Kiberjobbik – A szélsőség az interneten kompenzál

A Generáció 2020 egy két éve fennálló és eddig 12 tanulmányt közreadó magyar ThinkTank csoport. Április 29-én „Internet és politika” címen, az ő szervezésükben került megrendezésre az a minikonferencia, ahol a fent említetteken kívül a magyar internetes közösség főbb jellegzetességeiről, az internet nyújtotta kampánylehetőségekről és a demokráciára tett hatásairól, valamint a közbeszéd újszerű tematizálásáról is szó esett.

A posztmodern politikai kampány

Barkóczi Balázs politológus, a Generáció 2020 előadója a konferencia első szekcióját megnyitva kifejtette, hogy a hagyományos politikai intézmények tekintélye látványos erodálódásnak indult, a fogyasztói igények megváltozásával a perszonifikált pártoknak egyre inkább egy szurkolótábornak kell megfelelniük. A posztmodern politikai kampányban hihetetlen szerepet kap a választó bekapcsolása, melyre látványos példa a Jobbik EP-választási bannerje, amin a saját választóit arra bátorítja, hogy on-line tegyenek javaslatot a kitűzőkre, plakátokra kerülő szlogenekkel kapcsolatban.
A politikai részvétel tevékenységi formái a blogok, fórumok, chatek és közösségi oldalak által indultak terjedésnek, ám érdekességként megemlíthető, hogy a kezdetben még demokratikus utópiáknak szánt felületek felett, ma már általában a kicsiny és radikális kisebbségek vették át az uralmat. Az antik fórumokkal ellentétben, az internet által nyújtott politikai terekre az emberek szilárd politikai referenciákkal lépnek – mondta Barkóczi és megjegyezte, hogy saját kutatási során egyetlen egyszer sem találkozott olyan fórumozóval, aki a sajátjától különböző online vélemények miatt változtatott volna a politikai elkötelezettségén.

A radikális az interneten kompenzál

Barkóczi szerint, azután hogy a radikális hangok jobbára kiszorulnak a hagyományos kommunikációból (TV, rádió, nyomtatott sajtó), az interneten próbálkoznak kompenzálni, mégpedig nagyon eredményesen. Az általa említett példa értelmében, a fórumok élete a következőképpen tagolható: Azután, hogy a feldobott problémára, jelenségre, a közösség megoldás-orientált tagjai visszafogottan reagálnak, a fórum eléri azt a látogatottságot, ami már a radikális elemeknek is kihagyhatatlan lehetősségé válik. A szélsőséges hozzászólások lassan teljes parttalanságba döntik a kommunikációt, majd a fórum megszűnik. Így lehetséges, hogy egy kisvárosi játszótérről kezdett vita, a Budapest – Tel Aviv tengelyről való „színvonalas” diskurzusba fordul át.

Azáltal, hogy a radikalizmus sokkal jobban tud élni a posztmodern politikai lehetőségekkel, arra gondolhatnánk, hogy ennek hatására az off-line kommunikációban és a társadalomban szerkezetében is komoly átalakulások várhatók. Zsolt Péter, a Méltányossági Politikaelemző Központ kutatási igazgatója szerint azonban az interneten éppen, hogy képlékennyé válik a politikai meggyőződés, rengeteg példa van arra, hogy ugyan az a felhasználó az egyik szélsőségből, rögtön az ellenkezőbe csap át. A médiaszociológus kifejtette azt is, hogy a korábbi jóslatokkal ellentétben éppen annak lehetünk a szemtanúi, hogy az internet nem változtatta meg – vagy legalábbis nem olyan mértékben – a társadalmat, ahogy azt a technológiai determinizmus megjósolta.

„Miért ilyen hülyék a politikusok?”

– Kérdezte szabatosan az egyik konferáló Hampuk Richárdot, miután a Person Magyarország Kft. fiatal stratégiai tervezője „Error 404 :_(” címen adott rövid helyzetjelentést a magyar politikusok on-line megjelenését illetően. Hampuk az előadása bevezetőjében arra a bizarr on-line marketing anomáliára hívta fel a figyelmet, amit Person-os berkekben csak Obamániának szignóznak a kollégák. A céget felkereső magyar politikusok 80 százaléka már az ajtóból azzal indít, hogy neki egy olyan weboldal kellene, mint amilyen Obamának is volt.

