Külföld
Izrael keze messzire elér
Szudánban bombáztak rommá egy fegyverszállító konvojt. Az eset pikantériája, hogy a támadó nagy valószínűséggel Izrael volt, és az Iránból Gázába tartó fegyverszállítmány volt a célpont. Meddig mehet el Izrael?
Bombázás Szudánban
Ha valaki tisztában van a szudáni helyzettel, akkor az manapság Hassan Ahmad al-Bashir elnök nevét már jól ismerheti. Ugyanis miután a Hágai Nemzetközi Bíróság több vádpontban bűnösnek találta az elnököt és nemzetközi elfogatóparancsot adott ki ellene, Bashir – ennek dacára – afrikai körutat jár be: Eritrea és Egyiptom után Líbiába is ellátogatott. Valamint kitessékelte a nemzetközi segélyszervezeteket Darfúrból, aminek hatására a teljes térség összeomolhat. De van más is.
Még januárban, az egyiptomi határ közelében, két felségjel nélküli vadászgép porig bombázott egy fegyvercsempész konvojt, 39 ember halálát okozva – és egyetlen, etiópiai túlélőt hátrahagyva. Az egyik megszólaló helyi politikus szerint, az eset már régóta nyílt titok volt, ugyanis nomád arab törzsek vitték el a testeket a legközelebbi településig.
A fegyverek minden bizonnyal Iránból indultak, és Eritreán, majd Szudánon keresztül Egyiptomba, onnan pedig a Gázai övezetbe vándorolt volna, egyenesen a Hámászhoz. Az útvonal annyira nyilvánvaló, hogy egy másik, neve elhallgatását kérő helyi politikus nyilatkozta szerint „mindenki tudja hogy erre szállítják a fegyvereket”.
Ki volt a tettes?
Az, hogy az eset most látott nyilvánosságot, nem véletlen. Bár Izrael sem tagadni, sem megerősíteni nem volt hajlandó, hogy a két gépet ő küldte volna, a leköszönő Ehud Olmert miniszterelnök szerdai beszéde egy beismerő vallomással is felér. ”Fellépünk mindenhol, ahol lecsaphatunk a terrorizmus infrastruktúrájára – közeli helyeken, távolabbi helyeken, mindenhol ahol szükséges.” Azt is kifejtette Olmert, hogy bár tényeket nem fog sorolni, de mindenkinek a fantáziájára bízza, hogy ez mit jelent. Valamit hozzátette: Akiknek tudniuk kell, azok tudják mit értünk ez alatt – és nincs olyan hely, ahol Izrael ne lépne akcióba.
Bár szudáni illetékesek próbálkoztak gyenge kifogásokkal – úgy minthogy a két gép a Dzsibutin felállított nemzetközi légibázisról jött, vagy hogy nem fegyverek, hanem 800 ember utazott a konvojban – azoknak semmiféle alapjuk nem volt. Amerika nem csak tagadja bármiféle közét az akcióhoz, de egyes lapok meg is írják azt, ami az izraeli újságok tényként kezelnek: Izrael keze van a dologban.
Következmények
Az akció mindenképpen üzenet Iránnak: Izrael a hátárától 1400 kilométerre, egy idegen ország területén sem rest katonai akciókat végrehajtani. Szudán Egyiptommal egyeztetve, a szükséges információkat összegyűjtve akar majd válaszlépést tenni, de az valószínűleg nem lesz több egy diplomáciai anyázásnál. Azonban az esemény komolyabban befolyásolhatja a május elejére tervezett – többek közt Amerika, Izrael, Anglia és Franciaország részvételével tartott – nemzetközi konferenciát, amit az iráni-gázai fegyvercsempészet felszámolása miatt hívtak össze.
Bár Amerika és Izrael már régóta próbálja felszámolni az egyiptomi-gázai határnál húzódó fegyvercsempész alagutakat – amikben Egyiptom is segédkezik -, az üzlet annyira jövedelmező, hogy az eddigi erőfeszítések nem mutattak túl sok eredményt. Az egy héttel ezelőtti, londoni konferencián elfogadott tervezetnek – amely értelmében a fegyvercsempészetben csak áthaladási útvonalként használt országokat bírnák rá a tevékenység megállítására – még nem volt ideje kibontakozni.
Az ügy nemcsak a régióban kelt hullámokat, hanem világviszonylatban is: gátat vethet az amerikai-iráni békepróbálkozásoknak. Minden esetre a támadás felveti a kérdést, meddig mehet el Izrael – vagy akár egy másik ország – büntetlenül? Tényleg idegen országok területén bombázhat kényére-kedvére? Szudán miért nem tesz semmit a fegyverkereskedelem megállítása érdekében? (lehet nem véletlenül szerepel Amerika azon listáján, akik a terrorizmus támogatják.) A válaszok – mint általában – egyelőre késnek.