14-e Front zömében szunnita muszlimokból tevődik össze, akik jó kapcsolatok ápolására törekednek az Egyesült Államokkal, Franciaországgal és a mérsékelt szunnita arab államokkal, míg a Hezbollah shíta többségű, Amerika-ellenes, zömében iráni és szír érdekeket képvisel. Bár Biden kijelentette, hogy Amerika nem akar az ország belügyeibe avatkozni, és Siniora mellet a Hezbollával szimpatizáló Nabih Berri, libanoni házelnökkel is találkozott, egy pillanatig sem kérdéses, melyik párt jelenti a legnagyobb veszélyt az amerikai támogatásokra nézve.

A rendszer a tét

A 128 tagú libanoni parlamentben, a Hezbollah jelenleg 14 széket tudhat a magáénak, de az már majdnem biztosnak mondható, hogy ez a szám június 7-e után csak növekedni fog. Sok elemző már egyenesen fölcsuszamlásszerű változásokat valószínűsít a helyi parlamentális rendszer működését illetően. Ahogy az iszlám fundamentalisták aránya növekszik, a demokratikus keret úgy gyengül meg egyre jobban, ha számuk eléri a kétharmados többséget, a jelenlegi politikai berendezkedés tarthatatlanná fog válni. A korábbi ciklusokban a miniszterelnöki pozíciba mindig szunnita politikus került, míg a shíták legfeljebb a házelnökségig juthattak. A keresztények hagyományosan mindig a relatíve lényegtelen posztokat töltötték be.

A Hezbollah és egy másik shíta frakció, az Amal, valamint egy keresztény párt, a Március 8-a Szövetség ormótlan nemzeti egységbe tömörült, amely folyamatosan próbál több más kissebb csoportosulást is magába csábítani. A Hezbollah emellett az egyetlen olyan frakció, amely a ’70-90-es évek pusztító polgárháborúi után még mindig fegyvert visel, ám saját bevallása szerint, többé már nem a „belső ellenség”, hanem Izrael „elrettentése” végett. Ha egy általa vezetett nemzeti egységkormány jutna hatalomra, a jelenlegi parlamenti parlamenti többség feje, Saad Hariri kijelentette: Inkább vonul majd ellenzékbe, semmint, hogy a Hezbolla koalíciójához csatlakozzon. A Hezbollah feje, Hassan Nasrallah sejk erre azzal válaszolt, hogy „nem fog könyörögni”.

Ki ölte meg Hariri-t?

A könyörgés nem is lenne a Hezbollah stílusa, annak idején Saad Hariri apjánál sem ezzel próbálkoztak. 2005. február 14-én nem sokkal déli tizenkettő után, hatalmas robbanás rázta meg a bejrúti St. Georges Hotel homlokzatát, éppen akkor, amikor a miniszterelnök, Rafik al-Hariri és gépkocsikísérete elhaladt előtte. A detonációnak olyan ereje volt, hogy egy csaknem kétméter mély krátert harapott ki az úttestből, a hotel épületén kívül még a szomszédos brit érdekeltségű HSBC Bankot is elpusztította. A merényletben 23 ember halt meg, testrészeket még a több tízméter távolságban fekvő épületek tetejéről is gyűjtöttek össze. A döbbenet szinte órákon belül körbegyűrűzte az egyész Közel-keletet, senki nem tudta, miért kellett Hariri-nek meghalnia, ki követte el, és ki állt a merénylet mögött.

A körülményes spekulációk közül akkoriban a szíriai érintettség tűnt a legvalószínűbbnek, a határozott vádemelés azonban egészen a mostani hétvégéig késett, amikor is a Der Spiegel c. német magazin hiteles forrásokra hivatkozva szenzációs fordulatot hozott a nemzetközi nyomozásban. A Spiegel állítása szerint, az al-Hariri gyilkosság kitervelője és kivitelezője egyaránt a Hezbolla „különleges erőinek” műveleti szárnya. Hariri sikeres üzletember és politikus volt, egyre növekvő és széleskörű támogatottsága termetes tüske lehetett a shíta vezető, Nasrallah sejk oldalában. 2005-re a milliárdos, nyugatbarát miniszterelnök népszerűsége már egyértelműen túlnőtte a forradalmi vezető mutatóit, emellett jó kapcsolatot igyekezett ápolni a Nyugattal, mellyel jobban talán semmivel sem tudta volna maga ellen hergelni a fanatikus és spártai elveket valló Hezbollát. Hariri-nek voltaképpen azért kellett meghalnia, mert alternatívává nőtte ki magát az addig egyeduralmi szélsőséggekkel szemben.

Ellenzéki koholmány?

Amíg a Hezbollah egy normális politikai szervezet színeiben kívánja magát feltüntetni, mely jogosult a demokratikus választások által biztosított lehetőségekre, az ő szárnyai alatt működik az a fegyveres terrorszervezet is, mely a reguláris libanoni hadsereg erejét is túlnőve, saját magának diktálja a törvényeket. A Hezbollah rántotta az egész országot az Izraellel való fegyveres konfliktusba 2006-ban, melynek több mint ezer civil áldozata volt, a túszejtésen kívül azonban még számos más súlyos bűncselekmény is terheli a számlájukat. A Spiegel leleplező anyaga után természetesen nyomatékosan tagadnak olcsó „koholmánynak” nevezve az anyagot, melyel szerintük a Nyugat csak újból belepróbál avatkozni az ország belügyeibe és a júnus 7-ei választások kimenetelébe.

Érdekes adalék, hogy a Spiegel állítása szerint az ENSZ-törvényszék hónapok óta tud a bizonyítékokról, azokat a libanoni feszültség továbbmélyítésének elkerülése miatt nem teszik közzé. Az ügy annyira friss és szenzációs, hogy még az érintettek is csak párszóban tudtak reagálni, az ENSZ-törvényszéket is felkereső Spiegel semmilyen írásos vagy szóbeli felvilágosítást nem kapott. A keményvonalas izraeli külügyminiszter, Avigdor Lieberman szerint az új bizonyítékok napvilágrakerülésének nemzetközi következményei lesznek, és a jelenleg még kitűnő választási esélyekkel rendelkező Nasrallah sejket azonnal törvényszék elé kell állítani. Nasrallah nem csak az Egyesült Államok, de Izrael terrorlistáján is kitüntetett helyet foglal el.