Hampuk és kollégái elkeseredetten keresik a választ például arra, hogy mit tartanak a politikusok annyira fontosnak a „linkek” menüpont alatt. A tanácsot kérők zöme a „kapcsolat” menüpontot a legnagyobb természetességgel hagyja el – holott ez az egyik legfontosabb és legkézzelfoghatóbb internet nyújtotta lehetőség – de a más oldalakra mutató linkek gyűjteménye, „az kell”. Volt olyan, az internetet napi szinten használó szakember is, aki a politikus vagy párt elérhetőségeire csak 10 perc keresés után bukkant rá egy rögtönzött próba során. „Hogyan lesz ebből közösségépítés?” – kérdezi Hampuk.

Obama még a nemzetbiztonsági érdekre is fittyet hányva, már a kampányt megelőző időkben sem tette le – akár csak egy pillanatra is – az okos telefonját, mellyel a legtöbb kongresszusi ülésről real-time tudósított a blogján. Hampuk szerint komoly hiba az is, hogy a magyar politikusok jó részének oldalai tipikusan csak négyévente egyszer, a kampányidőszakban dübörögnek, egyébként pedig sem üzeneteket, sem on-line fogadóórát sem bármilyen más lehetőséget nem biztosítanak a választóknak a bázisépítés érdekében: „A bizalom fenntartása elhanyagolhatatlan tényező” – mondta Hampuk, akivel a konferencia után a HírExtra külön is elbeszélgetett:

@@
Nagyon kiakadtál ezen a linkes dolgon. Tudnál mondani egy-két példát, amikor a politikus valami egészen vicces dolog hivatkozását helyezte el az oldalán?

Olyat láttam, hogy valaki a mindmegette.hu receptjeire linkelt át, ami lényegében nem baj, de amikor van egy oldal és azon 50 link, azt nem hiszem hogy bárki végig fogja böngészni. Akkor inkább csináljon egy menüpontot, ahol a kedvenc receptjei sajátos elkészítési módját mutatja be, akár videóval is. A legrosszabb példát egy állami vezető honlapján találtam, ahol a kedvenc linkek között több szolgáltató céget és panziót is láttunk.

Szerintem egy politikusi honlap nem gazdasági társaságok reklámozására való. Ebből a példából is látszik, hogy a politikusok nem azt a tartalmat keresik, amik a választókat érdeklik, hanem amit maguk úgy gondolnak, hogy ki kell rakni. A linkelések arra lehetnek jók, hogy a linkelt oldalt még keresőbarátabbá tegyék, mivel egy adott oldalra minél több link mutat, annál előrébb kerülhet a keresőkben.

2008-ban az Obama legnagyobb riválisának az oldalára látogató felhasználókat egy hegyes, lemenőnapos világ fogadta. Milyen lehetőségek vannak politikai tartalom és design között? Mennyire tudnak ezzel a magyar politikusok élni?

Az a fontos, hogy designnak is tükröznie kell a politikus kialakított imázsát. McCainnél azt próbálták meg kihasználni, hogy Obamával szemben ő egy sokkal tapasztaltabb, konzervatív értékekkel bíró, megfontoltabb ember. Ezért voltak a designelemek is olyanok, amilyenek. Később McCain el is ismerte, hogy digitális írástudatlan. A magyar piacon ez a fajta digitális imázsépítés egyáltalán nem következetes.

Konkrét példák kiemelése nélkül, én azt látom, hogy a magyar politikusnak egyedül az a fontos, hogy legyen feltöltve valami, mert megmondták neki, hogy weboldal az kell. Arra, hogy ezzel valaki hatékony imázsépítésbe kezdett volna, még nem is láttam hosszú távú példát. Ez még a kampánykor sem tükröződik sőt, a saját meglátásom szerint 2006 során, mind az MSZP, mind a Fidesz képviselőjelöltjeinek oldalai egy-egy sémára születtek.

