Emésztési nehézséget okoz ugyanakkor, hogy a teljes receptsor mindeddig nem ismert. Látni ugyan jó néhány összetevőt, ezek azonban egyelőre csupán keserízt adnak, ráadásul nem is igazán akarnak összeállni. Bajnai Gordont ismerve viszont jó lesz sietve kérődzni. Magyarország leendő főszakácsa ugyanis aligha fogja odaégetni a kaját. Ha mégis, mehet a levesbe.

Gazdaság

Azt látni, hogy az üzleti világnak egyelőre igen smakkol a menü. A hazai gazdasági élet szereplői gyaníthatóan rég nem ízlelt fogásra leltek Bajnai Gordon főztjében. (Bokros Lajostól a Reformszövetségig lényegében az összes komoly szaktekintély a miniszterelnök-jelölt által meghatározott irányokat vázolta korábban.) A külföldi befektetők, valamint Brüsszeli pénzügyérek pedig afféle karakteres ungarische gulasch-t láthatnak Bajnai sparheltjén, amely remélhetőleg a jövőben sem fog a kelleténél puhábbra főni. Persze itthon azt sem felejtik el megjegyezni: a desszert (a vállalkozások terheit csökkentő adójavaslatok képében) még hátra van. Tulajdonképp világos a kereskedelmi és termelő szektor rendelése, azonban nem árt azt is felvenni: a minap vázolt megszorítások csupán az államháztartás stabilizálására jók, a jelenlegi központi bevételek mellett. Vállakozásteher-csökkentés tehát csak újabb (ki)spórolásokkal hajtható végre - természetesen az állampolgárok kontójára.

Állampolgár

Bizonyos szempontból érthető az emberek tányért eltoló mozdulata. Túl sok rosszat voltak kénytelenek lenyelni az elmúlt húsz évben ahhoz, hogy – válság ide vagy oda – büdös legyen nekik ez az itthon fortyogó katyvasz, s nemcsak a politika által kínált ételtől, hanem az élettől is elmenjen a kedvük. Van viszont egy összetevő, amit nem árt alaposan meghámozni. Tetszik vagy sem, de olyan zsíros falatok megvonása miatt indulnak tömegesen az utcára, amelyeket eléjük sem szabadott volna tenni. Ha ugyanis a Bokros-féle 1995-1998-as normál pályára állítás után nem kezdődött volna meg az állam cukrosbácsivá minősítése gyakorlatilag a teljes politikai elit részvételével (csak emlékeztetőül: Meggyesi Péter 100 napos tojását például az MDF-et leszámítva az összes parlamenti párt megszavazta), akkor mára euróval fizetnénk a húsvéti sonkáért. (Más kérdés, hogy még mindig arról megy a vita, mi lesz a 13. havi bérekkel, valamint nyugdíjakkal, holott lehet, érdemesebb lenne arról disputálni, lesz-e mit enni a tizenkettedikben.) Valahogy azt kéne megérteni, hogy a mindenkori miniszterelnök (hívják azt akár Orbán Viktornak) is csak abból tud főzni, ami a spájzban van. Esetleg mehet kölcsönkérni. De – mint tudjuk – az már régen rossz.

Ellenzék

Eddig nagyrészt arról volt szó, milyen szakács lesz, illetve milyen menüvel készül Bajnai Gordon. Etetésben azonban mások (is) jeleskednek. Míg a narancsot, almát is megvető párt szerepét egész tűrhetően tálaló MDF hajlandó receptet cserélni a jövendő kormányfővel, a Fidesz-KDNP szövetségnek mindez eszében sincs, mondván: Bajnai, illetőleg az MSZP és szabaddemokrata kuktáik csupa rosszat forralnak a nemzet számára. S minthogy érdemi hozzáfűznivalójuk nincs az ország sorsáról folyó vitához, maradnak a jól bevált lózungok. Akinek nincs szava, legyen legalább jelszava nem igaz? Illegitim, felhatalmazás nélküli kormányról, emberek elleni összefogásról beszélnek, amiben természetesen soha nem vettek, és most sem vesznek részt. Kérdés: mi az, amiben igen? (Az előre hozott választásokat leszámítva persze.)

Szociológus

Könnyű megérteni Ferge Zsuzsát, a nemzet társadalomtudós-asszonyát is, mikor azt mondja: szörnyű íze lesz Bajnai főztjének, sőt, már megint a legszegényebbeknek jut a legtöbb a fekete levesből. Szociológusként nyilván nem ugrándozhat az asztal körül örömében, amikor újabb kenyérrevalót vonnak el az emberektől, hiszen neki az a dolga, hogy ott álljon a fazék fölött, és minden egyes adalékot társadalmi szempontból vegyen szemügyre. A gazdasági megfontolások pedig más (ét)lapra tartoznak. Más kérdés, hogy ő legalább alternatív recepttel is elő tud állni, mint azt keddi nyílt levelében meg is tette.

Étek vagy vétek?

Rendkívül vegyes tehát a Bajnai Gordon-féle eledel-alapanyagok fogadtatása. S talán csak az ilyen pillanatokban válik világossá: a politikai konyhaművészetnek valahogy az lenne a lényege, hogy olyan, a társadalom minden tagja számára üdvözítő (vagy legalább tűrhető) egytálételt üssön össze, amely gazdaságnak és társadalomnak is fogára való. Méghozzá csendben, gyorsan és nem túl nagy rumlit hagyva maga után.
Tápláló vagy sorvasztó lesz Bajnai Gordon főztje? Mindenkinek nyilván nem fog ízleni. De kinek fogja leginkább megfeküdni a gyomrát? Mindezt egyelőre csupán találgatni lehet. Hiszen, mint sajnos tudjuk, a puding próbája az evés.