Markó: „…a nacionalizmust is felülről szítják”

Személy szerint mely változtatásokat értékeli a legfontosabbnak az alapszabály-, illetve a programmódosítások között?

Az alapszabály módosítása nem jelentett lényeges változást az RMDSZ eddigi struktúrájában. Igaz, van egy módosítás, amelynek fontos a tartalma, s fontos a szimbolikus üzenete is. A Szövetségnek van egy kulturális és oktatásai kérdésekkel foglalkozó testülete, ez a Kulturális Autonómia Tanács (KAT). Ennek a szabályozását úgy változtattuk meg, hogy ide behívhatunk az Erdélyi Magyar Nemzteti Tanácsból is küldötteket. Ez egy nyitás azok felé, akikkel megállapodást kötöttünk, s a megállapodásban benne foglaltatott, hogy a KAT szabályozását ilyen módon módosítani fogjuk. Az RMDSZ politika struktúráját ez nem fogja jelentősen befolyásolni, de – mint mondottam – ez mégiscsak egy nyitás.

Ami a programunkat illeti: az alapelvek húsz éve változatlanok, s nincs is miért változtatni, legfeljebb konkretizáljunk, s hozzáigazítjuk az adott politikai időszak adta lehetőségekhez. Fontosaknak tartom például az Európai Unióról szóló tételeket, azok részletezését. Ezzel kapcsolatosan külön nyilatkozatot is elfogadtunk.

Ön személyesen is nyilatkozta, hogy az EMNT-vel hosszú távú együttműködésben érdekeltek. Ez mennyire tűnik kölcsönösnek?

Nem kell letagadni a véleménykülönbségeket, amelyek vannak, s valószínűleg lesznek is. Az együttműködés csak kölcsönös alapokon, kölcsönös érdekek mentén képzelhető el. Az európai parlamenti választásokkal kapcsolatosan is volt egy közös érdek, amely mentén létrejött a megegyezés. Az RMDSZ részéről azt mondtuk, hogy egy egymás elleni versenyben az RMDSZ is lecsúszhat az 5 százalékos küszöb alá, miközben azt is valószínűsíteni lehetett, hogy Tőkés Lászlónak most nem is nagyon lenne esélye egyedül bejutni. A legvalószínűbb forgatókönyv az lett volna, hogy a versenyző felek kiütik egymást: ennek elkerülése tehát kölcsönös érdek.

A további együttműködés is a kölcsönösség jegyében fog lezajlani, azonban sokat fog nyomni a latban, hogy hogyan szerepelünk az európai parlamenti választásokon. Ha bebizonyosodik, hogy az összefogáshoz megvan a megfelelő társadalmi támogatottság, akkor ez minden bizonnyal folytatható lesz. Rossz szereplés esetén ingatagabb talajra kerülhet a megállapodás.

A kongresszuson jelen volt többek között Traian Băsescu államelnök és Emil Boc demokrata-liberális miniszterelnök is, valamint a szociáldemokraták. Éppen a PD-L-PSD nagykoalíció az, amely politikai alapon cserél tisztségviselőket, ami a magyarságot még érzékenyebben érinti. Ezek után éppen ők mennek el az RMDSZ kongresszusára. Ez érdekes.

Annál is inkább, mert a mi esetünkben a politikai csere etnikai következményekkel is jár. Nem az történik, hogy kiszorul az RMDSZ, hanem hogy kiszorulnak a magyarok. Ezt ők érzik is, a jelenlétük ilyen szempontból kéznyújtás szeretett volna lenni – ennek őszintesége a jövőben fog kiderülni. Az államelnök meg is fogalmazta, hogy a két kormánypártnak felül kellene vizsgálnia az intézkedéseit, ő tudja, hogy ez minket érzékenyen érint. Hogy ennek lesz-e folytatása, azt meglátjuk a következő időszakban.

Az is igaz, hogy az EP-választások mellett lesz még egy államelnök-választás ősszel, s nyilvánvaló, hogy a magyarok szavazatai döntőek lehetnek.

Tehát lehetséges, hogy az államelnök és a miniszterelnök egyszerűen kihasználták az alkalmat a kampányolásra azzal, hogy részt vettek az RMDSZ kongresszusán?

Nyilván ezt senki nem fogja beismerni, bár valószínűleg ez is benne volt a jelenlétben. Bár ők valószínűleg ettől függetlenül is tudják, hogy egy majdnem 7 százalékos magyar közösségből számos helyzetben lehet döntő tényező.

Akár a kongresszuson kívül volt-e az elmúlt időszakban valamilyen megbeszélés Ön, illetve Băsescu és Boc között a magyar tisztségviselők kérdéséről?

Emil Boc-kal többször is beszéltem erről, s különösen a Székelyfölddel kapcsolatosan tettek ígéretet arra, hogy nem nyúlnak a magyar vezetőkhöz. Ez azonban csak a demokrata-liberális párt nevében történt ígéret, a szociáldemokraták részéről ilyet nem kaptunk.

Traian Băsescu is hasonlót vállalt. Magyarországi látogatása után nem sokkal ellátogatott Székelyföldre, s ott egy sajtóértekezleten az RMDSZ-t élesen bírálta, majd pár nappal később meghívott Cotroceni-be (az elnöki rezidencia – a szerk.) tárgyalni. Ott ő is azt ígérte, hogy Székelyföldön nem nyúlnak a magyar vezetőkhöz.