Ezzel kapcsolatban azt az érvelést hallottam, hogy a pőre sablonosság éppen a választó tájékozódását segíti. Valóban ez a lényeges brandépítésnél, hogy az egyik legyen nagyon narancs, a másik nagyon piros?

Ez egy furcsa helyzet és csak akkor releváns, ha egy vadonatúj politikusról van szó. Ha őt bepirosozzuk, vagy benarancssárgázzuk – és ugye a választási kampányok során a pártok népszerűsége növekszik – akkor az valóban hozhat neki szavazatokat. De nem egyszer látunk olyan példát is, hogy nagyon népszerűtlen periódusban, egy adott párt jelöltje mégis bejut egyéni képviselőként, azért mert a választókerületben őt Gipsz Jakabnak ismerik, aki sokat tett a városért, és tök mindegy, hogy milyen színekben indult.

Eddig még csak egy pár EP-választásos microsite került fel a netre, gondolod, hogy a számuk majd feljebb kúszhat?

Remélem (nevet). Amit látok, hogy az MSZP nagyon retró-designt vett fel, az ő oldaluk már elérhető. A Fidesz nagyon konzervatív, inkább arra megy rá, hogy azokat a vádakat, melyek folyamatosan érik őket (pl. hogy nincs programjuk) ezekkel a microsite-okkal és az itt található videókkal hárítsák. Az MSZP-nél pedig az érezhető, hogy inkább elvonatkoztatni kívánnak az eddigi arculattól, a retróval akarják megmozgatni a fiatal választókat, a microsite még nem az EP-választásról szól, inkább a válságkezelésről.

Az internet költséghatékonyságát is említetted az előadásodban, mégsem tűnik egyértelműnek, hogy a hagyományos kampány drágább lenne a webesnél, emellett az utca nyilvánosabb fórum is mint az internet. Elárulhatod, hogy a politikusok általában mekkora összegeket költenek egy-egy oldalra?

Azt sajnos nem. Az internet költséghatékonysága alatt azt értettem, hogy ennél mérhetőbb marketingeszközt nem tudsz mondani. Én látom az analitikában, amikor megnézzük egy oldal látogatottságát, hogy honnan jön a felhasználó, mennyi ideig marad az oldalon, miket néz meg, stb., míg egy TV-hirdetés vagy óriásplakát hatékonyságát nem tudod ennyire direkten mérni. A legjobb viszont az, hogy szegmentálva tudod elérni a célréteget.

Ha a megrendelő kiköti, hogy számára a 18-25 évesek megtalálása a fontos, én a lehető leghatékonyabban tudom elérni azokat. Erre a plakát is képes, de mivel a szórás jóval nagyobb, azokért is fizetsz, akikért nem akarsz. Mindemellett én is úgy gondolom, hogy az internet soha nem lesz képes átvenni a hagyományos kampányeljárások szerepét teljes egészében, ám a felhasználók számának növekedésével egyre-egyre hangsúlyosabb lesz.

Láttam, hogy nagyon ingattad a fejedet, amikor Zsolt Péter a technológiai determinizmusról beszélt, gondolod, hogy az internetnek igenis számottevő befolyása van a társadalom struktúrájára?

Akkor ingattam a fejemet, amikor arról beszélt, hogy az internetnek nincs hatása az oktatásra. Én pont azt gondolom, hogy ennek a jövőben teljesen át kell alakulnia, mert mi volt régen? Voltak enciklopédiák, könyvek, ebből tanult az ember, majd visszaadta az órán, és végül gyakorlatban kamatoztatta. Most beírom a Google-be, hogy atomfizikai elméletekre lennék kíváncsi, és az egyből ki is dobja.

Nincs szükségem arra, hogy magoljak, hisz’ 25 perc alatt elsajátíthatom azokat a részleteket, amit más éveken keresztül magol, hogy bármikor fel tudja idézni. Ez a tudás állandóan elérhető, míg egy enciklopédiát nem biztos, hogy ilyen gyorsan megtalálod a könyvtárban. Az oktatásnak a jövőben sokkal inkább a gyakorlatiasságra kell összpontosítania, mint az elméleti tudásra, hisz azt a wikipédia és hozzá hasonló oldalak helyettesíthetik.