Összefogtak az EU nagykutyái

Együtt a legnagyobbak

A rendkívüli csúcstalálkozó házigazdája Angela Merkel német kancellár volt. A resztvevők névsora impozáns: Nicolas Sarkozy francia elnök, Gordon Brown brit kormányfő, Silvio Berlusconi olasz miniszterelnök, rajtuk kívül részt vett még a spanyol, a holland és a luxemburgi kormányfő is.

Jelen volt továbbá José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke, Mirek Topolánek, az EU soros elnöki tisztét betöltő Csehország kormányfője, valamint Jean-Claude Trichet, az Európai Központi Bank elnöke is.

A találkozó hivatalosan az április elején, Londonban tartandó G20-csúcstalálozó előkészítését szolgálta. A londoni csúcs előtt a fejlett ipari államok, illetve a legfejlettebb (úgynevezett feltörekvő) országok állam- és kormányfőinek találkozóját tavaly novemberben Washingtonban rendezték, s a résztvevők akciótervet fogadtak el a pénzügyi rendszerek nemzetközi szabályozása terén való együttműködésről.

A résztvevők közül sokan egy új gazdasági-pénzügyi rendszer (az ún. Bretton Woods II.) születését látták a meghozott intézkedésekben. A új globális rendszert – a várakozások szerint – a londoni csúcson alakítják majd ki. Az előtt azonban a G20 európai tagjai már most át akarták tekinteni azt, hogy washington-i találkozó óta megfelelő irányban haladnak-e a dolgok.

Fő ellenség 1: ellenőrizhetetlen pénzügyi szereplők

A mindössze öt óráig tartó berlini egyeztetésen főleg két dolgot határoztak el: egyrészt a pénzügyi rendszerek eddiginél szigorúbb felügyeletét, másrészt az adóparadicsomok elleni közös fellépést.

„Az évtizedek óta példátlan válság új globális gazdasági-pénzügyi szabályzórendszert követel” – jelölte ki a törekvések fő irányát Angela Merkel.

„Egyetlen pénzpiac, egyetlen pénzpiaci termék, egyetlen pénzpiaci szereplő sem maradhat szabályozás vagy felügyelet nélkül” – szögezték le végül a kiadott közös nyilatkozatban.

Ezen alapelv mentén haladva konkretizálták a tennivalókat. Ezek szerint az ellenőrzési, illetve válság-megelőzési funkciók jelentős része továbbra is a Nemzetközi Valutaalapra (IMF) hárulna, ennek érdekében megduplázzák a szervezet költségvetését.

Fontosnak tartják továbbá a spekulatív tőkealapok (az ún. hedge fund-ok) átláthatóságát, illetve a bankárok jutalmazásának „megregulázását”. (A hegde fund-ok nagy befektetőket vonzanak, és átláthatatlanságuk miatt ingataggá teszik a pénzügyi szektort.)

A hitelminősítő ügynökségeket regisztrációra, a bankokat és más pénzintézeteket pedig megfelelő mennyiségű tartalék képzésére kívánják kötelezni. Egységes nemzetközi szabályozás alá vonnák a menedzserek jutalmazási rendszerét is, mert sokak szerint olyan emberi tulajdonságok, mint a kapzsiság, a korlátlan nyereségvágy is jelentős szerepet játszottak a mostani krízis kialakulásában.

Fő ellenség 2: növekvő államadósság

A piaci szereplők mellett azonban a nemzeti kormányok előtt más nagy gond is van. Ez pedig az – egyre hatalmasabba váló költségvetési hiányból fakadó – ugrásszerűen megnövekedett államadósság.

Az Európai Bizottság a múlt héten megvizsgált 17 stabilitási és konvergencia-jelentést. A válság (illetve a korábbi rossz gazdaságpolitikák) miatt elszabadult költségvetési hiányok nyomán drámai mértékben növekedett ezeknek az országoknak az államadóssága. Ez már önmagában is gond, de erre jön még az, hogy egyre nehezebben lehet az adósságot finanszírozni, mert a piac érzékeli a veszélyeket, a kockázatokat, így egyre drágábban hitelez.

A tanácskozás résztvevői ezért „felelős gazdaságpolitikát”, „önmegtartóztatást” és a stabilitási és konvergencia-egyezményekben vállalt kötelezettségek „maradéktalan betartását” kérték az Európai Unió tagállamainak vezetőitől.

Fő ellenség 3: adóparadicsomok

Gordon Brown brit kormányfő szavai szerint: „az ingatlanhiteleik miatt aggódó emberek joggal várják el a tisztességtelen eszközökkel operáló, a pénzmosást lehetővé tevő adóparadicsomok ’kiszárítását’”. Ehhez a véleményhez csatlakozott Nicolas Sarkozy is, aki üdvözölte „az alacsony adókkal csábító miniállamokkal szembeni közös fellépést és nagyobb nyomást”.

Mindezekkel összefüggésben kilátásba helyezték meghatározott szankciók életbe léptetését olyan országok ellen, amelyek segítik az adócsalást, illetve megtagadják az ilyen jellegű bűncselekmények felderítésében való együttműködést.

Az elfogadott záródokumentum szerint kivétel nélkül minden pénzügyi piacot, terméket és résztvevőt megfelelően kell ellenőrizni, „tekintet nélkül annak országára, vagy bejegyzési helyére”.

Fő ellenség 4: a kelet-európai államcsődök

Angela Merkel már hetek óta hangsúlyozza, hogy „Németország érdekelt a súlyos pénzügyi nehézségekkel küszködő térségbeli országok ’magyar és lett mintára’ történő megsegítésében, s ehhez a Nemzetközi Valutaalap közreműködését tekinti a legjobb eszköznek”.

A berlini találkozón végülis napirendre vették a kérdést, s bár semmi konkrétumról nem állapodtak meg, kivéve egyet: az IMF e célra adható forrásának megduplázását határozták el, így már 500 milliárd dollárra bővítenék a jelenlegi keretet.

A mostani rendkívüli csúcs is megerősítette, hogy Németország élére kíván állni a nemzetközi válság leküzdését célzó közös uniós erőfeszítéseknek. Ebben pedig partnerre talált a többi vezető ipari nagyhatalomban; elsősorban Franciaországban. A berlini tanácskozás résztvevői eredményesnek ítélték a tárgyalásokat és hangsúlyozták, hogy mindent megtesznek annak érdekében, hogy a most elhatározott intézkedések valóban életbe lépjenek.