Azért itt-ott már voltak leváltások, ha még nem is tömegesen. A mostani kormányrendelet nyomán tömegesen kapták meg Erdély-szerte a felszólítást magyar tisztségviselők leváltására. Elvben őket meg is lehetne erősíteni, csakhogy én nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy vajon mennyit fognak közülük valóban megerősíteni a pozíciójukban.
@@
Hogyan sommázná az elmúlt öt hónapot az RMDSZ és a román pártok viszonyát illetően?

Lassan normalizálódik a helyzetünk, hiszen a választások után többféle zavar is volt körülöttünk. Próbáltunk a kormánykoalíció tagjaivá válni, aztán a kormányzó pártok és az államelnök részéről súlyos szószegések történtek. Az RMDSZ-en belül is elég sok kérdés volt a körül, hogy a kormányból ellenzékbe kell menni. Polgármesterek, önkormányzataink joggal aggódtak, hogy mi lesz az elkezdett munkákkal, pályázataikkal. Lassan a helyzetünk tisztul, éppen most készülünk egy bizalmatlansági indítvány benyújtására a liberális párttal együtt.

A liberálisokkal kapcsolatban is voltak zavarok, amikor egy rövid ideig a barikád más-más oldalán álltunk. Azt gondolom, hogy mára kialakult az, hogy ellenzékben hogyan tudunk együttműködni.

A kormánypártokkal is tartjuk a kapcsolatot, a demokrata-liberális párttal árnyalatnyival jobban szót tudunk érteni, mint a szociáldemokratákkal.

Némileg elébe is ment a következő kérdésnek. Ezek szerint tehát a PNL-hez való viszonyuk maradt, amilyen volt, közben egy kis kitérővel.

Igen, de a nézetkülönbségek félretételéhez az is hozzájárult, hogy a liberális pártnak új elnöke van, akivel másképpen tudunk tárgyalni. Természetes, hogy a volt miniszterelnökben, Călin Popescu-Tăriceanuban maradt egy tüske a koalíciós próbálkozásunk után. Tüske azonban bennünk is volt, nézőpontunk szerint neki is több ponton kellett volna másképpen eljárnia.

Crin Antonescut, az új nemzeti liberális elnököt óriási tapsvihar fogadta a kongresszuson. Ezek szerint az RMDSZ tagjai számára is egyértelmű, hogy ki a stratégiai partner…

Esetleg azt jelentheti, hogy Crin Antonescu alkalmas arra, hogy rokonszenvet ébresszen a magyarokban. Egyébként ez részben szólt a liberálisoknak, s részben annak a személynek, aki egyrészt egy fiatal generációt képvisel, másrészt ki is lóg a politikai klisékből, egy frissebb, kötetlenebb politikus. Erre most elég nagy az igény.

Másik téma. Milyennek ítéli meg a csángó magyarság helyzetét manapság?

A csángó magyarság helyzete kevesebbet változott 1989 óta, mint az erdélyi magyarok helyzete. Sokkal mélyebbről indultak a rendszerváltáskor, s egészen 2004-ig gyakorlatilag minden befagyott. Ami változás volt, hogy saját szervezetet tudtak létrehozni, magyarországi támogatásból a magyar nyelv oktatását önkéntes alapon, vasárnapi iskolákban meg tudták indítani.

2004-ben történt egy olyan fordulat, amikor be tudtuk vinni a csángóföldi iskolákba a magyar nyelv oktatását – ami nem jelenti a magyar nyelven való oktatást. Ez hivatalosan történt, az állam által fizetett tanárok által azok számára, akik ezt aláírásukkal igényelték. Beindult egy lassú előrehaladás, ma Csángóföldön több iskolában tanítják a magyar nyelvet, de tanulni továbbra is románul tanulnak.

Másrészt a legnagyobb problémát nem tudtuk megoldani, viszont nem is oldhattuk meg mi. Ez a magyarul való misézés kérdése. A csángó identitás legerősebb támasza a vallás, sajnos ez mindmáig nem oldódott meg.

Az oktatással kapcsolatban is voltak problémák…

Ez egy lassú, de fontos változás, hiszen ez azt jelenti, hogy a csángókat elismerik magyar anyanyelvűekként, magyarokként, amíg ezt eddig nem tették meg Bukarestben. Való igaz, hogy ezzel nem szűnt meg minden nyomás. Továbbra is próbálják a szülőket lebeszélni arról, hogy kérjék a magyar nyelv tanulását, de azért némi nyitás történt, ami az eddigiekhez képest azért jelentős változás.

Tud-e valamint tenni a Szövetség azért, hogy biztonságérzetet nyújtsanak a román nyomás alatt lévő csángó szülőknek?

A legnagyobb biztonságot akkor tudtuk nyújtani, amikor kormányon voltunk. Romániában felülről szokás befolyásolni a hangulatot, a nacionalizmust is felülről szítják, vagy oltják. A leghatékonyabb út az, ha a román pártokon keresztül próbáljuk meg megoldani azt, hogy a csángó magyarokon lévő nyomás mérséklődjön, vagy megszűnjön.

Erre most milyen esély látszik?

Van esély, mert beszélő viszonyban vagyunk a román pártokkal, s az is látható – amint az látszott a kongresszuson is –, hogy az RMDSZ szavát azért figyelembe veszik.