Amit soha senki nem tartott be, de az LMP-t és a Jobbikot elverik miatta

Ez már pofátlanság

Úgy látszik a politika az utóbbi időben elfelejtett reálisan gondolkozni. Elgondolnak valamit – jelen esetben a kispártok lejáratását – majd a „nagyszerű tervet” végre is hajtják, anélkül hogy rájönnének: ha a megnézik azt a másik szempontból, akkor akkora öntökön-rúgás az egész, hogy a jóravaló férfiember mindkét heréje belereped. Most is ez történt.

Vannak nekünk választásokat szabályzó törvényeink, amiket soha senki nem tartott be – és ez a tény köztudott, kimondott, hangoztatott, mégsem tesz senki semmit. Példának említhetnénk, hogy parlamenti választások kampányánál jelöltenként egy millió forint a kampányra maximálisan fordítható összeg – ezt persze össze lehet dobni, aztán szétosztani úgy, ahogy a párt jónak látja.

Ezt az összeget a pártok euróban szokták érteni, ugyanis a legnaivabb elemző is rájöhet, hogy a négy parlamenti párt ennél vagy százszor többet szánt a parlamenti választási kampányaira az elmúlt években. Persze vannak a kiskapuk, a „szívességből” hirdetők, meg az aktivisták, de ennek ellenére, ha valaki venné a fáradságot és utánajárna a végtelenül túlbonyolított pénzügyi tranzakcióknak, akkor rájönne, hogy ez a csillagászati összeg jóval túllépte a fejenkénti egymilliót.

Politikai kortesbeszéd

Vannak ilyen szabályok az EP választás alkalmával is – amit ugyanúgy égi magasságokból letojnak, ahogy az LMP költségkímélő kampányát. Van például a főváros által megszabott maximális kihelyezési engedély az oszlopok tetején elhelyezhető táblákra (elefántfül): ez jelenleg kétezer darab. Nos, csak az egyik cég 8000 darabot árusít, kereslet pedig van rá. Persze lehet, hogy azért vesznek meg a pártok mondjuk tízezret, hogy nyolcezer a raktárban pihenjen, arra várva, hogy egyes szélsőségesek tönkretegyék a táblákat, és ki lehessen őket cserélni – de ez kissé naiv elképzelés. Ám az ügy senkit nem érdekel – még Bojár Iván Andrást sem.

Pedig Bojárt megérinthetné a dolog, ahogy a szaporodó óriásplakátok, és az egyéb kifejezetten városképromboló visszásságok is, elvégre a Városháza városarculati tanácsnoka. De nem, őt a kicsi zöld matricák érdeklik, amit az LMP aktivistái ragasztottak szanaszét, és amit a pletykák alapján nem lehet anélkül eltávolítani, hogy a festék le ne jöjjön a felületről (már ami festve van…). 

Legalábbis erre lehet következtetni a csütörtöki nyilatkozatából, amelyben természetesen megemlíti a Jobbik illegális plakátjait is. (Megemlítené az LMP illegális plakátjait is, csak nekik nincs ilyen – legalábbis a szerkesztőség tagjai a várost járva nem találkoztak eggyel sem. Ha mégis valaki lát egyet, az kérem fotózza le és a képet küldje el a szerkesztőség címére – csak hogy ne ítéljünk elhamarkodottan). Az FKF Zrt. Bojár kezdeményezésére feljelentést tett az LMP ellen.

Ugye nem szembetűnő a dolog? A parlamenti pártok nagy kihágásait elnézi, de a kicsiket azonnal leszólja. Nem olyan, mintha valamelyik nagypárt tartana bábelőadást Bojár főszereplésével? A dologgal csak az a baj, hogy rettentő átlátszó. Persze ezzel nem azt mondjuk, hogy a vadplakátolás jó, vagy hogy ne kéne büntetni. Csak annyit, hogy érdemesebb lenne a gerendával kezdeni, mielőtt kiveszik a szálkát.